Új pártok, régi reflexek Erdélyben: miért nincs még mindig rendszerváltás?
Nem kicsit zavaros mostanában a Nyárád, a Küküllő, az Olt, a Maros — és velük együtt az erdélyi magyar közélet is. Olyan pártalapítási láz söpör végig a vidéken, mintha egyszerre mindenki ráébredt volna, hogy itt most történelmet kell csinálni — gyorsan, látványosan, lehetőleg Facebookon. Hogy ebből mi lesz, az majd kiderül, de egyelőre inkább tűnik ez a nagy nekibuzdulás afféle kollektív idegességnek, mint valódi politikai megújulásnak. Lépjünk hátra egyet és nézzük a nagyképet...
Először is: Romániában épp kormányválság van. Ez jelenleg ott tart, hogy az örök korrupciós reflexekkel működő PSD a nacionalista AUR-ral készül közös kormányzásra. A Bolojan-féle reformok eddig leginkább a lakosságnak fájtak; most jönne az a rész, amikor például az állami cégekben bérelt vezérigazgatói székek is veszélybe kerülnének, így aztán gyorsan kiderítették magukról, hogy „ők a népért vannak” — mert minden korrupt a népre hivatkozik, ezt jól ismerjük már. Brüsszel az ellenség, természetesen; az AUR elnöke már meg is nevezte a célpontokat, feni a kést, amellyel majd kormányra kerülve kaszabolhat. Moszkvában tapsolnak: elveszhet a sok milliárd euró, amit Románia haderőfejlesztésre és a Covid utáni helyreállításra kapna. De hát mi ez nekünk — gazdag ország Románia, elbírja a csőcseléket kormányon.
Az RMDSZ közben hozza a kötelezőt: ők maradnak. Kormányon — legalábbis addig, amíg EZ a kormány marad, ami nem tűnik nyugdíjas állásnak. Tulipánék most stabilizálnak, mondják, vagy valami ilyesmi. A megfejtést nem kérjük, mert a válasz ismert: a Szövetség, az erdélyi magyarság egypártrendszere akkor is kormányon marad, ha épp nincs kormány. Ezt valaki egyszer majd tankönyve is feldolgozhatná; Viktor Orbán már előre rendel belőle...
Az RMDSZ marad a kormányban, hogy biztosítsa a kormány zavartalan működését. Ez a polgárok és Románia érdeke.
mondta Kelemen Hunor, és maradtak.
A minap Kátai István, az első erdélyi Tisza-sziget alapítója bejelentette, hogy elindítja a Romániai Magyar Egységpártot. Másnap ezt azzal fejelte meg, hogy a Facebookon keresi azt a három embert, aki ténylegesen meg is alapítaná a pártot. Kétségkívül eredeti ötlet — valódi grassroots projekt. A logóra is pályázatot írt ki, szóval, semmi sincs készen a pártból, kivéve a bejelentést megalapozó Facebook-jegyzet.
Mindezek örömére Benke Csaba a közepésnél kevésbé ismert blogger bejelentette, hogy megalakult a Székely Párt — természetesen szintén a Facebookon. Modern világ ez: sajtótájékoztatót már nem hívnak össze ilyen apróságokért, egy nyamvadt sajtóközlemény sem kell, majd értesül róla a jónép, ha akar., mert modern politika van itt a végeken, kérem szépen: gyors, közvetlen, zajos — majd értesül róla mindenki, aki akar, a többiek meg úgyis csak díszlet.
Benke onnan lehet ismerős az erdélyi szcéna jártasabb olvasóinak, hogy az oroszok hasznos idiótájaként dolgozó Csibi Barna erdélyi helyettese - időben elkezdte a kápó mesterséget, jó pártkatona is lehet belőle egy Magadanban bejegyzett szervezetben. Ő valamiért ezzel a székelyeket bolondítaná tovább, menne tovább az ukránellenes és súlyosan oroszpárti hazaáruló úton, vinné magával a székelységet is, mert még mindig túl kevesen bolondítottak minket. A Székely Párt megalakulása után rögtön azt is közölte, hogy ők bizony nemcsak hogy nem a tiszások pártja, hanem el is határolódnak a Kátai-féle szerveződéstől. Hogy ezen most ki nyugodott meg jobban — az erdélyi tiszások vagy a székely pártoskodók —, nehéz megmondani, azonban mégiscsak van valami közös a két pártban: egyikőjüket sem jegyezték be a bukaresti bíróságon, ami, akárhogy is nézzük, a pártlétezés mégiscsak minimális alapja, ugyanis pont azt nem tudják csinálni: jelöltek állítása, legális finanszírozás kialakítása stb. amitől egy párt párt lenne. De sebaj, mondom ismét, egy Facebook-poszt majd pótol mindent.
Az őrület folytatódik
Zakariás Zoltán, az EMSZ képviselője bejelentette, hogy kilép az RMDSZ frakciójából. Ők amúgy az RMDSZ ellenzékeként határozták meg magukat, ennek ellenére befutó helyet kaptak az RMDSZ listáin. Ha ezt most nem érted, nem baj: a kognitív disszonancia nálunk pártpolitikai alapállapot, milliárdokkal támogatta és támogatja Budapestről a Bethlen Gábor Zrt., ennek hiányában pedig a Szerencsejáték Zrt. - ez utóbbi legalább őszinte beismerés. Az erdélyi magyar politizllás tényleg olyan, mintha egy bukaresti kocsmában ütnénk a pökönélét - egyszer majd csak kiadja a három cseresznyét egysorban és akkor jön a mulatság. Hogy addig rámegy a családi kassza, elhagy az asszony, nem köszönnek a gyerekek és végül mégiscsak egy függőségeket kezelő intézményben kötsz ki jobb esetben, rosszabb esetben kötsz egy csomót, ami körbefon egy egyenest... Mi ez nekünk?
Őszintén remélem, nem kell majd végignéznünk, ahogy egy AUR-kormány kisebbségügyi tanácsadójaként bukkan fel, ám vakok se legyünk, a kapcsolatok már csíráznak: Zakariás hosszú és kifejezetten baráti beszélgetést folytatott Dan Dungaciu AUR-közeli podcasterrel, aki afféle szuverenitás-influencer mifelénk, nem meglepő módon az orosz befolyás egyik erősítője, és még magyarországi analógiája is van: Bayer Zsolt, aki szeirnt ugye csak egy idióta képes elhinni azt, hogy Oroszorzság megtámadja Ukrajnát, úgy Dan Dungaciu is ezen a vélelményen volt 2022 február 20-án, két nappal az invázió megindítása előtt. A podcast még a magyarországi választások előtt történt, és Zakariás akkor lelkesen és bukdácsoló román nyelven szopta fel Viktor Orbánt a Simion-féle szuveréntesóság jegyében. Tessék, keleti nyitás, látod Viktor?!
És akkor hét közepére most már úgy állunk, hogy van két új magyar párt, ami nincs, mert ragaszkodunk a népmesei mítoszainkhoz, plusz egy régebbi, amely most ismét új szerepben próbálja eladni magát, na meg az örök egypárt - tényleg térkép kellene, hogy az ember követni tudja. Pedig nem is lenne baj, ha TÉNYLEG ennyi párt lenne, igazán ránk férne egy kis politikai verseny, csakhogy vagy nem létező pártok, vagy az oroszbarátság útján induló és demokratikus szempontból elfogadhatatlan és értékelhetetlen alakulatok tűnnek fel ezen a hegyek által szabdalt prérin. Egy dolog viszont biztos: az erdélyi magyarságnak rendszerváltásra van szüksége! Nem kicsit, hanem nagyon nagyon. Olyanra, amelyben nem a már ismert, elhasználódott arcok, márkanevek és narratívák kezdenek újabb körjátékba az aktuális pénztárcák körül, hanem valódi megújulás történik.
Olyanra, amit 1990-ben elmulasztottunk.
Karczag Anna