Korrigálás! Tévesen írtuk, hogy a 16-os házszám hiányára hivatkozva utasították el a tüntetést
Több, az Anzelm apát tervezett kilakoltatása elleni tiltakozáson részt vevő olvasónk jelezte, hogy korábbi hírünk pontatlan volt. A tüntetés helyszínén ugyanis egy csendőr megmutatta a kérvényt és az elutasítás indoklását, amelyben nem az szerepelt indokként, hogy a 16-os házszám nem létezik.
A probléma az volt, hogy a CitizenGo által benyújtott beadványban a Roman Ciorogariu utca helyett annak Trianon előtti megnevezése, azaz Úri utca szerepelt.
Civil aktivizmusra hajlandó olvasóink figyelmét ismételten felhívjuk arra, hogy a tüntetések megszervezését nem az önkormányzatnál, hanem a rendőrségen kell bejelenteni – és nem engedélyt kell kérni, hanem csupán bejelentést tenni.
Korábbi hírünk:
A Nagyváradi Polgármesteri Hivatal elutasította a premontrei apát védelmében szervezett tüntetés kérelmét - állítja a CitizenGo - , amit egyébként nem is itt kellett volna kérniük, hanem a rendőrségen, és nem kell engedélyt kérni, hanem csak bejelenteni, de ez már csak a mi megjegyzésünk. Az esetben önmagában még nincs semmi rendkívüli: liberális városvezetés van Nagyváradon, ahol az RMDSZ tanácsosai ott ülnek a városházán, a másik magyar párt, az EMSZ pedig Zatykó Gyula személyében kisebbségügyi tanácsadót delegált a népnemzeti bohóckodás jegyében. Talán sokkal egyszerűbb lenne Vaslui megyében bejelenteni a demonstrációt, esetleg Teleormanban – bár utóbbi helyszínen meglepően sok szavazatot szokott kapni a tulipán, így a siker ott sem garantált. Ami ennél is érdekesebb, az az elutasítás indoklása. A CitizenGo aláírói ugyanis a Roman Ciorogariu utca 16. szám elé kérték az engedélyt - a polgármesteri hivatal szerint azonban nincs ilyen házszám, tájékozatta a Facebook-oldalán a nagyérdeműt a CitizenGo.
Fölöttébb érdekes
Az egy dolog, hogy Anzelm apát személyi igazolványa szerint pontosan ezen a címen lakik. Ehhez képest egész nyugodtan leadhatta szavazatát a parlamenti választáson egy olyan személyi igazolvánnyal, amely egy nem létező címre szól. Nem hamis címre, hanem nem létezőre - ez már a metafizika realitáskivetülése. A cím ezek szerint nem létezik – és erről a CitizenGo szervezőinek hivatalos önkormányzati papírjuk is van. Ha az apát lakcíme nem létezik, akkor elvileg kilakoltatni sem lehet. Vagyis jelenleg a 14-es szám alatt tartózkodik, lévén a szomszédos kolostort a Mihai Eminescu Gimnázium foglalja el, ők viszont a Ciorogariu utca 18. szám alatt „bújnak meg”. Hogy jobban értsük ezt a Caragialét is felülmúló abszurdot, elmagyarázom még egyszer.
A szóban forgó ingatlanegyüttes egy utcahossznyi épületet takar. Az egyik sarkán áll a templom, mellette a papilak, ahonnan február 23-án ki akarják lakoltatni az apátot. Az épületegyüttes másik vége, a másik sarok a 18-as szám, ahol a Mihai Eminescu Gimnázium működik. Az önkormányzat elutasítása alapján ezek szerint a kettő között nem létezik semmi. A 16-os eltűnt, nem volt, mintha nem is létezett volna – és ilyenkor alaposan megrendülhet a tízes számrendszerbe vetett hitünk. Jó lenne ezt adózáskor is szem előtt tartani: például minden 16 lejt nem befizetni, vagy valami hasonló megoldással élni. Kínában például a 4-es szám tiltottnak számít. Nálunk a 4x4-es.
Az is érdekes kérdés, hogy a jelenleg nem létezőnek titulált 16-os szám alatt akkor vajon kinek a jogos vagy jogtalan tulajdonában álló ingatlan húzódik meg. Ahogy mondtam: a templom a 14-es szám alatt van. Az apát – a román állam által kiállított személyi igazolványa szerint – a 16-os szám alatt lakik. A román sajtó pedig büszkén számolt be arról, hogy a Mihai Eminescu Gimnáziumot uniós forrásokból újítják fel, a hivatalos cím: Ciorogariu utca 18. - Nagyváradon tehát új matematikai iskola született, ahol a számsor így fest: 14, 15, 17, 18 – és a 16 egyfajta metafizikai állapotba kerül, a Schrödinger-féle házszám kategóriájába. Egyszerre létezik is, meg nem is. Létezik, amikor lakcímkártyát kell kiállítani, és nem létezik, amikor tüntetést kellene bejelenteni. Az is lehet, hogy a városházán egy külön fiókban tartják a „kényelmetlen házszámok” felirat alatt.
És itt kezd igazán széppé válni a történet:
ha az apát papíron a nem létező 16-osban lakik,
ha az iskola a nagyon is létező 18-as szám alatt uniós pénzből újul meg,
akkor miért kell az apátot a 14-es szám alól kilakoltatni?
Vagy másképp: kit akarnak pontosan kilakoltatni, és honnan?
Mert ha következetesek vagyunk, akkor a 16-os nem létezik, tehát onnan nem lehet senkit eltávolítani. A 18-as az iskola – ott felújítás zajlik, csillogó EU-s táblákkal. Marad a 14-es, ahol a templom és a papi lak található. De ha az apát hivatalos lakcíme nem a 14-es, hanem a 16-os, akkor jogilag hogyan kerül a 14-es alá? Ideiglenesen? Szellemi állapotában? Adminisztratív teleportálással? Az egész történet kezd hasonlítani egy közigazgatási abszurd színdarabra, ahol a szereplők ugyanabban az épületben mozognak, csak más-más valóságban. A templom létezik. Az iskola létezik. A 16-os szám nem létezik. Az apát viszont igen. A kilakoltatási végzés pedig nagyon is létezik.
Ez már nem pusztán házszámvita. Ez jogi logikaóra, és a kérdés végül nem az, hogy létezik-e a 16-os szám, hanem az, hogy egy városban a jog és a tulajdon valósága erősebb-e, mint egy hivatali pecséttel eltüntetett házszám, mert ha ma egy szám nem létezik, holnap talán egy jog nem létezik. És ha egy házszám ilyen könnyedén eltűnik, akkor mi minden más tűnhet még el a Ciorogariu utcában – és azon túl?