Valódi történet vagy megrendezett jelenet? Kérdések a szabadult hadifoglyok ügyében

Minap én is örültem annak a hírnek, hogy két kárpátaljai magyar hadifogoly kiszabadult. Őszintén örültem. Mert bármi történik a világban, egy ember szabadsága mindig jó hír. Különösen akkor, ha magyarokról van szó. De, ahogy megnéztem a nyilvánosságra került felvételeket, egyre több kérdés merült fel bennem. Vegyük a tényeket.

Az egyik videón az állítólagos magyar hadifogoly a magyar személyi igazolványát mutatja. Itt szeretném feltenni a kérdést: ha őt valóban az utcán fogták el Kárpátalján, majd elszállították katonának, akkor miért volt nála a magyar személyi? A jövendőbeli katonákat ugyanis elszállítják egy kiképzőhelyre, ahol sok esetben még a telefonjukat is elveszik. Van, hogy csak 55 nap után kapják vissza. Akkor felmerül a kérdés: miért nem vették el tőle a személyi igazolványt?

A következő kérdés: ha valaki egy évet töltött orosz fogságban, mit keresett nála a magyar személyi? Miért nem vették el az oroszok, akikről tudjuk, hogy brutális körülmények között tartják a hadifoglyokat, éheztetik, megfélemlítik és sokszor az emberi jogokat is durván megsértik?

Amikor a hadifoglyok szabadulnak, akkor általában speciális ellátásban részesülnek. Először még nem is ehetnek bármit, azonnal orvosok vizsgálják őket, már a határ túloldalán. Ehhez képest a külügyminiszter videójában elhangzik: „mindjárt eszünk valami finomat”. Ha valakit majdnem egy évig brutális körülmények között éheztettek, valóban képes azonnal bármit megenni?

A családtagokkal való találkozás is elgondolkodtató volt számomra. A közzétett felvételeken mintha azt sem tudták volna, kit kell megölelni. Inkább álltak egymás mellett, mint idegenek. Pedig egy rég nem látott barátot is szorosabban ölel meg az ember – nemhogy a családját egy év fogság után.

És van még egy fontos dolog. A hadifogságból szabadult katonák általában hosszú rehabilitáción mennek keresztül. Sokszor hetekig vagy hónapokig kórházban, rehabilitációs központban fizikailag és lelkileg is kezelik őket. Ehhez képest most azt látjuk, hogy néhány nappal a szabadulás után már választási nagygyűléseken jelennek meg.

És van még egy kérdés, ami bennem maradt.

Mióta lettek az oroszok olyan kedves jó tündérek, hogy megengedik a hadifoglyoknak, hogy videókat készítsenek? Vagy talán az egész egy előre megrendezett jelenet volt? Közben pedig azt is tudjuk, hogy nem csak ez a két kárpátaljai magyar van fogságban. Többen vannak még. Ők akkor miben mások? Miért pont ez a kettő? Velük mi történik?

Én nem állítok semmit.

Csak kérdezek. Mert szerintem ezek olyan kérdések, amelyek sok ember fejében megfordulnak – még akkor is, ha nem mindenki meri kimondani őket.

Kővári Ferenc