„Ukrajna győzelme után látni akarom azoknak a magyar kormánytisztviselőknek az arcát, akik nem hittek benne”

Végigsöpört az oroszok által támogatott magyar médián, annak sajtóorgánumainak felületein az az állítás, miszerint a magyarországi ukránok egyik vezetője azt „követelte”, hogy Nógrádi Györgyöt vegyék le a képernyőről. A sokat idézett, ám annál inkább kiragadott félmondat egy interjúban hangzott el, amelyet a Glavcom ukrán portál készített Jaroszlava Hartyányival, a Magyarországi Ukrán Kulturális Társaság, valamint az Ukrán Nők Világszövetsége (WFOU) vezetőjével. Ugyanebben az interjúban számos olyan kijelentés is elhangzott, amelyet a sajtóorbánumok érthető okokból igyekeznek elhallgatni. Az ukránellenes kormányzati uszítás újabb fejezete és annak cáfolata következik.

Alighanem maga Jaroszlava Hartyányi sem gondolta volna, hogy ekkora vihart kavar az az interjú, amelyet a Glavcomnak adott. Hartyányi korábban a magyarországi ukrán kisebbség parlamenti szószólója volt, a magyar belpolitika jó ismerője, a teljes körű háború kitörése óta pedig a Magyarországon élő ukránok megsegítését szervezi. Általánosságban elmondható róla, hogy nyitott a kisebbségi problémák iránt, érti és érzékeli azokat, az interjúban pedig kifejezetten kiáll a kárpátaljai magyarok anyanyelvi oktatásának ügye mellett.

Természetesen az interjúban nem lehetett megkerülni az orbáni rezsim ukránellenes uszítását sem. Ebben a kontextusban hangzott el a Nógrádi Györgyre vonatkozó kijelentés, ugyanebben a  félmondatban szerepel Georg Spöttle neve is, amelyet a kormányzati sajtóorgánumok rendre „elfelejtenek” megemlíteni a rágalmazó cikkeikben. Talán azért, mert Spöttléről egyértelműen bebizonyosodott, hogy orosz ügynök?

Akárhogy is: miután az Orbán-kormány volt az, amely Volodimir Zelenszkij arcképével plakátolta tele az országot, és ahol a miniszterelnök maga is aktív résztvevőjévé vált az Oroszország oldalán folytatott pszichológiai hadviselésnek, aligha tekinthető súlyos követelésnek – sőt, szinte elhanyagolható –, hogy az ukrán kisebbség egyik vezetője mindössze annyit kér: a leghangosabb orosz propagandisták közül kettőt ne engedjenek képernyőre.

Amit viszont ezek a sajtóorgánumok következetesen „elfelejtenek”, az az, hogy Hartyányi kifejezetten méltatta a magyar kormány azon intézkedéseit, amelyek révén ukrán nyelvű iskolák jöttek létre Magyarországon, valamint kiemelte a magyar lakosság szolidaritását az Ukrajnából érkező menekültekkel szemben. Sőt – és ez különösen kellemetlen lehet számukra – megemlítette azt is, hogy amikor a magyar parlamentben az ukrán kisebbség képviseletét látta el, Orbán Viktor személyesen ígérte meg neki a vízummentességet, valamint azt, hogy kormánya támogatni fogja Ukrajna európai uniós csatlakozását. (Ez még a teljes körű háború kitörése előtt történt, de 2022-ben a magyar kormány a nyilvánosság előtt továbbra is beszélt Ukrajna EU-csatlakozásának támogatásáról.)

Szintén kényelmetlen lehetett az a rész, ahol Hartyányi nyíltan kimondja: Magyarország hemzseg az orosz ügynököktől, akik mindent megtesznek azért, hogy a két ország kapcsolatai tovább romoljanak. Megemlíti azokat az orosz ügynökök által beszervezett ukrán fiatalokat is, akik egy iskola felrobbantásával fenyegetőztek – és külön köszönetet mond a magyar kormánynak azért, hogy ezt az ügyet nem verte nagydobra. Ez ugyanis kétségtelenül hozzájárult volna az ukránellenesség további fokozódásához Magyarországon. Az már egy másik kérdés, hogy a magyar kormány sem feltétlenül akarta volna, hogy egy ilyen ügy során független szervezetek kezdjenek vizsgálódni a felbujtók után, könnyen ráakadva orosz szálakra, és egyéb cirill betűs csontvázakra, amelyek a vörös csillagos szekrényből potyorásztak volna kifele...

Összegezve: Jaroszlava Hartyányi követelése jogos. Nógrádi György és Georg Spöttle valóban az orosz propaganda csúcskategóriás közvetítői, így aligha vethető a szemére, hogy eltávolításukat kéri a képernyőről - hiszen ezt több magyar állampolgár is kéri, Erdélyben pedig Drábik János konteópápa kolozsvári látogatását sikerült megakadályozni.

Az interjú további részei pedig kifejezetten elolvasásra érdemesek – alább az interjú teljes magyar fordítása.

„Ukrajna győzelme után látni akarom azoknak a magyar kormánytisztviselőknek az arcát, akik nem hittek benne”

Jaroszlava Hartyányi, a Magyarországi Ukrán Kulturális Társaság és az Ukrán Nők Világszövetségének (WFOU) vezetője szerint a jövő áprilisi parlamenti választások után véget érhet az ukránellenes retorika Magyarországon. Jelenleg az „ukrán kérdés” az egyik kulcstémává vált Orbán Viktor miniszterelnök pártja és fő riválisa, Magyar Péter, a legnagyobb ellenzéki párt, a Tisza Párt elnöke közötti politikai versenyben. Jaroszlava Hartyányi szerint az orosz propagandisták még a magyarországi ukrán közösséget is megpróbálták felhasználni: a sajtóban azzal vádolták őket, hogy az ukrán kormánynak dolgoznak. Menekült tinédzsereket is megpróbáltak beszervezni, hogy „elaknázzanak” egy budapesti ukrán iskolát.

Hogyan képviselik a magyarországi ukránok Ukrajna érdekeit? Ugyanolyan jogai vannak-e a magyarországi ukrán nemzeti kisebbségnek, mint amelyeket Orbán Viktor a kárpátaljai magyarok számára követel? Hogyan lehet megtörni az ukránellenes narratívákat? Ezekre és más kérdésekre válaszol Jaroszlava Hartyányi a „Holka – Ukrajna hídjai” című közéleti kezdeményezés keretében.

Jaroszlava Hartyányi az Ukrán Nők Világszövetségének (WFOU) vezetője, a Magyarországi Ukrán Kulturális Társaság elnöke és az Ukrán Világkongresszus (UWC) második alelnöke. Az 1970-es évek végén költözött Budapestre Ternopil megyéből, miután magyar férfihoz ment feleségül. A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem történelem szakán végzett. Tizenöt éven át vezette a Magyarországi Ukránok Országos Önkormányzatát – a nemzeti kisebbség hivatalos képviseleti szervét –, és ő volt az ukrán kisebbség első parlamenti szóvivője. Nevéhez fűződik Jaroszláv Bölcs Anasztázia királynő – Jaroszláv Bölcs lánya és I. András magyar király felesége – tiszteletére emelt tihanyi emlékmű kezdeményezése és megvalósítása.

Miért ellenzi Orbán Viktor Ukrajna EU-csatlakozását?

Látjuk, milyen politikát folytat Orbán Viktor jelenleg Ukrajnával szemben. Amikor egy hónappal ezelőtt Budapesten jártam, sok barátom kérdezte tőlem: biztonságos-e most Magyarországon ukránnak lenni? Ukrajnában az a benyomás alakult ki, hogy egész Magyarország ellenünk van. De vajon valóban így van?

A teljes körű háború előtt Orbán Viktor támogatta Ukrajna vízummentességét és európai integrációját. Akkoriban én voltam az Ukrán Országos Önkormányzat parlamenti szóvivője. Orbán Viktor személyesen ígérte meg nekem, hogy Magyarország támogatni fogja Ukrajnát. 2022 után azonban minden megváltozott. Egyrészt a magyar társadalom hatalmas szolidaritást mutatott: segítette a menekülteket és támogatta Ukrajnát.

Másrészt megjelentek a televíziókban olyan politológusok – például Nógrádi György és Georg Spöttle –, akik Ukrajnát megadásra szólították fel. Az ukránellenes propaganda olyan narratívákkal indult el, mint hogy „ezt a háborút nem lehet fegyverrel megnyerni”, „le kell ülni tárgyalni és békét kötni”. Magyarországon sokan azt állítják, hogy ezek a megszólalók orosz pénzből dolgoznak. Követeltük, hogy távolítsák el őket a nyilvánosságból. Ezt követően az ukrán nagykövet elhagyta Magyarországot – Volodimir Zelenszkij 2022 júliusában visszahívta Ljubov Nepop nagykövetet –, és az ország közel három évig ukrán nagykövet nélkül maradt.

A Tisza Párt megjelenése előtt kevesebb szó esett Ukrajna EU- és NATO-csatlakozásáról. A magyar kormány úgynevezett „konzultációt” tartott, amelyben a lakosság véleményét kérdezte Ukrajna EU-csatlakozásáról. Az eredményekre hivatkozva kijelentették, hogy a többség nem támogatja azt. A sajtó egy része erre ráerősített, és ukránellenes hangulatkeltésbe kezdett: azt állították, hogy Ukrajna NATO-tagsága betegségeket, bűnözést és maffiát hozna magával. Ugyanakkor a médiában megjelentek Ukrajna európai integrációját támogató vélemények is.

Budapest főpolgármestere és számos politikailag tájékozott ember támogatja Ukrajnát. Ugyanakkor a társadalom egy része időközben Ukrajna ellen fordult. Mindeközben modernizálják a két ország közötti vasúti kapcsolatokat, ukrán iskolák nyílnak Magyarországon, és szabadon lehet Budapesten Ukrajnát támogató tüntetéseket tartani. De ha a 26 tagállamból álló Európai Unió sem tudja meggyőzni Orbánt, mit tehetünk mi? Az utóbbi időben ugyan megjelentek olyan magyar politikusi nyilatkozatok, amelyek szerint a háború után újra kell építeni az ukrán–magyar kapcsolatokat. Mi azonban azt szeretnénk, ha ez már most elkezdődne, mert Ukrajnának most van szüksége Magyarország támogatására.

A lengyelországi és más országokat ért dróntámadások után felismeri-e Magyarország, hogy Oroszország akár a harmadik világháborút is kirobbanthatja?

Az értelmes magyarok felismerik ezt, és írnak is róla. Sok politológus kimondja az igazságot, emiatt azonban konfliktusba kerül a kormánnyal. A magyar társadalom többsége ugyanakkor a saját mindennapi problémáival van elfoglalva: zuhan a gazdaság, magas az infláció, az embereket elsősorban az árak érdeklik. Ez sajnos megkönnyíti a kormány számára, hogy úgy formálja a közvéleményt, mintha az ellenség a kezében lenne. Amikor azonban orosz drónok Lengyelország irányába repültek, Orbán Viktornak már azt kellett mondania, hogy Magyarország támogatja a lengyeleket, és nem engedi, hogy orosz drónok megsértsék a légteret. Tiltakozó jegyzéket azonban nem küldött Oroszországnak.

Attól tartottam, hogy ha ugyanazokat az állításokat ismételgetik az ukránokról, az előbb-utóbb a magyarországi ukránokkal szembeni hozzáállást is megváltoztatja. A valóságban azonban, amikor elmegyek a boltba, mindenki tudja, hogy ukrán vagyok, és senki sem néz rám lenézően. Más ukránok is ugyanezt tapasztalják. A magyar társadalom egy része kritikus az ukrán hatóságokkal szemben , de nem az ukrán emberekkel szemben. Előfordul, hogy ukrán gyerekeket zaklatnak az iskolákban, de ezekben az esetekben azonnal közbelépünk, és beszélünk a magyar gyerekek szüleivel. Ezek a helyzetek kezelhetők.

Magyarország egyik fő érve Ukrajna EU-csatlakozásának blokkolására a nemzeti kisebbségek oktatási jogaira hivatkozik. Valóban indokolt ez az aggodalom? Magyarország azt követeli, hogy az ukrajnai magyar közösség kapja vissza „az összes olyan jogát, amellyel 2015 előtt rendelkezett”, vagyis a magyar nyelv szabad használatát az oktatásban. A magyar fél azt is kifogásolja, hogy a kárpátaljai magyar közösségnek nincs saját képviselője a Verhovna Radában. Ukrajnában ugyanakkor gyakran nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek a kárpátaljai magyarokra: sokan közülük nem beszélnek megfelelő szinten ukránul, magyar útlevéllel rendelkeznek, és felmerül az a félelem, hogy Magyarország – Oroszországhoz hasonlóan – területi igényeket támaszthat. Osztja ezeket az aggodalmakat?

Ismerek kárpátaljai magyarokat, és semmilyen veszélyt nem jelentenek Ukrajnára. A körülbelül 150.000 kárpátaljai magyar fele már elköltözött Magyarországra. Nem értem, kinek áll érdekében ennek a témának a mesterséges felerősítése Ukrajnában. Ukrajna nem azért vált függetlenné, hogy másokat megalázzon, hanem azért, hogy megmutassa: amit a Szovjetunió idején nem kaptak meg – óvodát, iskolát, egyetemet –, azt a független Ukrajnában maguk teremthetik meg. Ha Magyarországon a nemzeti kisebbségek jogairól beszélünk, az ukránoknak joguk van ukrán nyelven tanulni, miközben egyes tantárgyakat magyarul sajátíthatnak el. Magyarországon szerbek, horvátok és szlovákok számára is létezik nemzetiségi iskolahálózat. A magyarok ezer éve élnek Kárpátalján – miért ne illetnék meg őket hasonló jogok?

A valódi probléma az volt, hogy a kárpátaljai magyaroknak nem voltak megfelelő ukrán nyelvtanáraik. Évtizedeken át elhanyagolták ezt a kérdést. Tagja voltam a nemzeti kisebbségek jogait felügyelő kormányközi bizottságnak, és tudom, hogy a magyar közösség többször is kérte az ukrán kormánytól az ukrán nyelvű tankönyvek biztosítását. Az ukrán nyelv oktatásához speciális módszertan szükséges – ezt a kérdést azonban már régen meg lehetett volna oldani. Én támogatom, hogy a kárpátaljai magyarok ismerjék az ukrán államnyelvet, ugyanakkor joguk van az anyanyelvükön tanulni. Véleményem szerint ez nem lehetne konfliktusforrás Ukrajna és Magyarország között, ha biztosítjuk a megfelelő feltételeket: tanárokat, tankönyveket, módszertant.

Akkor miért ragaszkodik Orbán Viktor ennyire ehhez, és miért használja fel érvként Ukrajna EU-csatlakozása ellen?

Amikor korábban magas rangú ukrán tisztviselők Magyarországra látogattak, többségük nem találkozott a magyarországi ukrán közösséggel. Kivétel volt Viktor Juscsenko, akivel közösen két emlékművet avattunk: Tarasz Sevcsenkó szobrát Budapesten és a holodomor áldozatainak emlékművét. Pedig a magyar kormánnyal folytatott tárgyalások előtt fontos lett volna találkozni velünk, hogy megértsék a magyarországi ukrán közösség helyzetét és igényeit. Mi ismerjük ezt az országot, itt élünk, és konkrét javaslataink vannak a vitás kérdések rendezésére. Ezzel szemben mit tesznek a magyar vezetők? Kárpátaljára utaznak, és kizárólag a magyar közösséggel találkoznak. Számukra az elsődleges szempont a kárpátaljai magyarok jogainak védelme.

Ukrajna csak a teljes körű invázió után kezdett komolyabban foglalkozni a magyarországi ukránok problémáival, amikor hirtelen sokkal több ukrán élt itt, és már volt kit megvédeni. Zelenszkij elnök például meglátogatott egy ukrán iskolát Magyarországon. Ugyanakkor számos más kérdés is van, amelyet szeretnénk vele megvitatni: egy budapesti ukrán kulturális központ és egy ukrán templom létrehozása, valamint a kettős állampolgárság kérdése. Magyarország ugyanis nem szerepel azon országok listáján, ahol az ukrán állampolgárok többes állampolgárságot kaphatnak. Sok fiatal ukrán magyar útlevéllel szeretne visszatérni Ukrajnába a háború után, hogy részt vegyen az újjáépítésben, de ukrán állampolgárság nélkül ez rendkívül nehéz lesz.

Magyarország az egyetlen európai ország, amely három ukrán–magyar kétnyelvű iskolát nyitott, ráadásul állami költségvetési forrásból. Miért finanszírozza ezt a kormány?

Ez a lehetőség a magyar jogszabályokban is szerepel: a nemzeti kisebbségek számára biztosított jog. 2022 után nagyon sok ukrán gyermek érkezett Magyarországra, és szükség volt iskolákra. Ugyanakkor a magyar kormány számára ez egyfajta politikai névjegy is: „nézzék, mennyi ukrán iskolát nyitottunk az országban”. Azt kommunikálják: annak ellenére, hogy rossz a viszony az ukrán kormánnyal, Magyarország támogatja az ukrán nemzeti kisebbséget. Ez egy tudatos politikai üzenet.

Megvannak-e a magyarországi nemzeti kisebbségeknek azok a jogai, amelyeket Orbán Viktor az ukrajnai magyar kisebbség számára követel?

A magyar törvények szerint 1993 óta a nemzeti kisebbségek jogosultak hivatalos képviseleti szervet – az Országos Önkormányzatot – létrehozni. Ez 15 tagból áll, és ötévente választják újra. Az önkormányzat felelős a kulturális autonómiáért. Az ukrán közösség először 1998-ban választott ilyen önkormányzatot. A választásokon kizárólag magyar állampolgárok vehetnek részt, akik hivatalosan is ukrán nemzetiségűnek vallják magukat. A közösségnek parlamenti szóvivője van, aki képviseli az érdekeit, és javaslatokat tehet a nemzeti kisebbségeket érintő oktatási, kulturális, nyelvhasználati és vallási kérdésekben.

Foglalkozhat-e egy nemzeti kisebbség politikai kérdésekkel a magyar parlamentben vagy kormányban, például Ukrajna EU-csatlakozásával?

Csak olyan kérdésekkel, amelyek az európai uniós jog keretein belül a nemzeti kisebbségek jogait érintik. Általános külpolitikai állásfoglalásra nincs felhatalmazásunk.

Oroszország megpróbálta „ügynökökként” bemutatni a magyarországi ukránokat

Hogyan lehet megtörni az ukránellenes narratívákat?

Az új ukrán nagykövet, Fedir Sándor, érkezése óta aktívan dolgozik: rendszeresen találkozik városok és települések polgármestereivel, és közvetlenül beszél az ukrajnai háború valóságáról. Ugyanakkor meg kell várnunk az áprilisi parlamenti választásokat is. Mi folyamatosan dolgozunk a magyar társadalommal: beszélgetünk, rendezvényeket szervezünk, és igyekszünk elérni, hogy minél többen támogassák Ukrajnát. És természetesen Ukrajna győzelme önmagában is segíteni fog az ukránellenes narratívák lebontásában. Akkor kevesebb vita lesz Magyarországon Ukrajna EU- és NATO-csatlakozásáról. Amikor Ukrajna győz, látni akarom azoknak az arcát, akik nem hittek benne. Rendkívül fájdalmas számomra, hogy sok magyar kormánytisztviselő nem hisz a győzelmünkben.

Hogyan használja ki az orosz propaganda Magyarország álláspontját Ukrajna EU- és NATO-csatlakozásával kapcsolatban?

Az orosz propaganda rendkívül ügyesen él ezzel. Odáig jutottunk, hogy a magyar sajtóban olyan cikkek jelentek meg, amelyek orosz narratívákat közvetítettek, és azt állították: Ukrajna a magyarországi ukrán diaszpórát használja fel Magyarország ellen. „Ügynökként” próbáltak bennünket bemutatni. Csakhogy a magyar társadalom nem ostoba. Ismerik a közösségünket, tudják, mit csinálunk. Függetlenek vagyunk, soha nem függtünk sem az ukrán, sem a magyar kormánytól. És ha bárki nyomást próbált gyakorolni ránk, mindig méltó választ kapott. Hála Istennek, a magyar társadalom túlnyomó része megérti, hogy ezek hazugságok.

Az egyik legfélelmetesebb eset az volt, amikor az oroszok a Telegramon keresztül kezdték el toborozni az ukrán gyerekeket, akik egy ukrán iskola „elaknászásával” fenyegettek. Először azt hittük, hogy közvetlenül orosz ügynökök állnak mögötte, de később kiderült, hogy egy menekült fiú telefonált, orosz terroristák segítségével. Ez már információs-pszichológiai műveletnek (IPSO) és terrorfenyegetésnek számít, Magyarország azonban – szerencsére – nem reklámozta ezt az ügyet.

Általánosságban elmondható, hogy sok FSZB-ügynök tartózkodik az országban, és Oroszország mindent megtesz azért, hogy tovább rontsa az ukrán–magyar kapcsolatok állapotát.

Hogyan lehet „Ukrajna nagyköveteit” nevelni Magyarországon?

Milyen hangulatban és tervekkel érkeztek az ukránok a teljes körű invázió után Magyarországra?

Sok olyan ukrán menekült érkezett Magyarországra, akik elsősorban oroszul beszélnek. Gyakran megkérdezem tőlük: oroszként vagy ukránként szeretnének visszatérni Ukrajnába? Arra ösztönözzük őket, hogy térjenek át az ukrán nyelv használatára. Minden fesztiválon elmondom: „Azért hoztunk benneteket össze, hogy érezzétek a közösség támogatását, hogy itt a saját népetek között vagytok. Mindent megteszünk azért, hogy otthon érezzétek magatokat. Cserébe egy kérésem van: a rendezvényen ne beszéljünk oroszul.” Az emberek odajöttek, megköszönték, beszélgettek. Láttam rajtuk, hogy nehéz számukra, de próbálkoztak.

Tisztelettel kell bánnunk velük, közösségi eseményeket kell szerveznünk, és motiválnunk kell a gyermekeiket, hogy ukrán iskolákba járjanak. Ugyanakkor meg kell mutatnunk számukra a jövő perspektíváját is: ha előbb-utóbb vissza akarnak térni Ukrajnába, akkor ukrán identitással kell visszatérniük. Már most működniük kellene azoknak a programoknak, amelyek segítik az ukránok hazatérését: tudniuk kell, hová térnek vissza, lesz-e munkájuk, és támogatást kell kapniuk a társadalmi reintegrációhoz. Láttuk a balkáni háborúk utáni példát: Horvátország visszahívta az embereit. Akik Ausztráliába vagy Kanadába mentek, visszatértek. Akik Európában éltek, új tudással és üzleti tapasztalatokkal érkeztek haza. A 2022 után Magyarországra érkezett ukránok többsége ma már dolgozik. Magyarország nem nyújtott olyan szociális juttatásokat, mint Németország vagy más nyugat-európai országok, ezért a menekülteknek gyorsan munkát kellett találniuk.

Jelentős politikai erővé válhat-e az ukrán közösség Magyarországon?

Jelenleg körülbelül 25.000 ukrán él Magyarországon, többségük nem rendelkezik magyar állampolgársággal. Márpedig szavazati joggal csak a magyar állampolgárok rendelkeznek. Létszám szerint az ukrán közösség az ötödik helyen áll a 13 elismert nemzeti kisebbség között. A három legnagyobb kisebbség a német, a roma és a szlovák. Elsősorban integrálódnunk kell a magyar társadalomba úgy, hogy közben ukránok maradunk: megőrizzük gyökereinket, és gyermekeinket ukrán hagyományok szerint neveljük. Egységesnek kell lennünk. Ez nem üres jelszó: egy egységes közösségnek valóban ereje van. Ha egy hangon szólalunk meg, a magyarországi ukrán közösség Ukrajna egyik legerősebb védelmezőjévé válhat Magyarországon.

Ön vezeti a világ legnagyobb diaszpórabeli női szervezetét, az 1948-ban alapított Ukrán Nők Világszövetségét, amely ENSZ-képviselettel is rendelkezik. Milyen feladatokra összpontosítanak jelenleg?

A függetlenségért folytatott küzdelemben újra és újra ugyanazokat a köröket járjuk. Ezért elsődleges feladatunk Ukrajna védelme: a kormányok ösztönzése arra, hogy zárják le Ukrajna feletti légteret, valamint az ukrán nyelv védelme. Szervezetünkben ott van például Mariyka Finiv Nagy-Britanniából. Édesapja ukrán volt, akit a második világháború után Nagy-Britannia befogadott. Kollégiumban élt, és abban az időben az ukránok gyakran olaszokkal házasodtak. Mariyka édesanyja megtanult ukránul, és maga Mariyka is beszéli a nyelvet.

Tagjaink egész életükben Ukrajnáért dolgoztak, még akkor is, ha nem ott születtek. Ukránul beszélnek, és határozottan kiállnak Ukrajna mellett Oroszország totális agressziójával szemben. Ma Ukrajna nemzetközi érdekképviselete kiemelt feladat számunkra. Az Ukrán Nők Világszövetségének képviselete van az ENSZ-ben, ahol szorosan együttműködünk az ukrán kormány képviselőivel. Az egyik legfontosabb aktuális ügy az elrabolt ukrán gyermekek hazahozatala, valamint az orosz hadsereg civil lakosság elleni bűncselekményeinek dokumentálása és felszámolása.

A WFOU konferenciáin felmerült az Ukrajnába visszatérni szándékozó menekültek reintegrációjának kérdése is. Miért ennyire fontos ez?

A Budapesten és Malagában tartott konferenciáinkon a világ harminc országából érkező ukrán szervezetek vezetői vetették fel a háború után visszatérni szándékozó ukránok reintegrációs programjainak szükségességét. Azoknak az embereknek, akiket Ukrajna elhagyására kényszerítettek, érteniük kell, milyen jövő vár rájuk otthon. Fenn kell tartanunk velük a kapcsolatot, párbeszédet kell folytatnunk velük, és meg kell mutatnunk számukra a visszatérés perspektíváját. Ellenkező esetben Ukrajna hatalmas emberi tőkét veszíthet.

Külön programokat szentelünk az ukrán gyermekeknek is. Szeretnénk, ha minden európai ország fogadna rehabilitációra ukrán gyerekeket, hogy érezzék a támogatást, és hogy méltó módon emlékezhessenek a fronton elesett szüleikre. Emellett célunk, hogy felkészítsük a fiatalokat a politikai és vezetői szerepre. Különösen nagy kihívás annak megmutatása, hogyan lehet külföldön is összeegyeztetni a családi életet a közéleti szerepvállalással. Tapasztalatainkat meg szeretnénk osztani azokkal a nőkkel is, akik ideiglenes migránsként Ukrajnán kívül hoznak létre szervezeteket. Mindannyian olyan Ukrajnát szeretnénk, ahová érdemes visszatérni. És azt szeretnénk, hogy ezek a nők bárhol is éljenek, felismerjék: életük egy részét az ukrán ügy szolgálatának kell szentelniük, és aktívan hozzá kell járulniuk Ukrajna fennmaradásához.

Borítókép: Jaroszlava Hartyányi

Bevezető: Karczag Anna

Interjú forrása: