Apát a célkeresztben — jogtiprás és kilakoltatás Nagyváradon

Jelen leírás a nagyváradi premontrei apátság ellen indított kilakoltatási eljárás hátterét a lehető legteljesebben igyekszik bemutatni. Az alább leírtak dokumentumokon, bírósági peranyagokon, háttérinterjúkon alapulnak.

Erről lesz szó:

• a premontrei rend és az ingatlan az ügy szempontjából releváns története, bemutatása

• a tulajdonjog története, az ingatlan használatához fűződő jogcím érvényessége

• a kilakoltatás dinamikája, tarthatatlanságáról szóló érvek

• az RMDSZ tétlensége

• egyházjogi, kisebbségjogi és politikai kontextus

Az ingatlan, ahonnan a nagyváradi polgármesteri hivatal ki akarja lakoltatni a premontrei apátságot, a Roman Ciorogariu utca  14-18 címen található. Ez egy teljes utcaszakasznyi hatalmas épületkomplexum: Az épületkomplexum délkeleti csücskén található a premontrei templom. Az épület nagy részét ma a "Mihai Eminescu" gimnázium foglalja el.  

A folyamatban levő kilakoltatási eljárásból csak a nagyon szűk értelemben vett templom (előcsarnok+hajó) marad ki:

• a kilakoltatás május 14-én esedékes véglegesítése felszámolná a rendházat és kolostort az első emeleten

• a kilakoltatás véglegesítése után már nem lehetne bemenni a templomba az oltár felől, és nem lenne átjárás a szűk udvar melletti kis közlekedők felől sem.

A prépostság által használt tér az elmúlt száz évben folyamatosan szűkült. A jelenkori, vagyis a 2026. április 14-i kilakoltatási attak után inkább: közelmúlti állapot szerint az apátság által használt terület a templomot és a templom mögötti épületrész egyes helyiségeit jelenti, ez emelettől függően  egymástól, és ez az eltérés nem csupán térbeli kérdés: a kilakoltatási eljárás során a házszámok megállapítása körül kialakult vitában is hangsúlyos szerepet játszik.

Az épület használatának a kilakoltatási eljárás szempontjából releváns története

Az épületegyüttest és a mögötte elterülő még ugyanakkora beépítetlen területet magában foglaló négyzet alakú tömbparcella 1802-ben került az apátság tulajdonába. Már ez előtt létezett a templom és az apátság mint templom és és ezt a pálos kolostort bővítette tovább a premontrei apátság, mivel a király által jogaiba visszahelyezett rendeknek ettől kezdve vannak tanítási kötelezettségeik. Ezért az ingatlant bővítik a premontrei gimnáziummal és a jogakadémiával, és a pálos kolostor meglévő épületének földszint+első emeletére is ráépítenek még egy második emeletet. Az épület 1874-re lett teljesen kész a mai formájában, azelőtt az iskola a Szent László téren, a mai polgármesteri hivatal épületének helyén álló római katolikus püspöki palotában működött.  A jogakadémia épületrésze  eredetileg nem volt a premontrei rend tulajdonában, ezt 1943-ban a premontrei rend. Az épület mögött elterülő földek (más földbirtokokkal együtt) a gimnázium fenntartását szolgálták, mivel az iskolák fenntartása is a szerzetesek feladata volt.

40.000 forintos vételáron a 3160-as telekkönyv B7-es bejegyzése szerint:

a kép bal alsó szélén zöldes színnel körbekerítve:

1923-ban a román adminisztráció megszűnteti a premontrei gimnáziumot. Ezután a premontrei szerzetes-tanárok egy része nem hivatalosan tanított, másik részük Gödöllőn tanít tovább. 1940 és 1948 között újra működik a premontrei gimnázium.

Jogi vonalon: 1936-ban egy fikcióra alapozva átírják az egész terület tulajdonjogát a román állam nevére, a magyar adminisztráció 1941-ben visszaírja a tulajdont a premontrei rendre, ez utóbbit a román adminisztráció törli explicite visszaírva az iskola tulajdonjogát a román állam nevére, de valamilyen okból mégis államosítják az iskolát 1949-ben. Bővebben. 

1948-ban, amikor az egyházi iskolákat megszüntették, a premontrei gimnázium helyén létrehozzák az állami iskolát.

A kolostori részbe pedig beköltöztették a bőripari iskolát, vagyis kiutalták nekik használatra, ezért az apátság kiüríti az apátságnak azt a szárnyát, amely az akkori József Attila (ma Ciorogariu) utcáig kinyúlik.  Úgy tűnik, hogy - kommunizmus ide vagy oda -, akkoriban a tulajdonjogokat még figyelembe vették, ugyanis a bőripari iskola mint használó és a premontrei rend mint tulajdonos szerződést kötöttek. A bőripari iskola és apátság megmaradt részei közötti átjárást nyilvánvaló okból elfalazták. Majd amikor a bőripari iskola elhagyja az épületet mindössze két év múlva, a mellette levő állami iskola se szó, se beszéd beköltözik a bőripari iskola helyére is.

Noha a rendet formálisan nem szüntették be – a román állam még a kommunizmus idején sem tiltotta be kifejezetten, és a premontreiek végig megmaradtak a kolostorban, hiszen a kommunisták is tudták, hogy a szerzetesi élet a kolostorban zajlik –, mivel a rendet az ortodox egyházzal asszimilálták, rájuk is érvényes volt a 410/1959-es számú dekrétum, amely az 1948-as 177-es számú egyházügyi törvény kiegészítése volt. Ez a rendelet két feltételt szabott a szerzetesi életbe való belépéshez: teológiai végzettség, vagy 55 év feletti életkor férfiaknál, illetve 50 év feletti nőknél, azzal a kikötéssel, hogy egyik esetben sem lehetnek családi kötelezettségeik. Ezzel tulajdonképpen ellehetetlenítették az utánpótlást, így a rend létszáma fokozatosan apadt. Ahogy meghalt egy-egy premontrei kanonok, az így kiüríthető  mindig elfoglalta az iskola. Az illusztrációnak használt képen a satírozott rész az 1972 körüli állapotot tükrözi, ekkor a prépostság a premontrei kolostor épületének a főbejáratát még használta:  Itt pirossal be vannak rajzolva a 16-os és 14-es házszámok határai is, a lényeg az, hogy az apátság eredeti épületrésze a 16-os házszámon volt, a templom és a hozzá tartozó részek a templomhajó háta mögött a 14-esen.

Az 1986 körüli években aktuális helyzetről rendelkezésre állnak részletesebb alaprajzok. Ezekből ugyancsak megtudhatjuk, hogy mely helyiségek tartoznak mely házszám alá, és ezeken a rajzokon az apátság által használt helyiségek is pontosan vannak  Mivel ez után hamarosan megszűnik a kommunista diktatúra, az apátság által használt terület ezután nem zsugorodik tovább. A rendszerváltás utáni időszakban a prépostság maximális létszáma hat szerzetes és novícius volt, a kiszolgáló személyzeten kívül. Az utóbbi húsz évben a szerzetesi létszám újra csökkeni kezdett – és ennek megértéséhez fel kell tenni egy kérdést, amelyet ritkán tesznek fel. Ki az, aki képes elviselni azt a helyzetet, amelybe a Váradhegyfoki Premontrei Prépostságot évtizedek alatt fokozatosan belekényszerítették? Ki az, aki ki tudja bírni, hogy egy olyan intézményben éljen és szolgáljon, amelytől nem vettek el semmit jogszerűen – amelynek pereit nem fejezték be, de vissza sem adták, amit vissza kellett volna adni –, és amely most azt tapasztalja, hogy amit a tatár nem vett el, amit a török nem tudott végérvényesen elvenni, amit összességében még a Habsburg-uralom sem vett el, amit a vészkorszak is elkerült, amit még a kommunizmus sem vett el teljesen, azt most egy demokratikus jogállamban, egy önkormányzati végrehajtási eljárás keretében, ráadásul egy európai uniós felújításhoz szervesen kapcsolódóan, már tulajdonképpen fegyveresen veszik el – jogalap nélkül, jogerős ítélet nélkül, az utcára téve azt az egyetlen embert, aki mindezek ellenére maradt.

A földszinten eddigre nincs használatban egyetlen helyiség sem a 16-os számról, vagyis az apátságból, kizárólag a templom mögötti, a templomhoz szervesebben tartozó részek maradtak a premontreiek használatában. Az alaprajzon pirossal vannak meghúzva a 14-es szám határai, és ugyancsak pirossal három helyen is jelölik a 14-es számot. Ez szerint rendhagyó módon a 14-es számhoz tartozik a 16-osról eddigre kerítéssel leválasztott kis udvar is, hiszen innentől kezdve innen van a "személyzeti" bejárás a templom mögötti helyiségekbe is, mivel az apátság eddigre elveszíti az apátság főbejáratát. A templom mögötti sekrestye, a mellékhelyiségek és a templom oldalában levő közlekedő és a sarokban meghúzódó kis konyha is a 14-es számon vannak:   

Feltevődik a kérdés, hogy akkor a templom melletti piros kapun miért a 16-os házszám van feltüntetve. Erre majd az első emeleti alaprajz fog választ adni: mivel az apátság házszáma hagyományosan a 16-os volt, természetes, hogy a kanonokok, így Anzelm apát hivatalos lakcíme is a premontrei rendházba szól. Ezért például a neki címzett leveleket itt kell beadni, mivel a 16-os szám eredeti bejárata, a főbejárat eddigre el van foglalva, és csak néhány szoba maradt belőlük az első emeleten.

Az első emelet alaprajzán a piros vonalakból és számokból látszik, hogy a 16-os házszámon levő rendházból eddigre már csak két cellát és a hozzájuk tartozó közlekedőt használja az apátság. Az itt lezártként jelölt ajtót a hatóságok, amikor megszentségtelenítették az apátsági klauzúrát. A többi helyiség a 14-es számon van, mivel azok a templommal vannak egy vonalban, és a templommal vannak átjárásban. A szószékre való átjárót azóta megszüntették, csak a templomra rálátó ablakok maradtak:   

A második emeleten nincs berajzolva a 16-os, mivel a második emeletet az iskola teljesen elfoglalta ezért azok a termek azóta a 18-as számon vannak, a templomhajó pedig a két toronytól a levegőben körben van kerítve, mert az a 14-es. A templomhajó oltár feletti része és a második emelet közötti rozetta ablakot valószínűleg ekkorra már befalazták, és az alaprajz hibásan jelöli még nyitottként:  

A kilakoltatási eljárás

A kilakoltatási eljárás 2025. május 19-én indul – az elnökválasztás másnapján. Hétfőn kiteszik az ingatlanegyüttes kapujára, hogy az apátnak 5 napja van arra, hogy eltakarodjon az épületből. Ezt az eljárást rövidesen megismétlik: 2025. június 24-én a nagyváradi önkormányzat újra kiszögezi a felszólítást az ingatlanegyüttes minden kapujára – immár az iskola kapujára is. Az időzítés nem véletlenszerű, a tartalom nem változott: 5 nap, és ki kell menni.

A bírósági keresetben – amelyet 2025. július 2-án iktatnak – a nagyváradi önkormányzat azt kéri a bíróságtól, hogy rendelje el Fejes Rudolf Anzelm azonnali kilakoltatását minden ingóságával együtt a Roman Ciorogariu utca 18. szám alatti ingatlanból, jogcím hiányára hivatkozva:

Azonnal végrehajtható határozattal rendelje el az alperes jogcím nélküli lakó – Fejes Rudolf, illetve Fejes Rudolf Anzelm – azonnali kilakoltatását, valamennyi ingóságával együtt, Roman Ciorogariu utca 18. szám alatt található ingatlanból (Nagyvárad, Bihar megye), amely a 192156 telekkönyvi számon, a 192156 számú nagyváradi telekkönyvi lapon van bejegyezve, és amely természetben a „Mihai Eminescu" Nemzeti Kollégium épületét és a hozzá tartozó telket jelenti.

A kereset teljes tartalmát   

A kereset Fejes Rudolf Anzelm apátot jogcím nélküli magánszemélyként kezeli. Ez az minősítés nemcsak jogilag tarthatatlan – egyenesen abszurd. Fejes Rudolf Anzelm életfogytiglan megválasztott szerzetesi elöljáró, a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság apátja, államilag elismert egyházi méltóság. Jelenléte az intézményben elsősorban nem lakáshasználati jogviszonyon alapul. Szerzetesi fogadalmán, kánoni kinevezésén és az általa vezetett intézmény tulajdonjogán alapul. Egy rendfőnök nem azért van a rendházban, mert nincs hova mennie, hanem ő a nagyváradi premontrei apát, aki Nagyváradon szolgál. Azért van ott, mert az az intézmény az otthona, a szolgálati helye és a fogadalmából eredő kötelessége egyszerre. Ezt jogcím nélküli jelenlétté minősíteni olyan, mintha egy kórház igazgatóját jogcím nélküli lakóként lakoltatnák ki a kórházból, amelynek ő a törvényes vezetője, ráadásul itt nem állami, hanem egyházi intézményről van szó. Az eljárás egyben az államilag elismert intézmény létezésének tagadása.

Az apát lakcíme a 16-os szám, ahogy az a keresetben is látható, de a kilakoltatást a 18-as címről kérik, és a bíróság még a 14-es, sőt, a Barițiu u. 16 kiürítését is elrendeli, hiába, hogy a kereset ezt nem tartalmazta.

Néhány hónappal később, szeptember 9-én kiad a polgármester egy rendelkezést  amelyben visszamenőleg átírja a felújítási projekt címét Ciorogariu 16-18-ról simán csak 18-ra, és visszadátumozva újra elkészítik a több évvel azelőtti dokumentumokat, úgy tesznek, mintha eredetileg is azok a dokumentumok lettek volna kiállítva. A rendelkezés célja nem lehet más, mint letagadni a 16-os házszám létezését, és a polgármesteri hivatal szerint a 192156 helyrajzi számon lévő épülettömb teljes egészében a 18-as házszámot kapja, és az apátságot ki kell lakoltatni a teljes tömbből, a rendházból, a sekrestyéből, számos nélkülözhetetlen mellékhelyiségből, például WC, konyha és ezek közötti közlekedőkből, mivel a 18-as házszám köztudottan az iskola postacíme. Mint láttuk, az épülettömbnek a templom mögötti része korábban a 14-es házszámon volt, és a kolostori rész pedig a 16-os házszámot viselte, és az sem számít, hogy ezeket a számokat maga a polgármesteri hivatal szűntette meg, abuzívan.

Mint láttuk, a 16-os számon levő helyiségek száma fokozatosan zsugorodott a kommunizmus alatt. Láttuk, hogy a 72-es térképen a kolostor még a korábbi főbejáratot is magában foglalja, a nyolcvanas évekre, az 1986 körüli templomtorony-felújítás idejére ezek száma mindössze két cellára zsugorodik. A két 16-os címen levő szoba április 14-ig része volt a rendház klauzúrájának a préposti lakosztállyal együtt, amíg azt a behatoló hatóságok és csendőrök meg nem szentségtelenítették - ami egyházjogilag nézve nagyon súlyos határsértés. A megsértett klauzúra és a kolostor elvétele az apátságtól a kisebbségi vallásokhoz tartozó személyek vallásgyakorláshoz való jogát súlyosan sérti, szociális szinten pedig egy püspöki rangú apátot megaláz és gyakorlatilag kitesz az utcára.

Barátságtalan, megfélemlítő üzenet ez a romániai magyar kisebbség irányába is.

A közelmúltban lezajlott kataszteri machinációkkal a 192156-os helyrajzi számra átírt épülettömb templom mögötti részét – bár valóban a hátsó, hosszú épülettömb fizikai folytatása – funkcionálisan és belsőépítészetileg kezdettől fogva a templom szerves részének tekintették. A XVIII. századi osztrák alaprajzon láthattuk, hogy ez az összefüggés már akkor fennállt, amikor a ki nem bővített kolostor még a pálosoké volt, és a premontreiek által végrehajtott bővítés után is megmaradt: a második emeleti oratórium például egy rozettán keresztül kapcsolódott közvetlenül a templomhoz, az első emeleti hosszú folyosók pedig ma is belátnak a templomhajóba  – és ezek a folyosók, csakúgy, mint a templom mögötti, funkcionálisan a templomhoz kapcsolódó részek, ahogy az 1972-es vagy az 1986-os térképeken, úgy ma is 14-es házszám alatt szerepelnek. Emiatt van az, hogy a sekrestye, habár a kolostori épületben található, mégis természetes és közvetlen módon érintkezik a templommal – mert ez az épület eredeti, szándékolt szerkezete, nem utólagos elrendezés, hiszen ez a besorolás a valóságot tükrözte. És ez így maradt egészen addig, amíg a jelenlegi kilakoltatási eljárás során – a kataszteri átírások és a végrehajtási eljárás eszközeivel – meg nem változtatták. Az átírás során ezeket a templomi részeket – a sekrestyét, a liturgikus közlekedőket, a funkcióban templomhoz tartozó tereket – a kolostorral együtt beolvasztották a 192156-os helyrajzi számú ingatlanba, holott azok funkcionalitásukat tekintve soha nem képezték az iskola részét, soha nem szolgáltak iskolai célokat, és jogilag soha nem szűntek meg a lăcaș de cult (kultuszhely) részei lenni. A kataszteri átírástól függetlenül, 2016-ban a különleges visszaszolgáltatási bizottság eldöntötte: ezek a terek egy kultuszhely részei, függetlenül attól, hogy melyik helyrajzi számra vagy házszámra írták át őket.

Amennyiben a hatóság nem lép vissza a végrehajtástól, az apát és mindenki, aki misézni kíván, az oltár felől többé nem tud bemenni a templomba. Márpedig a római katolikus liturgikus rend szerint a pap az oltár evangéliumi oldaláról lép be – ez nem szokás, hanem a liturgia rendjének szerves része. A sekrestyében történik a felkészülés, ott öltöznek át a ministránsok és a pap, ott készítik elő a kelyhet, a patinát, a miseruhát, az oltárterítőket, a füstölőt – mindazt, ami nélkül a szentmise fizikailag nem kezdődhet el. A templomhoz tartozó vizesblokk is elvész. Ha mindezt elvonják, a liturgia lényeges elemeiben sérül – nem formálisan, hanem fizikailag és visszafordíthatatlanul.

Ezt nem csupán a prépostság állítja. A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke a 467/03.03.2026-os számú megerősítette, hogy a kultuszhely magában foglalja szükségszerűen és elválaszthatatlanul a sekrestyét és az összes olyan teret, amely közvetlen funkcionális kapcsolatban áll a szentéllyel, és amelyek nélkül az Eucharisztia érvényes bemutatása a Codex Iuris Canonici normái szerint lehetetlen. A romániai Apostoli Nuncius a 4010/XII.P/25.06.2020-as számú tanúsította, hogy a prépostság stabil vagyonának bármilyen elidegenítéséhez a Szentszék engedélye szükséges, kanonikus semmisség terhe mellett. Ezt az engedélyt a Szentszék soha nem adta meg. Románia Vallásügyi Államtitkársága az RG-1842/10.10.2024-es és az RG-1103/11.09.2025-ös számú  

megerősítette, hogy a prépostság szakrális javai az 489/2006-os törvény 27. cikkének (2) bekezdése alapján lefoglalhatatlanok és elévülhetetlenek. A nagyváradi önkormányzat mindhármat semmibe vette.

A törvénytelenséget bizonyítják az önkormányzat saját dokumentumai is. A PR. NR. 620/2023-as projekt – amelyet Moldovan Radu mérnök és Zoltan Iuhasz kataszteri felügyelő írt alá 2023 áprilisában – a piros vonallal jelölt befektetési határvonal átlépi azt a kerítést, amelyet maga a terv jelöl meg tulajdoni határként a „BISERICA ROMANO-CATOLICĂ" feliratú épület és az iskola telke között: a földszinten jelenleg használt kis helyiségek egyikét is lecsípi, nem veszi figyelembe az első emeleti jelenlegi határokat, viszont pontosan jelöli a második emeleti szituációt.

A tervezési hibát észlelték is. A 333/11.04.2023-as számú BCPI-átvételi Zoltan Iuhasz kataszteri felügyelő maga rögzítette, hogy a TR-293-1 számú ingatlan - ez állítólag a templomot jelöli -, átfedi a 192156-os telket, és ez L17/2014 által szabályozott zónában helyezkedik el. Ezt „figyelmeztetésként" jegyezte fel, a munkát „elfogadottnak" nyilvánította, és nem ellenőrizte az OUG 94/2000 7. cikke (1) bekezdéséből eredő abszolút tiltás fennállását, ami azt jelenti, hogy az épület visszaszolgáltatását már kérték, de mivel az erről szóló törvény 26 éve késik, ezért védendő. Amennyiben nem a jelenleg használt területet, hanem a kolostor visszaigényelt státuszát tekintjük, akkor a felújítás befektetési vonala bőven átlépte a törvényes határokat - bár ez a kilakoltatás szempontjából nem annyira releváns, az viszont lényeges, hogy a kataszteri hatóság ismert és bejelentett átfedésekkel fogadott be egy dokumentációt – anélkül hogy megvizsgálta volna, érint-e az átfedés egy törvény által abszolút módon védett kultuszhelyet.

Az OUG 94/2000 1. cikkének (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a kultuszhelyek – templomok, kolostorok, rendházak, mindaz, ami a vallásgyakorláshoz szükséges – visszaszolgáltatásának feltételeit külön törvénynek kell szabályoznia. Ez a törvény huszonhat év alatt nem született meg. Amíg nem születik meg, az OUG 94/2000 7. cikkének (1) bekezdése abszolút tiltást rendel el: ezeket az ingatlanokat nem lehet elidegeníteni, nem lehet rendeltetésüket megváltoztatni, nem lehet elvonni, nem lehet semmilyen formában megterhelni. A tiltás nem határidős. Nem évül el. Nem szünetel. Minél tovább késik a törvény, annál szigorúbban kell betartani a tiltást – mert a tiltás éppen azt a vákuumot tölti ki, amelyet a törvény hiánya hagy maga után. Egyszerűbben fogalmazva: amíg a román állam nem alkot törvényt a kultuszhelyek visszaadásáról, addig ezeket a helyeket konzerválni kell, érintetlenül kell hagyni – senki nem nyúlhat hozzájuk.

A prépostság 2003 óta várja, hogy törvényt hozzanak, mert a visszaszolgáltatási kérelmet 2003. február 28-án nyújtotta be. A Restitúciós Bizottság 2016-ban  hogy az ingatlan kultuszhely, és ezért még nem lehet visszaszolgáltatni. Az egyházi javakra vonatkozó restitúciós törvény azóta sem született meg. Ezért az ingatlan el sem vehető a használójától – mert a tiltás ezt kizárja. Ennek ellenére az önkormányzat a törvény hiányát nem a tiltás betartására, hanem annak kijátszására használta. Huszonhat évig nem született meg a törvény, és ez alatt a huszonhat év alatt az önkormányzat fokozatosan átírta a tereket, befoglalta az iskola tereibe és most karhatalmi segítséggel, erőből, fegyveresen elvette azt, amit a törvény kifejezetten megtiltott elvenni. A kataszteri hatóság pedig, amikor ismert átfedéseket egyszerű „figyelmeztetésként" kezelt és a munkát elfogadottnak nyilvánította, ehhez a folyamathoz nyújtott intézményes segítséget, anélkül hogy megvizsgálta volna, hogy az átfedés egy huszonhat éve törvényi védelmet élvező kultuszhelyet érint.

A felújítási tervek ráadásul, mint láttuk, egyáltalán nem számolnak azzal, hogy a prépostságot kilakoltatják.

A hátsó udvar meg sem jelenik a bírósági keresetben, és a felújítást tervező műépítész Pafka Ernest irodája sem vonta be a piros befektetési határvonalba. Az uniós pályázati dokumentáció korábban a Roman Ciorogariu 18-as és Roman Ciorogariu 16-os házszámmal együtt szerepelt. Nem tisztázott, hogy ha az prépostság tereit beveszik a felújítási körbe, visszaadják-e azokat a kilakoltatás után – bár ez nem valószínű, mivel a kilakoltatás azon a jogcímen zajlik, hogy az önkormányzat szerint az apátnak semmiféle jogcíme nincs az épület használatához. A perben az apátot következetesen magánszemélyként kezelik, mintha a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság mint jogi személy nem is létezne.

A felújítási tervek maguk is árulkodnak. A PR. NR. 620/2023-as projekt tervrajzain a prépostság által használt épületrészek ki vannak hagyva a felújítási körből. Az első és hátsó udvar kerítésénél a tervek tulajdoni határt jelölnek. A piros kapu mögötti kis udvart, ahol a kapun a Roman Ciorogariu 16-os házszám szerepel, szintén kihagyják a tervek. Egyes tervrajzokon az egyházat egyenesen „proprietar"-ként, azaz tulajdonosként tüntetik fel. Mindez azt jelenti, hogy a felújítást tervező Pafka Ernest műépítész iroda- az önkormányzat saját megbízottja- maga sem számított arra, hogy az apátot kilakoltatják. A tervek a prépostság jelenlétével számolnak, nem annak hiányával.

Az uniós alapokból finanszírozott felújítási projekt nem igazolhatja az apátság kilakoltatását. Éppen ellenkezőleg: az apátság kilakoltatása sodorja a legnagyobb veszélybe magát a projektet. Az EU szabályai szerint uniós forrásból nem finanszírozhatók olyan projektek, amelyek visszaélésszerűek, kirekesztők vagy diszkriminatívak vallási és nemzeti kisebbségek tagjaival szemben, amelyek sértik az EU Alapjogi Chartáját. A kilakoltatás sérti továbbá a Kisebbségi Keretegyezményt és Románia saját alkotmányát és törvényeit, amelynek szerves része a kánonjog is. A PR. NR. 620/2023-as projekt keretében lehívásra kerülő mintegy 27,5 millió lej értékű közpénz és uniós forrás jogilag semmis aktusok végrehajtásában kerül felhasználásra – olyan aktusokéban, amelyekről az önkormányzat teljes tudással bírt, és amelyek semmisségét saját topográfusainak aláírt dokumentumai igazolják. Ez nem csupán erkölcsi kérdés. Ez az uniós finanszírozás jogellenességének kérdése, amely uniós hatáskört keletkeztet és amelynek következménye a források visszakövetelése és akár kötelességszegési eljárás is lehet Romániával szemben.

A kultuszhely fogalma – az OUG 94/2000 alkalmazási útmutatója szerint – nem csupán a templomhajót jelenti. A kultuszhely magában foglalja a kolostorokat, rendházakat és mindazokat a tereket, amelyek a vallásgyakorláshoz és a szerzetesi élethez szükségesek. Ez nem értelmezési, hanem az alkalmazandó jog nyújtotta definíció – és ez azt jelenti, hogy az abszolút tiltás nem a templomhajóra vonatkozik, hanem az egész együttesre.

A hatalmi visszaélésen túl, a közjó szempontjából is indokolatlan a sekrestye, a templomhoz tartozó helyiségek és a megmaradt kolostori rész lefoglalása – és ezt nem csupán a prépostság állítja.

Ugyanezt erősíti meg a is – az önkormányzat megrendelésére készített műemléki tanulmány olyasmit mond ki, amit az önkormányzat nem szívesen hangsúlyoz: egyértelműen leírja, hogy az épületegyüttes azon része, amelyből az apátot ki akarják lakoltatni , vagyis a "Tronson A" és a hozzá tartozó templomi terek, nem iskolának épült. Nem iskolának tervezték. Kolostor- és templomépítészetként jött létre: a kolostor 1760-ban épült, 1810-ben emelték meg, és a studiu istoric ezt külön építési szakaszként, önálló funkciójú épületrészként tárgyalja, elkülönítve az 1872–1874 között emelt iskolaépülettől. A tanulmány maga írja le, hogy a földszint és az első emelet csehsüveg-boltozatos, kettős hevederíves kolostori folyosórendszert alkot, olyat, amelyet szerzetesi élethez, nem oktatáshoz terveztek. A falak vastagsága, a helyiségek mérete, az elrendezés logikája mind kolostori funkcióra vall.

Ebből következik az, amit a tanulmány ugyan nem mond ki nyíltan, de a tervek és az épület együtt megmutatnak: az apátot abból az épületrészből akarják kitelepíteni, amelyet az önkormányzat saját műemléki tanulmánya is kolostorként és templomként azonosít. Nem iskolai szárnyból. Kolostorból és templomból. Ez az épületrész nem véletlenül nem szerepel a felújítási tervekben, azért nem szerepel, mert soha nem volt az iskola része, és a tervező iroda ezt tudta. Az elvétel célja nem az oktatás fejlesztése, hiszen az iskola használatában álló kolostori részek jelenleg sincsenek kihasználva.

De akkor vajon mi lehet az ok?

Ok/cél lehet:

• a példa statuálása az egymástól nem minden esetben független állami szervek részéről, amiért a premontreiek megpróbálták a jogtalanul átírt ingatlant peres úton visszaszerezni az államtól. Pedig az a törekvés teljesen legitim és emberileg érthető, hogy egy egyházi ember megpróbálja a jogtalanul elvett egyházi vagyont visszaszerezni. Számos országban van kiterjedt vagyona a katolikus egyháznak történelmi okokból, az eset innen nézve sem számítana kirívónak. A példastatuálás tehát hatalmi visszaélésnek számítana.

• félelem attól, hogy az ingatlan visszaszerzése ,

• politikai leszámolás és példa statuálása a magyar vezetők részéről, akik attól sem riadnak vissza, hogy megalázzák az apátot, lejárató célzatú cikket rendelnek a befolyásuk alatt levő újságtól.

• mert a hatalom érzi, hogy megteheti. Hiszen a romániai magyar lakosság végtelenül passzívvá, depresszióssá és demobilizálttá vált az elmúlt 36 évben a politikai és a kétségbeejtően diszfunkcionális szellemi elitjének köszönhetően,

• mert az ügy az Európa-pártinak mondott erők vakfoltjára esik Romániában és Magyarországon is. A véleményvezérek szintjén legföljebb a putyinisták foglalkoznak a témával, ami több szinten is mulasztás és stratégiai hiba, hiszen itt több szempontból is európai értékeket veszélyeztet a hatalom (vallásszabadság, diszkrimináció-mentesség, tulajdonjog, vallási és nemzeti kisebbségek jogai),

• mert a Szentszék erőtlen, a hazai történelmi egyházak korruptak, zsarolhatók és túlzottan összefonódtak a politikával,

• de az is lehet, hogy egyszerűen a nem eléggé elhíresült nagyváradi ingatlanmaffia gyakorlott keze .

Valószínűleg mindezen okok szerepet játszanak, de a pontos okot .

Az intézményi és személyes drámán és szociális krízisen túl a kilakoltatás egyrészt precedenst teremt: 100%-osan jogosan, ráadásul megszakítás nélkül, kizárólag szakrális célokra használt ingatlanrészből kikergetnek egy évszázadok óta jelen levő kisebbségi felekezetet a demokratikus Európában.

Másrészt, a kilakoltatás megfélemlíti azt a magyar kisebbséget, amely már így is pártállami szinten él a politikai jogaival, és elharapózott köreikben az észak-koreai mentalitás a politikai részvételt illetően, ez pedig csak a romániai magyar politikai osztálynak kényelmes, másoknak káros. Tudjuk azt is, hogy a romániai magyarok nem bíznak a román intézményekben, ez pedig a szélhámosok malmára hajtja a vizet, akik akkor is a román államra mutogatnak, ha ők követnek el szabálytalanságot. Összességében az intézmények iránti nagyon alacsony bizalom marginalizálja a romániai magyarokat, vagyis két szinten teszi a kilakoltatás másodrendű állampolgárrá a romániai magyarokat: közvetlenül, és a mentalitásbeli hatásból fakadóan a következő jogfosztás sokkal valószínűbb, és még ennél is nagyobb passzivitással fogják azt tudomásul venni. Megerősíti bennük azokat a torz gondolatokat is, amelyek az elmúlt 30 évben alakultak ki: Románia korrupt, itt már nincs mit tenni, nem lehet véleményed, minden körülmények között össze kell fogni a korruptakkal, hallgatni kell, hiszen kizárólag a vezérek szava számít.

Mit csinál az RMDSZ?

Semmit. Az ügy nincs tematizálva a fősodratú nyilvánosságban, de az RMDSZ szisztematikusan hallgat.

• Korábban Szabó Ödön nagyváradi RMDSZ-es parlamenti képviselő, az RMDSZ országos szintű vallásügyi felelőse, úgy kezdeményezett tárgyalást a felek között, hogy a városháza egyébként elfogadhatatlan, logikátlan, megalázó és kivitelezhetetlen "ajánlatát" (az imán kívül) az egyetlen lehetőségként prezentálta az apátság felé, és azóta is az egyetlen lehetőségként tekint erre. Ugyanekkor a városháza a legkevésbé sem tud erről a megoldási javaslatról, nem biztos tehát, hogy a javaslat a városházától származik.

• Szabó Ödön, ahelyett, hogy minden fórumon egyértelművé tenné, hogy az apátság kilakoltatása egy vörös vonal, ezt egyáltalán nem teszi meg, ehelyett az apátságot hibáztatja, sértődötten hozza fel, hogy az apátság nem fogadta el az RMDSZ által állítólag felajánlott ügyvédeket, pedig az RMDSZ ügyvédi-, "szakértő"- és értelmiségi arzenálja korábban elveszítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium épületét, a református egyház tulajdonába visszaadott iskolaépületet újra államosították. Az RMDSZ nem állíthatja be úgy, hogy ez egy jogi ügy arra hivatkozva, hogy valóban voltak perek az ingatlan tulajdonjogának visszaállításáért az apátság és különböző állami szereplők között, hiszen az apát kilakoltatása minden szempontból politikai ügy.

• Az RMDSZ ebben a kritikus időben még azután sem csinált semmit, hogy Magyar Péter nyilvánosan felszólította Kelemen Hunort, hogy oldják meg ezt a problémát a koalíciós partnereikkel. A romániai magyar nyelvű média, a függetlenek sem foglalkoztak azzal, hogy az Ugar nyílt leveleire az RMDSZ semmit sem válaszolt, szemben a román miniszterelnökkel, aki egyébként távolról sem azzal szokott kampányolni, hogy a magyar érdekek miatt muszáj neki állandóan Bukarestben tanyázni - aki ugyanekkor viszont pozitívan válaszolt, és érvekkel szolgált a jogvitában.

• A kárpátmedencei képviselők fórumának állandó bizottságának a másnapi plénumot előkészítő ülésének végén Szabó Ödön már amiatt is kikelt magából, hogy az ülésen szóba kerül a premontrei ügy rendezése és az apát melletti szóbeli és írásbeli kiállás.

• A kilakoltatási napok nyomán Szabó Ödön sértődötten nyilatkozott a közösségi médiában, ezekben kizárólag a saját imidzsével foglalkozott, pedig őt alig érte kritika, mivel övék a teljes nyilvánosság.

• Azóta pedig intenzív online indított arról, hogy az RMDSZ milyen jó fej az egyházakkal, "összefogás" jelszó alatt - ami ebben a több évtizedes kisebbségi egypártrendszerben azt jelenti: "aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére". Ezekben a reklámszpotokban a válságos helyzetben lévő apátságról Szabó Ödön természetesen szót sem ejt. (Megjegyeznénk, hogy nem is az a dolga, hogy reklámszpotokban lényegében a saját semmittevéséről panaszkodjon, viszont az egyértelmű visszaélést megoldani dolga lenne, és Szabó Ödönnek meg is van az ehhez bőven elégséges hatalma.)

  Aprilis 27 https://www.facebook.com/reel/2418540842005581 

  Ápr 29 https://www.facebook.com/reel/1614871243073646 

  Ápr 30 https://www.facebook.com/reel/1679719273447967 

  Május 2 https://www.facebook.com/reel/1291176179107117 

  Május 5 https://www.facebook.com/reel/944487361551849 

  Május 7 https://www.facebook.com/reel/981430684664424 

  Május 9 https://www.facebook.com/reel/2981388998722939 

  Május 11 https://www.facebook.com/reel/2169339157164964 

• Szabó cikkeket rendelt a befolyása alatt álló médiában, például arról, hogy az egyik nagyváradi tanácsos a második kilakoltatási attak másnapján mély álmából felébred, és állítólag "felkérdezi" a polgármestert, aki "védekezik". A cikk megrendelt jellege abból is látszik, hogy  nem csodálkoznak rá, hogy valamiért nem Szabó Ödönt kérdezi először a tanácsos, aki a helyi tanácsos közeli rokona, holott nyilvánosságot látott már a tény, hogy Szabó Ödön a városháza oldalán implikálódott a történetbe. Azzal sem foglalkozik, hogy a premontrei rendházat érintő tanácshatározatokat korábban az RMDSZ tanácsosai is megszavazták. Más cikkekben pedig az ügyhöz kapcsolódóan olyan aspektusokkal foglalkoznak, ami gyengíti az apát pozícióját. Erre a helyi katolikus megyéspüspök is rásegít - akit Szabó vélhetően közpénzekkel tart a befolyása alatt, hiszen a püspök korábban az apátság védelmében.

• Szabó és más RMDSZ-es vezetők éppen a napokban találkoztak az Európa Tanács által delegált raportőrökkel, akik arra voltak kíváncsiak, hogy a Kisebbségi Keretegyezményt, amit Románia immár 31 éve ratifikált, hogyan alkalmazzák Romániában. Az RMDSZ meg sem említette ezt a precedensértéke miatt is fontos ügyet. Az első kilakoltatás előtt az RMDSZ meghirdette a "Márton Áron emlékévet", ekkor fogadta a neki kiszolgáltatott püspöki kart a parlamentben, és ott sem került szóba a premontrei apátság problémája. Február 17-én, néhány nappal az ekkorra már rég beharangozott első kilakoltatási kísérlet előtt Szabó az EBESZ Nemzeti Kisebbségek Főbiztosával, Christophe Kamppal beszélt, akkor sem tematizálta a kilakoltatás előtt álló premontrei apátságot.

• Az apátságot támogató oldalakra a rokonait küldi ellenségesen kommentelni, például a magas RMDSZ-es pozícióba ültetett MCC-s sógorát, Tőtős Áront.

• A hivatalokban, ahol az építési engedélyeket kiadják, vagy ahol a templom nevét már rég átírták "egykori premontrei templom" névre, RMDSZ-esek is ülnek.

• A premontrei ingatlan körüli telekkönyvi machinációkat érintő korábbi tanácsi  az RMDSZ-szel összhangban a nagyváradi önkormányzat. Ráadásul az RMDSZ kataszteri "felelőse" Víg Hajnalka ildikó, aki egy ideig a megyei és az országos kataszteri hivatalt is vezette, szintén nagyváradi.

• Orosz hibrid módszerekkel keltenek diverziót.

  A lap alján írja, hogy "unanimitate de voturi", vagyis egyhangúlag megszavazva. A hat akkori RMDSZ-es helyi tanácsos egyike éppen Szabó József:

• Kelemen Hunor nem mondatja le Szabó Ödönt, annak elfogadhatatlan hozzáállása ellenére, és továbbra is hallgat az ügyben, nem fogalmaz meg álláspontot.

Az RMDSZ  26 éve rosszul szövegezte meg a vonatkozó kormányrendeletet a visszaszolgáltatásokról, hiszen amint a jelen ügyből is látjuk, 1945 előtt, a két világháború között is történt abuzív tulajdonátírás. Ezen felül: az RMDSZ által szövegezett, a felekezeti vagyon visszaszolgáltatásáról szóló kormányrendelet immár 26 éve tartozik az megígértek pótlásával, nevesül, hogy az államosított kultuszhely rendeltetésű ingatlanok (lăcaș de cult) jogállását rendezze. Amint azt az alkalmazási rendelkezésekből látjuk, ehhez a fogalomhoz tartoznak a

Gyanítható, hogy a görögkatolikusok miatt halogatják a törvényes rendezést a honatyák, mivel az állam nem szeretné visszaadni a görögkatolikusoktól elrabolt templomokat. Mindez nem vet jó fényt az RMDSZ-re, amely 26 éve brandeli magát kisebbségi érdekképviseletként.

Más pártok szerepe

Az EMSZ részéről: a prominens személyek egy része és a névtelen EMSZ-es hétköznapi hősök jelen vannak a kilakoltatási kísérletek alkalmával, viszont látszik, hogy nincs valódi tömegbázisuk. Az EMSZ felelőssége tagadhatatlan, hiszen az önkormányzatban politikai pozícióik vannak, ez a pozíció megkövetelné a konfrontálódást, de ez pontosan úgy hiányzik, mint ahogy az RMDSZ esetében.

A Fidesz részéről egyedül Németh Zsolt tette tiszteletét, majd gyorsan elhúzott. Ez a magatartás egyenesen következik a 2010 utáni fideszes politikából: minden fontosabb a határon túli magyaroknál: a Fekete-tengeri olaj lehetősége, az oroszoknak való táncolás, ami közben tönkremegy Kárpátalja, a Ficóval való smúzolás, a vadászat, kampányolás az RMDSZ-nek mint a Fidesz stratégiai partnerének.

Borvendég Zsuzsanna nem azért tematizálta a premontrei ügyet, hogy megoldódjon, hanem arra használta, hogy a “deviánsokkal” folytatott küzdelmében érvként odavágja. Az ilyen jellegű politikai tőkeszerzés több embert távolít el az apát melletti kiállástól, mint ahányat bevonz, nem ártana, ha a Mi Hazánk hangsúlyosabban és felelősebben fontolóra venné a valódi hazafiság kritériumait.

A Tisza Párt vezetője, Magyar Péter hangsúlyosan kérte Kelemen Hunor közbenjárását.

A minisztérium álláspontja

Az apátságnak a vallásügyi államtitkársághoz intézett közérdekű információkéréseiből kiderül, hogy városháza többször is levelezett a minisztériummal az elmúlt években. A minisztérium álláspontja mindvégig a törvényes előírásoknak megfelelő, ezeket viszont a nagyváradi polgármesteri hivatal ignorálja.

• a nagyváradi premontrei rendre nevesítve alkalmazza a törvénycikkelyt, ami szerint nem foglalhatók le a rend javai, és nem terhelhető rájuk az abuzívan kiszabott illeték:

A 2006. évi 489. sz. törvény 27. cikkének (2) bekezdése értelmében a szakrális javak, azaz a kultusz közvetlen és kizárólagos célját szolgáló, az egyes kultuszok hagyományaival és gyakorlatával összhangban saját alapszabályaik szerint meghatározott, jogcímen szerzett javak – amelyek körébe tartozik a Nagyvárad, Roman Ciorogariu u. 16. szám alatt található ingatlan is – foglalás alá nem vonhatók, elévülés alá nem esnek, és kizárólag az egyes kultuszok alapszabályában meghatározott feltételek mellett idegeníthetők el.

• jelen pillanatig nem kapott pályázati közpénzeket a nagyváradi premontrei rend:

A nagyváradi premontrei kanonokrend „Szent István első mártír" titulusú prépostsága nem részesült a Vallásügyi Államtitkárság részéről pénzügyi támogatásban a Románia által elismert vallási kultuszokhoz tartozó kultuszegységek pénzügyi támogatásának egyes formáinak megállapításáról szóló 82/2001. sz. kormányrendelet 3. cikke (1) bekezdésének rendelkezései alapján felújítási, építési vagy az egyházi egység által végzett egyéb tevékenységek céljára.  

• nem a városháza jogosult kinevezni a premontrei apátot:

A kultuszok saját alapszabályaik, kánonjogi kódexeik vagy belső szabályzataik szerint választják meg, nevezik ki, alkalmazzák vagy hívják vissza személyzetüket.  

• sem a nagyváradi önkormányzat, sem más szereplő nem jogosult a szerzetes apát fizetését elvonni:

A vallási kultuszoknak az egyházi személyzet javadalmazásához nyújtott állami pénzügyi támogatás mentes a követelésfoglalás útján történő végrehajtás alól.  

• a törvény szerint nem lehet megadóztatni sem az apátságot (nevesítve):

Nem keletkezik épületadó/illeték az alábbiak után: d) rendeltetésüknél fogva kultuszhelynek minősülő épületek, amelyek a hivatalosan elismert vallási kultuszokhoz és vallásos egyesületekhez, valamint azok helyi egységeihez tartoznak, kivéve a gazdasági tevékenységre használt helyiségeket.

Tekintettel arra, hogy a nagyváradi premontrei kanonokrend „Szent István első mártír" titulusú prépostsága a Nagyvárad, Roman Ciorogariu u. 16. szám alatt található ingatlan használata révén vallási tevékenységet folytat, és az ingatlan nem gazdasági tevékenység céljára szolgál, az ingatlan azon épületek kategóriájába tartozik, amelyek után adó nem keletkezik.

-----

2026 április 14-én a végrehajtó, talán éppen azért, hogy ily módon demonstrálja a kilakoltatás megengedhetetlenségét, nagy számú csendőr kíséretében bemegy a templomba az átváltozás alatt. A szentmise megzavarása könnyen mediatizálható leképezése annak a nehezebben mediatizálható megalázó eljárásnak, amin az apát keresztülmegy.

Az alapfokú bírósági határozat alapján elrendelt kilakoltatást 2026. május 14-én tervezi véglegesen befejezni a nagyváradi polgármesteri hivatal.

Megengedjük?