Örülünk, Vincent? Megszólalt Kelemen Hunor, és ettől az erdélyi baloldal elalélt

Jókora, közel két hetes késéssel megszólalt Kelemen Hunor arról a törvényről, ami joggal borzolja minden magyar idegszálát: Robert Fico szlovák miniszterelnök és kormánya – azaz Viktor Viktorovics háborús bűnös magyar kormányfő putrióta szövetségese – olyan törvényt eresztett rá a lakosságára, és közte minden magyarra, amitől joggal érezzük úgy, hogy már holnap be kéne vonulnunk a Felvidékre rendet tenni. De Putyin egyelőre nem engedi. Sebaj, majd az Orbán, a Főni, mert neki egyszer majd úgyis igaza lesz, ha most nincs is.

Szóval Ficoék benyomták, hogy mostantól, ha úgy vagy vele, hogy nem tetszenek neked a Beneš-dekrétumok, akkor bekaphatod, és fogadj magadnak ügyvédet, mert kóterévek lógnak a fejed fölött. Pellegrini szlovák államfő végül a Szenteste előtti napon ki is hirdette a törvényt, szóval az most hatályos, legális, szuverén és olyan keresztényi, pont illik a kis Jézus megszületéséhez (nem) és Orbán fejében lévő örök káoszhoz (igen).

A magyar miniszterelnök annyit bírt kinyögni, hogy megvizsgálják majd a törvényt, és ha úgy látják, hogy lépni kell, akkor majd lépnek. Az idézetből két kulcsfogalmat emelnék ki, mindkettő időhatározó: majd és ha. Lefordítva civilizált nyelvre: a lovak húsvétján - hogy romános beszólást is tegyek a cikkbe, nehogy Simion mérges legyen és rácsörögjön Viktor Viktorovicsra. Ez utóbbi sem volt vicc, csak gyanúsan keserédes helyzetértékelés. Szijjártó Lavrovné Petike is beleszólt a telefonba: mondja, hogy ő bizony beszélt kollégájával, aki megnyugtatta, nem a magyarok ellen irányul ez a törvény. Akkor mégis ki ellen? Á, hagyjuk Lavrovnét, a külügy számítógépein sem oroszok jártak, tudjuk, oké....

És akkor csekély pár nap után – ami inkább tűnik pár évtizednek, mondjuk úgy harmincnak – megszólalt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Nem kapkodott, az szentigaz, de erdélyi ember lévén ő is ismeri a nyugodtságunkról, lassúságunkról szóló bukaresti vicceket, csak épp ezeknek most alapot is adott. Mert ott kell lenni, ahol a rólunk szóló döntések viccek születnek.

Megszólalt, de túlzásba sem vitte:

semmi hivatalos RMDSZ-közlemény, semmi extra, csak egy jól időzített Facebook-poszt. Mert manapság minden szuverénnek van egy Zuckerberg avatárja.

Hunor valami olyasmit mondott, hogy csúnya dolog ez a törvény, amely hat hónapos börtönbüntetést helyez kilátásba, ha valaki bírálni, kritizálni meri a Beneš-dekrétumokat, és valami szólás- meg véleményszabadságról is vizionált. Ami az RMDSZ szájából annyira vehető komolyan, mint a kereszténység alapelveinek kinyilatkoztatása Bayer Zsolttól.

Csoma Botond pedig kicsit megpiszkálta a sorok közt megbúvó ellenforradalmat, de a tőgyit nem engedte ki a szarva közül, és különböző törésvonalak és táborok kerültek elő eszmefuttatásában, szintén Facebookon közzétett posztjában. A végkicsengés az volt, hogy ebből nem lesz magyarbarátság. Aki akarja, értheti úgy is, hogy Orbán urunk elbaszta, de a miénk (se) lesz. Aki nem akarja úgy érteni, az nem érti úgy. Lényeg, hogy Csoma Botond nem mondta, nem írta ki a lényeget, mintha betűre pontosan megfelelni óhajtana a Facebook irányelveinek és a NER kritikatolerálási küszöbének.

És miközben az RMDSZ eme két nagyvadja látványosan kerülte, hogy kerek perec kimondja: a háborús bűnös Viktor Viktorovics Orbán immár milliomodik alkalommal követ el hazaárulást, megelégedtek ezekkel a sávnyi expozékkal. Na de van rá igény – ahogy az a szellemi elitünk részéről azon nyomban ki is nyilváníttatott.

A Transtelexen vezércikkben számolnak be arról, hogy Hunor és Csoma megszólaltak. Annyira örvendetes számukra ez a hír, hogy kritikus szemléletüket be is fagyasztották egy jó időre. Bár csak az orosz vagyon fagyna be úgy, mint az erdélyi elitek kritikus szemlélete – de ettől még nagyon messze vagyunk.

Megszólalt Facebook-oldalán Parászka Boróka, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője is, aki posztjában már egyenesen az 1990-as események hangulatához hasonlítja a jelenlegit. Pedig én nem lennék abban biztos, hogy a felvidéki cigányok egy emberként állnának a magyarok mellé – tettünk mi eleget azért, hogy ez ne így legyen. Mindazonáltal álljon itt a kicsi semminek való úgynevezett ellenzéki örömködés eme idézete, amit vélhetően dicsőségesebb utódaink majd a seggnyalás szobrának talapzatára vésnek:

Még nincs hivatalos RMDSZ-állásfoglalás, még hallgat a magyar kormány tanács- és irányadó szerveként működő Kárpát-medencei fórum. De Kelemen Hunor megtörte a jeget.

És ezzel visszatértünk oda, ahonnan az RMDSZ a legnehezebb időkben, a legszebb reményekkel indult: valódi, közösségi érdekeket képviselő szövetségként jött létre a szervezet, amely odafigyelt a közösségi kezdeményezésekre, felvállalta és képviselte azokat. Önállóan és autonóm módon: ha kellett Bukaresttel, ha kellett akár Budapesttel szemben.

Ez az igazi transzszilván önállóság, méltányosság.

Igen. Így. És mindehhez a hurráoptimizmushoz csak annyi kellett, hogy az erdélyi magyarokat képviselő Kelemen Hunor posztoljon egyet. Gyanítom, hogy a Szövetség elnöke már nem bírta a sok basztatást, aztán kiírt valamit a Facebook-oldalára. Ő sem hitte volna, hogy ettől lesz önálló és méltányos úgy transzilvánosan, mi több: az induláskori legszebb reményeket villantja fel a kollektívan nem működő emlékezetekben.

A valóságban inkább csak annyiról lehet szó, hogy eddig tartott, míg megjött az engedély Budapestről:

„Hunor, mondhatsz valamit, de ne vidd túlzásba.” És Hunorunk tudja, honnan fújja a szél a forintokat, ezért mondott valamit és nem vitte túlzásba. Hogy ennek miért kell örülni, azt én tényleg nem értem...

Karczag Anna