Nem hagyhatjuk szó nélkül: Szabó Ödön és a bihari RMDSZ

Most, hogy a Fejes Rudolf Anzelm apát ellen indított illegális, rablótámadás-jellegű kilakoltatás második felvonása is lezajlott Nagyváradon, és most, hogy immár magyarok ezrei kezdték el kérdezgetni barátaikat arról, hogy vajon az RMDSZ miért hallgat és merre bujkál, most, hogy Kelemen Hunort szitává csípték a tiszai szúnyogok, most, hogy a gazság már az égig ér – nos, az RMDSZ Bihar megyei szervezete – nem, nem az országos, a Bihar megyei! – most látta elérkezettnek az időt, hogy megszólaljon a premontrei apátság ügyében. Bár ne tették volna, sóhajtottam fel, de végül is arra kellett rájönnöm, hogy ez így van jól. Lássák még a vakok is, hogy kik orozták el képviseletünk jogát.

Az RMDSZ Bihar megyei szervezete saját Facebook-oldalán tette közzé állásfoglalását, amely egyben beismerő vallomás is lehetne egy minimalista jogállamisági feltételekkel bíró közép-afrikai dzsungelországban.

„A nagyváradi premontrei rendtől az ingatlanügyeinek jogi képviseletére szövetségünk, az RMDSZ, valamint annak jogi képviselői, vezetői az elmúlt 36 évben soha nem kaptak megbízatást.”

Szögezzük le: de igen! Az elmúlt 36 évben átlagosan négyévente kaptak megbízást az RMDSZ politikusai arra, hogy a premontrei rend ingatlanügyeit, ahogy minden egyházunk ügyeit és úgy általában a magyarságunkhoz kapcsolódó intézmények, vagyontárgyak stb. ügyeit képviseljék. Hogy ez nem jogi képviselet? Hogy erre nem kérték fel őket? Nos, az RMDSZ Bihar megyei szervezeténél lehet, hogy fájdalmasan hosszú volt a sor, amikor az Úr osztotta az észt, és inkább másfelé mentek, de az RMDSZ nem egy ügyvédi munkaközösség, hanem az erdélyi magyarság politikai nem pedig jogi érdekképviselete. Ennélfogva nem is kell őket felkérni, mert nem is lehet. Viszont politikai képviseletet, támogatást nyújtani első számú kötelességük lett volna – de az elmúlt 36 évben ezt elmulasztották.Ez nem jelenti azt, hogy adott esetben egy politikai párt ne adhatna jogi segítséget, hanem azt jelenti, hogy nem komédiázhatnak a választóik előtt ügyvédi talárban ott, ahol ők a végrehajtók a színfalak mögött. Visszaszolgáltatások leállása a magyar érdekképviselet notórius gyengesége miatt. Monopol-párti reflex: ha ügyvédi iroda lennének, akkor sem duzzoghatnának azon, hogy nem őket választották jogi képviselőnek. Eleve nem kerülhetett volna ilyen jogi, kilakoltatási eljárásra sor, ha az RMDSZ nem az ingatlanmaffia, hanem a magyar kisebbség oldalán száll be a ringbe, de ez nem így történik sem Váradon, sem máshol az országban.

„A kialakult helyzet feloldása érdekében szövetségünk kompromisszumos megoldást javasolt. Az önkormányzat nyitottnak mutatkozott egy olyan megállapodásra, amely a jelenleg is használt ingatlanrészekre vonatkozóan részbeni tulajdonba adást, használati jog biztosítását, felújítást, valamint új ingatlanrész építésének lehetőségét is magában foglalta.

A javaslat a nagyváradi rend, az apát részéről nyilvános elutasításra talált. Kollégáink jószándékú törekvései, próbálkozásai sokoldalú, megbélyegző nyilatkozatok és reagálások tömkelegét kapták.”

A „kompromisszumos” javaslatot ismerjük, az UGAR is elemezte már Szabó Ödön Bihar megyei képviselő úgynevezett javaslatát, amely minden, csak nem kompromisszumos, és amelyről sok minden állítható, csak épp az nem, hogy egy szemernyit is figyelembe venné az apátság és a nagyváradi magyarság érdekeit. Mindazonáltal örömteli, hogy az RMDSZ Bihar megyei szervezete nyílt Facebook-bejegyzésben ismeri el, hogy a valódi és hosszú távú megoldást jelentő lehetőségek aláaknázásában, majd ezen „aknák” egyenkénti felrobbantásában segédkezett. Ami a „kollégák” törekvéseire kapott megbélyegző nyilatkozatokat és reagálásokat illeti: nos, ki mint vet, aképpen arat. Lévén az RMDSZ látványosan kivonult az ügyből, duzzogva, hogy a zsebkendőnyi térre felhúzandó – építkezési szabályok alapján nagy valószínűséggel illegális – „új ingatlanrész” elutasítása után, akár azt is megállapíthatjuk: a Szövetség bihari fenegyerekei sértett rablók. Arról már nem is beszélve, hogy az említett „szabóödöni” ajánlat a magyar kormány finanszírozását lebegtette, vasárnap óta pedig Istennek hála már nem Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. Így, ha Fejes Rudolf Anzelm apát még bele is ment volna a tulipános alkuba, most pont fix semmivel sem maradt volna – még az igazságért való küzdelem lehetősége is elveszett volna.

Ha már így, akkor jegyezzük meg és fel: amikor a nagyváradi helyi tanácsosok szavaztak arról, hogy az önkormányzat önkényesen áttelekelje a apátság jelenlegi helyiségeit a MIhai Eminescu Főgimnázium telkére, akkor azt egységesen, ellenszavazat nélkül fogadták el. Részletekkel hamarosan jelentkezünk, addig is, tessenek megszámolni a magyar képviselőket, és megjegyezni nevüket!

Szóvá tettük és tesszük: miért nem az apát kéréseit továbbította Szabó Ödön a városháza felé, és miért a városháza ultimátumát közvetítette és közvetíti az apátság irányába? Miért akart volna részt venni Szabó Ödön a rendi tanácskozásokon, milyen logikai kapcsolat van Szabó Ödön szerint az általa megfogalmazott ajánlatok között, miért kell nekik más tulajdona, miért nézik el, hogy ezt ebül szerzi meg a városháza, az RMDSZ miért kötelezi a premontrei prépostot alkudozásra, ezek az ajánlatok miért csak akkor élnek, ha az apát önként takarodik el a saját rendházából, miért nincs semmilyen állami intézménynél nyoma, beleértve a miniszterelnöki hivatalt, a nagyváradi városházát, de még magát az RMDSZ-t is, hogy az RMDSZ egyáltalán tárgyalt volna, miért csak annak van nyoma, hogy az RMDSZ fel van háborodva, hogy az ügy egyáltalán előkerül, mint például a kárpát-medencei magyar pártok fórumán? Tényleg azt hiszi a "Bihar megyei RMDSZ" mögé bújt Szabó Ödön, hogy támadóan léphet fel egy olyan Facebook-bejegyzésben, amit elvileg szolidaritásból írt? Ha az RMDSZ-nél a támogatás ilyen, akkor milyen a semlegesség?

Azóta azt is tudjuk, hogy semmilyen garancia nem volt ezekre az ígéretekre, hiszen a városháza egyszerűen letagadta ezek létét. Szabó ezek után hogyan vág fel velük? Fel tud mutatni Szabó bármilyen bizonyítékot arra, hogy ezek az ajánlatok valóban léteznek? Szabó Ödön saját kétes ingatlanügyei is az egyházhoz kapcsolódnak. Hogy nem érzi, hogy egyháztanácsosként és egyben tótumfaktumként nem tanácsos a kántori lakot megvenni egy neki anyagilag kiszolgáltatott parókiától? Hiszen az összes plébánia neki van kiszolgáltatva. Egy olyan helyen, ahol a hívek fogyatkoznak, egy szolgálati lakás még fontosabb, mint egy olyan helyen, ahol nagyobb valószínűséggel találnak helyben lakót, aki az adott szolgálatot ellátja. Az se szépen töri a fényt, hogy a kántori lakot nem a saját nevére vette, de a családja lakik benne.

Az RMDSZ Bihar megyei szervezete valószínűleg érzékeli a megye magyar lakosainak felháborodását, ezért próbálkozott meg ezzel a nyilvános állásfoglalással, de ez nem más, mint olaj a tűzre. És újfent a kérdés: ha olyan tuti „zsírkirályság” lett volna az alku, amit ajánlottak, akkor miért nem lehetett ezt soha írásba foglalni, pecsétes szerződésben rögzíteni?

Szabó, mint helyi kiskirály, aki nélkül tényleg a fű se nő, főként miatta nem mernek a papok kiállni az apát mellet, a pénzek feletti örökös monopol pozíciója miatt sakkban tartja a teljes egyházmegyét, cikkeket rendel a Bihari Naplótól - most már még nagyobb a befolyása a sajtó felett is, hiszen a tulajdonos Fidesznek épp egyéb bajai vannak. Szabó a bejegyzés alá egy képernyőképet csatol a Bihari Napló egyik cikkéről. Ez arról szól, hogy az egyik nagyváradi képviselő az április 14-i botrányos kilakoltatás után végre kérdéssel fordul a nagyváradi polgármesterhez, és a premontrei épületét érintő iskolafelújítási EU-s projekt adatait firtatja. Florin Birta polgármester a cikk szerint "védekezik". Na most, a cikk teljes ellentmondásban van a Szabó Ödön, alias "Bihar megyei RMDSZ" bejegyzésével. Ugyanis az RMDSZ-es helyi képviselő ebben az esetben miért nem kérdezi a részletekről magát Szabó Ödönt? Miért csak a polgármester "védekezik" (állítólag), miközben Szabó továbbra is nyugodtan támad? Miért linkeli Szabó az őket állítólag támadó képviselőről szóló cikket? Ki kivel van itt? Az ügy nemzetközi nyilvánosságára tekintettel, miért van ez az ügy helyi szinten kezelve, miért Facebookon próbálnak profitálni belőle, ehelyett miért nem a megoldásról tárgyalnak azokkal, akik a kilakoltatást le tudnák állítani, és az abuzívan megállapított négymillió eurós illetéket minduntalan be próbálják hajtani az apátságon? Miért nem eszkalálódott az ügy jelentőségének megfelelően országos szintre? Az RMDSZ vezetősége miért nem mondatta még le Szabó Ödönt? Miért hajtja az RMDSZ a vizet az oroszpárti szélsőjobb malmára?

Természetesen ezek pusztán költői kérdések. A valóságot pedig mindannyian ismerjük, hiszen benne élünk: a szabóödönök akkor fedeznek fel minket, ha épp szavazni kell a tulipánra. Minden másra ott a maffia...

UGAR