Szabó Ödön ajánlata Anzelm apátnak és az apát válasza

Az Ugar február 15-én tette közzé az RMDSZ-hez, az amerikai nagykövetséghez és Ilie Bolojan román miniszterelnökhöz címzett nyílt levelét, amelyben a váradhegyfoki premontrei prépostság ingatlanai körül kialakult botrányos helyzetre hívtuk fel a figyelmet.

Levelünkben arról is írtunk, hogy információink szerint az RMDSZ és a PNL között alku köttetett: a magyarság érdekvédelmére hivatkozó, ám azt egyre látványosabban eláruló Szövetség alpolgármesteri tisztséget remél Nagyváradon, amennyiben gondoskodik arról, hogy a magyar állam ne szóljon bele az ügybe, és ne álljon Fejes Rudolf Anzelm apát mellé a kilakoltatás elleni küzdelemben.

Azóta újabb fordulatot vett a történet. Az apátság Facebook-oldalán közzétett levél immár egyértelműen bizonyítja: az RMDSZ nagyváradi képviselője, a helyi szervezet elnöke olyan „ajánlatokkal” bombázza az apátot, amelyek célja nem a jogi helyzet rendezése, hanem az apát korrumpálása, üres ígéretekkel való elszédítése, és végső soron az, hogy a jelentős értékű egyházi ingatlan elvételének útjában már senki és semmi ne állhasson.

Az esettel az Ugar külön cikkben is foglakozik.

Alább közöljük Szabó Ödön levelét, majd Fejes Rudolf Anzelm apát válaszát. A kedves Olvasó pedig hasonlítsa össze: melyiket nevezhetjük érdekképviseletnek?

Fejes Rudolf Anzelm apát válasza:

Kedves Követőink, Keresztény Testvéreink!

Tisztelt Szabó Ödön Képviselő Úr!

Ma közzéteszem Szabó Ödön képviselő úr levelét és az abban leírt „ajánlatcsomagot”, amelyet hétfőn már szóban ismertettem a premontrei rend 900 éves jubileumán bemutatott ünnepi szentmisén elhangzott prédikációmban. Most azért teszem közzé, hogy mindenki pontosan lássa, mi hangzott el ajánlatként, és milyen ígéretek szerepeltek a levélben. Nem azért teszem, hogy bárkit megbántsak, vagy nyílt vitát gerjesszek, hanem azért, mert fontosnak tartom az átláthatóságot, hogy a váradi premontrei ingatlanjaink körül kialakult helyzetről ne háttéralkukban, hanem nyíltan és egyenesen beszéljünk.

Mit ajánl Szabó Ödön képviselő úr a levelében?

A levél szerint tavaly július 18-án olyan megoldás körvonalazódott, amelyet akkor megvalósíthatónak tartott. Az „ajánlatcsomag” elemei a következők:

A templom rendi tulajdonba adása.

A templom alatti, a templom melletti és a templom mögötti telek – egészen a parkolóházig – rendi tulajdonba adása.

Szóbeli ígéret arra, hogy a szabad területen egy új rendi épület építési engedélyét biztosítják.

A templom felújítása önkormányzati forrásból.

A jelenleg használt épületrészek használatának biztosítása a pályázati felújítás utáni fenntarthatósági időszak alatt, és később akár azok tulajdonba adásának lehetősége.

A levélben az is szerepel, hogy a szükséges források előteremtésére Románia és Magyarország részéről vannak ígéretek.

Röviden ez Szabó Ödön képviselő úr ajánlata.

Most jön az, amit ehhez – teljesen higgadtan – hozzá tudok tenni.

Miért elfogadhatatlan számomra ez az ígéretcsomag?

Azért, mert a csomag kulcspontjai nem konkrét, végrehajtható jogi vállalások, hanem szándéknyilatkozatok és feltételes mondatok.

A legfontosabb elem, az új rendi épület ügye, a levélben maga is így szerepel: „szóbeli ígéret” az építési engedély „biztosítására”. Én a váradhegyfoki premontrei rendi életet, közösséget és stabilitást nem alapozhatom Szabó Ödön képviselő úr szóbeli ígéretére. Nem azért, mert rosszhiszeműséget feltételeznék, hanem mert a kánonjog, a szerzetesi jog, a közjog, és Románia hatályos törvényei sem így működnek: itt írásos, határidőhöz kötött, ellenőrizhető és kikényszeríthető garanciákra van szükség.

Egy premontrei rendház–kolostor nem úgy épül, hogy „majd valahol felhúzzuk”. Ehhez telek, övezeti besorolás, közművek, engedélyek, tervek, fedezet, határidők és olyan jogi helyzet kell, amely ténylegesen garantálja, hogy a rend ott valóban élhet és működhet. Ráadásul a templom A kategóriás műemlék, tehát eleve a legszigorúbb védettség alatt áll. És a valóság az, hogy a műemlék templom és a parkolóház között nincs meg az a 250 méteres védőtávolság, ami indokolt lenne: a tényleges távolság kevesebb mint 20 méter. Ehhez képest a levélben nincs telekadat, nincs övezeti besorolás, nincs terv, nincs határidő, nincs írásos garancia, csak annyi, hogy „nyitottság volt”, és hogy „ígéretek vannak. ”

A másik alapvető csúsztatás: a templomot úgy kezelik, mintha állami vagy önkormányzati ingatlan lenne. Nem az. Egy felszentelt, istentiszteleti célra használt templom a román jog szerint sem sorolható a „közvagyon” kategóriájába úgy, mint egy telek, iroda vagy raktár; nem lehet vele önkormányzati logikával rendelkezni, átminősíteni vagy „helyben elintézni”. És ami külön beszédes: ezt a határvonalat még a kommunista román állam is tiszteletben tartotta. Nem jóindulatból, hanem mert egy templom jogi és rendeltetési státusza más. Ezért itt nem „szándékon” múlik bármi, hanem jogcímen, hatáskörön és jogszerű eljáráson.

Ki kell mondanom: az „ajánlatcsomag” lényege valójában az, hogy most fogadjam el a kiköltöztetésemet a saját, rendi tulajdonú székhelyemből és otthonomból, és bízzak egy feltételes jövőben. Abban, hogy majd idővel – ha megmarad a magyar–román politikai akarat, ha egyszer „valahonnan” lesz pénz (amire most csak ígéret van), ha később lesz építési engedély, akkor talán felépül egy új kolostorunk. Ráadásul azon a területen, amiről beszélnek, legfeljebb egy kicsi, „miniatűr” megoldás jöhetne szóba: ez nem rendház, hanem legfeljebb egy jelképes épület. Én viszont azt gondolom – és ezt felelősen kell kimondanom –, hogy sem a váradhegyfoki premontrei rendi életet, sem bármely szerzetesi közösség jövőjét és megmaradását nem lehet ilyen „ha”-k sorára feltenni. A rend nem feltételes ígéretekből él, hanem biztos jogi keretekből, valós garanciákból és ténylegesen biztosított otthonból.

Továbbá le kell szögeznem: a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság törzsvagyona – amiről itt szó van – nem kezelhető úgy, mint egy akármilyen ingatlanügyi alku, ahol az egyik fél „felajánl” valamit, a másik fél pedig azt mondja: „rendben, akkor költözöm”. Itt az alku tárgya valójában a prépostság túlélésének záloga. A rendi törzsvagyonról, a történeti és jogi folytonosságról beszélünk – arról, ami nélkül, ha ezt feladom, a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság saját magát számolja fel, mert templom és rendház nélkül megszűnik a lényege. Én ennek kiürítését és megszüntetését – mint aki erre a helyre tette le az örökfogadalmát – nem tudom, és nem is fogom vállalni. Az örökfogadalmamat a templom oltárán tettem le: arra kötelez, hogy ezt az egyházi vagyont megőrizzem, és ha kell, akár az életem árán is megvédjem.

A végén pedig még egyszer, világosan le kell szögeznem: ebből a rendi törzsvagyonból nem lehet „kiköltözéses” kompromisszumot csinálni. Ez nem alku, hanem a prépostság léte.

Kedves Szabó Ödön,

soha nem mondtam, hogy nem akarok tárgyalni. Én mindig csak annyit kértem, hogy ne ilyen formában tegyenek elém „ajánlatot”: ne remények listáját hozzák, olyan ígéretekkel, amelyekről Önök is tudják, hogy később senki nem fogja számon kérhetően betartani.

A tisztességes tárgyalásnak van egy elemi feltétele: az, hogy előbb állítsák le a velem szemben folyó, méltatlan és kényszerítő kilakoltatási eljárást. Mert amíg a tárgyalás hátterében ott van a kényszer, addig az nem tárgyalás, hanem nyomásgyakorlás. Én így nem tudok „beleegyezni” semmibe. Érdemi megállapodás csak szabad akaratból születhet, nem fenyegetés árnyékában.

Tisztelettel köszönöm, hogy elolvasta soraimat.

Munkájára Isten áldását kérem.

+Anzelm apát

FORRÁS: Váradhegyfoki Premontrei Prépostság

------------------------------

Szabó Ödön levelének szövege másolható formában:

PREMONTREI KANONOKREND

SZENT ISTVÁN VÉRTANÚRÓL NEVEZETT VÁRADHEGYFOKI PRÉPOSTSÁG

FEJES Rudolf Anzelm O.Praem.

apát, váradhegyfoki prépost-prelátus

Kedves atya,

Tavaly, július 18-án alkalmunk volt hosszasan beszélgetni arról az áldatlan helyzetről, amely a

Premontrei Kanonokrend, illetve a te, mint apát személyes lakhatási kérdéseit érinti. Ma is úgy

értékelem, hogy egy jó hangulatú, őszinte megbeszélést folytattunk, amely során ismertettem azokat a

lehetőségeket és megoldási javaslatokat, amelyekre - előzetes egyeztetéseink alapján - a polgármester

úr is nyitottnak mutatkozott.

Szeretném ismételten rögzíteni, hogy az akkori tárgyalások alapján elérhetőnek tűnt:

- a templom rendi tulajdonba való átadása,

- a templom alatti, melletti és hátsó telek - egészen a parkolóházig - rendi tulajdonba adása,

- szóbeli ígéret egy új rendi épület építési engedélyének biztosítására a szabad területen,

- a templom önkormányzati forrásból történő felújítása,

- a jelenleg használt épületrészek a pályázati felújítás után, a pályázati fenntarthatósági időszak alatti

használatba, később akár tulajdonba adásának lehetősége.

Azt is jeleztem, hogy az építkezéshez szükséges források előteremtésére Románia és Magyarország

részéről is vannak ígéreteim.

Eredetileg szó volt arról, hogy a rendtársaival folytatott online megbeszélés egy részébe én is

bekapcsolódhatok, ez azonban végül nem miattam nem valósult meg, és Ön már a rend döntését

közölte velem, miszerint a fent vázolt megoldás nem elfogadható. Személyes beszélgetésünk során

külön hangsúlyozta, hogy a rendház eredeti területére, épületrészére vonatkozik a rend megfogalmazott

igénye.

Akkor is, és most is megerősítem: részünkről a segítség abban áll, hogy magyar közösségünk, a rend és a

te számodra, mint rendi vezető a lehető legjobb megoldást próbáljuk kieszközölni, a törvények és

bírósági végzések figyelembevételével. Ezt tesszük mindaddig, amíg az érintettek ezt szükségesnek látják.

Amennyiben nem, úgy - miként július óta - marad az imádság lehetősége, amelyet minden esetben és

feltételek nélkül végzünk az ügyért.

A jelenlegi, sajnálatos módon nem pozitív fejleményekre való tekintettel, tisztelettel kérdezem: van-e

lehetőség, illetve nyitottság a tavaly júliusban felvázolt megoldás újbóli megfontolására, vagy továbbra is

az akkor kialakított álláspont az irányadó?

A mai nap folyamán személyesen is felkerestem a polgármester urat, és megkérdeztem, hogy

amennyiben a rend részéről nyitottság mutatkozik, a korábban elfogadott ajánlatról lehet-e ismét

tárgyalni és egyezségre jutni. A válasz igen volt.

Amennyiben a fentiek mentén tudok, tudunk segíteni, készséggel állok rendelkezésére.

Őszinte reménységgel:

Nagyvárad, 2023 február 12.

Szabó Ödön

(a 2023-as dátum elírás, valójában 2026-os a levél)