Teljes mértékben vállalhatatlan a közleménye, Excellenciás püspök úr

Böcskei László püspök kiadott egy közleményt a premontrei ügyben szombaton, négy nappal azután, hogy az apátság törvénytelen és nem indokolt megszentségtelenítése, a kilakoltatás előrehaladása, sőt a sekrestye stipi-stopizása is megtörtént. A kilakoltatás napján a püspök meg sem jelent a helyszínen, sőt állítólag a püspökség összes telefonját kikapcsoltatta, hiába telefonáltak oda az apátságból, amikor olyan igazoló iratot kértek volna tőle, amely megfelel a végrehajtó által támasztott formai követelményeknek, és amellyel meg akarták volna akadályozni a sekrestye einstandolását.

Annak fényében, hogy Románia Kormánya törvénytelennek tartja a városháza eljárásait az apát ellen, beleértve a kilakoltatást is, pláne inadekvát a nagyváradi megyéspüspök álláspontja, amely a helyi RMDSZ álláspontjához hasonlóan támadó hangnemű az apátsággal, pedig a kánonjog szerint az lenne a kötelessége, hogy megvédje az egyházat.

Mielőtt itt továbbolvasna az olvasó, először kattintson át a püspökség oldalára, és olvassa el a püspök a közleményét úgy, ahogy van.

Jól érzi Böcskei püspök, hogy a hívek már nagyon várták, hogy megszólaljon, említi is a nyilatkozat első két mondatában, hogy:

szükségesnek tartom, hogy püspökként ismételten szóljak a nagyváradi premontrei rendház körül kialakult helyzetről [...] azért is, mert az Egyház rendje, valamint a hívek lelki java ezt kívánja meg tőlünk

A püspöki közlemény még szándékai szerint sem segít az apátságon, amelyet a demokratikus Európában hallatlan módon, karhatalmi erővel, törvénytelenül megsemmisítenek, legalábbis a püspöki nyilatkozat szövegéből az következik, hogy ezt felőle jó nyugodtan megtehetik. Tartalmával tulajdonképpen a kilakoltatás mellett áll ki, nem pedig az apát mellett annak kétségbeejtő helyzetében. Különböző dolgokkal vádolja az apátot, a vádakat viszont homályban hagyja, nem konkretizálja, és a közlemény vége felé sajnos még emberi mivoltában is megalázza Anzelm apátot.

Mindjárt a harmadik mondata ez a közleménynek:

Teszem ezt továbbá azon megfontolásból, hogy ha a szerzetesi intézmény egy tagja is ténylegesen megosztja a helyi híveket, és lehetetlenné teszi a rend karizmájának hiteles jelenlétét, akkor a püspök nem maradhat passzív szemlélő.

Súlyos vádak ezek. Mit jelent az, hogy a "a szerzetesi intézmény egy tagja" megosztja a híveket? Pontosan hogyan osztja meg? A püspök sajnos nem magyarázza el, hogy mire gondol, mondhatni, még azt sem, hogy kire, ránk bízza, hogy találjuk ki. Hogy erre így mi szükség van, fel nem foghatom.

Szeretném megnyugtatni Püspök urat: Anzelm apát nem osztja meg a híveket, és nem hangol senkit Főtisztelendő Püspök Úr ellen, semmilyen helyzetben, ha erre tetszik gyanakodni.

Az Ugar olvasói megnézhetik az alábbi videón, amikor a premontrei apátság templomában február 2-án az apátságért való imádkozásra összegyűlt szolidarizáló hívek előtt a püspök úr kifejti a saját álláspontját (ami szerint az apátság a hibás) - sem az apát, sem a ministráló papok nem néznek rá rosszallóan vagy csúnyán. Anzelm a beszéd után kedvesen adja a püspökre a stólát.

YouTube video: https://www.youtube.com/watch?v=G9sRVJ1DMjw

Az más kérdés, hogy a hívek valóban zúgolódnak. Nem csak Váradon, hanem a környező plébániákon is. És nem csak a nagyváradi megyéspüspök miatt, hanem az RMDSZ miatt, Szabó Ödön miatt és Zatykó Gyula miatt is. Hiszen aggódnak, és cserbenhagyottnak érzik a premontrei apátot, de még saját magukat is. Hát hová fusson a nyáj, ha farkas kerülget, ha nem a pásztorhoz? De hol van a pásztor, kérdezik szüntelen, kérdezték a kilakoltatási eljárások alkalmával. Nem azért, mert "békétlenkednek", vagy mert "meg vannak osztva", hanem azért, mert logikus a kérdés, nem csak világi, hanem az anyaszentegyházi logika és előírások szerint is segíteni kell a bajbajutottaknak. Pánikolnak a hívek, pánikolunk, püspök úr, hiszen mi nem vagyunk örökfogadalmas szerzetesek, mint Anzelm apát, és az Ön közleménye után még jobban pánikolunk, remélem, megérti, és csak kérni tudjuk továbbra is kétségbeesetten: járjon közben az apát érdekében, és ne ellene hangoljon még nyilvános közleményben is, amelyet Önnek hatalmában áll terjeszteni az újságokban.

Tudjuk, hogy a püspöknek meg kell akadályozni az apátság hatósági vegzálását (ahogy a püspök úr maga is fogalmaz a közleményben: "feladata a közjó védelme is"). A püspöknek biztosan nem az a dolga, hogy a papokat eltiltsa a szolidaritástól, az irgalmasság kötelező cselekedeteitől. A püspöknek az egyház egységének megőrzése a feladata, ebbe beletartozik az is, hogy megkönnyíti az egyház egységes kiállását igaztalan, jogtalan támadás esetén, nem pedig az, hogy ezt megakadályozza.

Püspök úr, mit jelent az, hogy "lehetetlenné teszi a rend karizmájának hiteles jelenlétét" "a szerzetesi intézmény" eme "tagja"? Konkrétan miben áll ez? Kérjük, mondja el, milyen tantárgyban kap az apátság négyes osztályozást, amelyikben a plébániák vagy a püspökségek mondjuk minimum nyolcast? A püspöki megnyilatkozásokban rébuszokban megfogalmazott ítéletekhez miért nem jár indoklás? Kellene pedig, hiszen Ön azt írja, hogy mi mit szólunk bele, hiszen mi nem ismerjük a konfliktus valódi gyökereit.

A közlemény és a püspök megnyilatkozásainak legfontosabb tételmondata az, hogy az apátság nem jó stratégiát választott. A püspöknek szíve joga ezt gondolni és mondani, csakhogy a püspököt ez akkor sem menti fel a kötelessége alól, ha ebben igaza van. Ha valaki el akarja venni azt, ami az enyém, akkor a bíróság szemében az még önmagában nem jogvesztő lépés, hogy rossz a stratégiám. A védőügyvédem akkor is véd, ha hülye vagyok, de egészen biztosan nem azt hangoztatja a tárgyalóteremben, hogy ez hülye, rosszul áll a szeme és borzas a haja, ítéljék el, nem számít, ha az ítélet jogtalan lesz.

Mély fájdalommal látom, hogy egy régi és tiszteletre méltó szerzetesi örökség körül olyan helyzet alakult ki, amely nem az egységet szolgálja, hanem a megosztottságot növeli.

-- folytatja a püspök. Kérem Főtiszelendő püspök urat, vegye észre, hogy nem az egységet, és nem a püspökséget fenyegeti veszély. Nem Önt, hanem szimplán az apátságot, a "régi és tiszteletre méltó szerzetesi örökséget", annak jelenét és jövőjét, amely máris hiányzik Nagyvárad keresztény híveinek, pedig még meg sem szűnt teljesen. Ha az egységet veszély fenyegeti, az nem az apátság felől jön, hiszen a kiállás is egységes kell legyen.

Idézi ön Szent Pált:

Márpedig Szent Pál apostol figyelmeztetése ma is kötelez bennünket: „Törekedjetek arra, hogy a békesség kötelékével fenn­tartsátok a Lélek egységét” (Ef 4,3).

Ha kinyitjuk a Bibliát ugyanott, ahonnan Ön idézte a fentit, azt is megtudhatjuk, hogy miért tanácsolja a fentieket Pál apostol az efezusiaknak. Hiszen ezzel kezdi:

Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok

Kérjük tehát Szent Pál szavaival Főtisztelendő püspök urat, hogy a püspöki hivatásához híven védje meg mindazokat, akiket meg kell védenie. Továbbá, ugyanott tanácsolja Szent Pál az efezusiaknak - minden mondat nagyon fontos, és illeszthető a jelenlegi helyzetre:

Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a békesség kötelékével fenn­tartsátok a Lélek egységét. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van. Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk, és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.

Amint látjuk, már az efezusiakat is nyugtatta Szent Pál, hogy többféle módon is lehet szolgálni az Urat, ebből lesz az egység, ahhoz hasonlóan, ahogy a Szentháromság - egy Isten is felépül. Kérjük tehát Püspök urat Szent Pál szavait segítségül híva, hogy amint a Megváltó, úgy ön is szálljon le a hívek közé és a hányattatott sorsú apát mellé. Mert többféle hivatás működik együtt szeretetben, elfogadásban, hogy szolgálatuk betöltésére nevelhessék a híveket, így épül fel Krisztus teste, több szervből. Az apátság léte nem veszélyezteti, hanem kiegészíti a váradi egyházi életet, nem sodorhat el minket egymástól a tévedésbe ejtő álnokság, hiszen mindenki be kell töltse az erejéhez szabott feladatkört. Az ízületek nem dolgozhatnak egymás ellen, így épül fel Krisztus Teste szeretetben.

Ha már a Szentírást idézzük, van ez a rész a János Evangéliumában, sajnos valószínűleg mindenkinek eszébe jut az Ön közleménye kapcsán is, kérem Főtisztelendő Püspök Urat, hogy fontolja meg a Szentlélek intelmeit, és támadó közlemények helyett inkább járjon közben az apát érdekében:

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. (János 10:11-16)

Nézzük csak a közlemény következő bekezdését, egészében:

El kell ismernünk, hogy a megszentelt élet az Egyház nagy ajándéka. Ezért amikor egy szerzetesi közösség ügyében szólok, nem egy karizma ellen szólok, hanem éppen annak hitelességét, egyházi beágyazottságát és jövőjét kívánom védeni. A premontrei örökség nem közömbös számunkra: komolyan kell vennünk a kialakult helyzetet, mert egy nagy múltú lelki örökség nem válhat tartós közéleti botrány, jogi rendezetlenség vagy egyházi meghasonlás tárgyává. A megszentelt élet közösségeinek éppen a megosztott világban kell a kiengesztelődés és az egység jelének lenniük (vö. Vita Consecrata 6). Ha ennek ellenkezőjévé váltak, akkor változásra van szükség.

Püspök Úr, a Vita Consecrata 6 nem tartalmazza, hogy "a megosztott világban kell a kiengesztelődés és az egység jelének lenniük". Tartalmazza viszont azt, hogy:

A kolostorok régen is az Egyház szívügye voltak, ma is azok, a világban pedig sokatmondó jelei a közösségnek, kívánatos tartózkodási helyek azok számára, akik Istent és a lélek igazságait keresik; a hit iskolái, valamint a tudomány, a dialógus és az emberi a kultúra műhelyei az egyházi élet gyarapítására és a földi város építésére is, mindaddig, amíg a mennyei város föl nem ragyog.

Püspök Úr ismét súlyos vádakat fogalmaz meg, de a bekezdés ismét nem tartalmaz konkrétumot, így sajnos nem tudjuk meg, hogy Ön mire gondol, mit kifogásol a premontrei rend tevékenységével kapcsolatban, és hogy mi lenne az Ön által szükségesnek látott változás. Sajnos, a püspöki közleményt nézve olyan, mintha az Ön által áhított változás az lenne, hogy semmisítsék csak meg az apátságot, akkor majd jól móresre tanulnak, és az apátság nem lesz többé "tartós közéleti botrány" és "egyházi meghasonlás tárgya", ami Ön szerint mintha már meg sem felelne az egyház szabályainak, és Ön szerint egyenesen a "kiengesztelődés és lelki egység jelének ellenkezőjévé vált" az apátság - hiszen a kilakoltatás helytelenítéséről a többezer karakterből álló közlemény egyetlen szót sem ejt. Az ön által megfogalmazottak annyira súlyos vádak, amelyeknek mindannyiunk érdekében végére kell járni, hogy igazak-e, ha pedig nem igazak, akkor nem szabad velük dobálózni.

A Vita Consecrata 6 szerint viszont, ami az egyetlen konkrétum, amire Ön (amint láttuk, tévesen) hivatkozik, a premontrei rend egy védendő érték. Tapasztalati úton meg tudom erősíteni, hogy a nagyváradi premontrei apátság a békesség, az igazság, a krisztusi erények és az állhatatosság szigete, ahol a legnagyobb dúlás közepette is tapintható a nyugalom, a szüntelen optimizmus, a vicces kreativitás, és amelyet segítenünk kell, hogy megszűnjön az üldöztetése - de ezzel egyáltalán nem azt szeretném mondani, hogy Püspök Úr a vádjait ne fogalmazza meg konkrétan, sőt, arra kérem, fogalmazza meg őket tisztán, hadd derüljön fény az igazságra! Hiszen a főpásztornak húsvéti kötelessége fényt gyújtani a hívek szívében és fejében is, és nem a meghasonlás felé vinni a fogyatkozó híveket!

Addig is szomorúsággal tölti el a híveket, hogy a püspök szerint nem az apátság léte, klauzúrája, a lelkiismereti szabadság, egy kisebbségi közösség szabad vallásgyakorlása a fontos, nem a templomi szolgálat szabadsága és méltósága, nem az egyház tulajdona a fontos, hanem a "tartós közéleti botrány", valamiféle "egyházi meghasonlás" elkerülése. Nézetem szerint az "egyházi meghasonlást" Ön tudná felszámolni, amennyiben emberiességi és püspöki kötelessége szerint az apátság érdekében közbelép, és homályos vádak helyett egyértelműen megfogalmazott kiállásával leállítja az apátság hatósági üldöztetését. Hiszen nem csak a császárnak kell megadni azt, ami a császáré, hanem az Istennek is, ami az Istené.

Menjünk a negyedik bekezdésre:

A dialógus nem zárja ki a jogi eszközök használatát, de mindenkor megelőzi ezeket.

Ezzel így egyet lehet érteni. Csakhogy, ha már így eszünkbe juttatja, akkor azt is meg kell nézzük, hogy az ön mostani közleménye és egyéb nyilvános megszólalásai vagy hallgatása az apátság kapcsán dialógusnak tekinthető-e. Értjük, hogy Önnek fáj, és meg van sértődve, hogy az apátság nem pontosan azt a stratégiát választotta, amit önök Szabó Ödönnel és a városházával közösen egyetlen lehetséges útként kijelöltek:

Az egység jegyében folytatott párbeszéd előmozdítása érdekében tett javaslataim és kezdeményezéseim, amelyeket szóban és írásban, esetenként a nyilvánosság előtt is megfogalmaztam, a premontrei rend elöljárósága részéről mindezidáig nem találtak elfogadásra. Ezért a kialakult fejleményeket sok esetben értetlenül voltam kénytelen követni, s azokról jobbára csupán a sajtón keresztül szerezhettem tudomást.

A jelek alapján érthető az apátság részéről, hogy nem ezt a stratégiát követték, hiszen hogyan érezhették volna megfelelő védelemnek azt a hozzáállást például, ami ebből a vádaskodó püspöki közleményből is kiviláglik? Itt egyébként ellenmondás is van a közleményben, hiszen a püspökség miért is javasolna optimális stratégiát annak az apátságnak, amelyről az a véleménye, hogy a szerzetesi karizmával ellentétesen cselekszik, és széthúzást, békétlenséget szít a hívek között? Miért kellene annyira természetesnek vegyük, hogy csak és kizárólag olyan formában tárgyalhat a premontrei apátság, ahogy azt a püspökség, az RMDSZ és a városháza előre közösen kiterveli? Ha pedig nem csak a jogtalanul eljáró városházának, hanem az üldözöttnek is vannak feltételei, akkor azt a legkevésbé sem tűrjük, a legkisebb nézetkülönbséget is megtoroljuk, és ennyire duzzogva, homályosan vádaskodóan, méltóságot sértően nyilatkozunk?

Amennyit a sajtóból tudhatunk, az igaz, hogy a semminél is kevesebb, de máris elegendő ahhoz, hogy a premontreiek mellé álljunk, még akkor is, ha nem vagyunk püspökök, hanem csak egyszerű hívek, járókelők. Továbbá, a történéseket, határátlépéseket, jogtiprásokat dokumentumokkal együtt ismerteti több Facebook oldal is, tehát nem muszáj az apátság interpretációjára szorítkoznunk, hiszen rendelkezésünkre állnak a dokumentumok is. Az tehát nem áll fenn, hogy túl kevés lenne az információ a tettekhez. Püspök úrnak annyit kellene kérdezni: hogyan tudok segíteni? De még ez sem szükséges ahhoz, hogy eljárjon, és az eredmény csak az ön akaratától függ, hiszen az égi és világi hatalmasságok is belátják: ilyent nem lehet. Már csak Önt kell meggyőzni, hogy az RMDSZ-es vallási tótumfaktum Szabó Ödönnel közösen menjenek be, vagy ha Szabó továbbra sem akar, akkor Püspök Úr egyedül menjen be a városházára azzal a komolyan gondolt és határozott felszólítással, hogy állítsák le végre ezt a gyalázatot, hiszen az Ön hívei nem szeretnék elveszíteni a nagyváradi apátságot. Nyomatékosan kérjük Püspök Urat, hogy tegye ezt meg.

Szomorú és sajnálatos, hogy a párbeszéd lehetőségeinek elutasításával a vitás kérdések békés rendezésének útjai is elzárultak. Ennek következménye, hogy az immár hosszú éveken át elhúzódó viták mind a mai napig nem hoztak kedvező eredményt sem a rend, sem a helyi egyház javára.

Ha az apát, teszem azt, a kamalduli rend tagja lenne, és fogadalmából fakadóan senkivel sem beszélhetne, Ön akkor is meg kellene védje őt, és akkor sem kellene kilakoltassák.

Szomorú és sajnálatos, hogy a párbeszédre való nyitottság hiányában a premontrei rend nem élt azzal a lehetőséggel, hogy biztosítsa a közösség számára a felújítandó rendi templom tulajdonjogi helyzetének rendezését, valamint a szóban forgó terek használati jogának megőrzését.

Püspök úr, tisztelettel, megkérdeztük Önt levélben több mint másfél hónapja, hogy milyen konkrét lépéseket tett vagy lát szükségesnek az apátság létének és vagyonának védelmében, és ön nem válaszolt.

Íme, itt visszaköszönnek a Szabó Ödön leveléből ismert felajánlott opciók, város nevére írt templom tulajdonjogának esetleges utólagos rendezése, "szóban forgó terek" "használati jogának megőrzése", bizonyítván, hogy Püspök Úrnak és Szabó Ödönnek a városházával közös tervei vannak - ezek azok a tervek, amelyeket a városháza kategórikusan és teljes mértékben és feltétel nélkül letagadott, innen nézve sem tűnik ez valami bombabiztos stratégiának, pláne, hogy nem érthetőek a logikai láncok a rendezési tervben.

Mivel a közlemény szerint tudja annak részleteit, hogy milyen okok miatt van kilakoltatási eljárás, kérem, ossza meg a hívekkel a pontos oksági láncokat, mert nem értjük: a rend templomának tulajdonjoga miért csak akkor illeti meg az apátságot, ha tárgyal? Mi emögött a pontos logika? Most akkor valójában Főtisztelendő Püspök Úr szerint a templom tulajdonjoga megilleti az apátságot, vagy nem? Másik kérdés, hogy ha a templom tulajdonjoga megilleti az apátságot, akkor például a rendház esetében miért csak a használati jog illeti meg az apátságot, miért nem a tulajdonjog is? Ki diktálja ezt, ki döntötte ezt el már az ön által szorgalmazott tárgyalás előtt, és miért? Amennyiben pedig használati jog illeti meg a rendház esetében az apátságot, miért kellene mégis más rendházat építeni? Ön szerint ennyire hosztilis helyzetben, amikor az illetékes megyéspüspök is támad, hogyan bízzon meg az apátság az állami félben, akiről kiderült, hogy nem ad garanciát, és a párbeszédre való nyitottságnak semmilyen nyilvános jelét nem adja? Miért bízzon az apátság egy olyan RMDSZ-ben, amelyik az önkormányzat képviseletében jön tárgyalni, ultimátumot ad, nem használja a nyomásgyakorló eszközeit és a hatalmát, és nem teszi a kötelességét? Ön úgy látja, hogy ebben az országban az ortodox egyházzal is úgy bánnak, ahogy a premontrei apátsággal elbánnak? Nem érthető, hogy Főtisztelendő Püspök Úr miért nem használja a nemzetközi kapcsolatait ahelyett, hogy mosná kezeit és vádolná, hibáztatná és emberi mivoltában megalázná a bajban lévőt.

Az pedig végképp elképesztő az Önnel szövetséges etnikai párttól, amely román állami pénzek fölött egyedüliként diszponál hosszú évtizedek óta, hogy miután az ő hibájából, sőt, közreműködésével teljesen jogtalanul elvesznek egy apátságot, még a magyar kormánnyal fizettetné meg egy másik apátsági épület felépítését. Egyesek arcán a bőr még a pénztárcájuknál is vastagabb!

Szomorú és sajnálatos továbbá, hogy a premontrei rend részéről nem volt készség arra sem, hogy az egyházmegye és a rend nevében közös felterjesztéssel forduljunk a római elöljárósághoz és az illetékes dikasztériumokhoz, segítséget és támogatást kérve. Mindazonáltal a saját kezdeményezésemre előterjesztett tájékoztatásomat az apát úr írásban köszönte meg, kifejezve háláját azért, hogy a rend ügyét a Szentszék hivatalai előtt képviseltem.

Püspök úr, kértük, és kérjük most is, hogy hozza nyilvánosságra az összes felterjesztését. Ezekre Püspök Úr semmit sem válaszolt, még csak vissza sem utasította a kérésünket. Most ismételten kérjük, hogy hozza nyilvánosságra: mikor és miket tárgyalt jelen ügyben a Vatikánnal és annak hazai nagykövetével, vagy világi terepen az önkormányzati, kormányzati képviselőkkel vagy a politikai pártok képviselőivel. Kérjük, magyarázza el a híveknek, mi alapján körvonalazódott az az ultimátumszerű, közös hatalmi "előterjesztés" az apát felé, ami szerint neki állítólag a magyar kormány kellene másik rendházat építsen. Hiszen látjuk az Ön sértődött nyilatkozatából, hogy Ön szerint itt csak egy út van: az önök világi hatóságokkal közös elképzelése, ami se nem logikus, se nem transzparens, se nem igazságos, se nem jogos, amit a hatóságok máris letagadtak, és ami láthatóan nem kivitelezhető, amit senki nem terjeszt elő nyilvánosan, és amiért senki nem vállal felelősséget.

Mi lehet olyan nagy érték, amit ezért az árulásért cserébe kapnak, amiért a politikai es egyházi képviselet még azt is bevállalja, hogy a mi területünkön történik meg ez a gyalázat Európában legelőször?

Szomorú és sajnálatos továbbá, hogy a rendi főelöljáróság részéről – jóllehet elsődlegesen ők illetékesek az efféle ügyek orvoslásában – nem mutatkozott elegendő nyitottság arra, hogy személyesen keressék fel az érintettet, és szerzetestársuk mellett hathatósan kiálljanak. Ilyen helyzetben a megyéspüspök számára lehetetlenné válik, hogy egy exempt rend vagyonkezelési ügyeinek intézésében bármit is érdemben képviseljen.

Szomorú és sajnálatos, hogy a gyakran hangoztatott szolidaritási gesztusok közepette számos féligazság került megfogalmazásra, és a félretájékoztatás következtében sok jóhiszemű emberben is indulatok erősödtek fel, ami az ellenségeskedés, a megosztottság és a gyűlölet légkörét táplálta az ügy iránt érdeklődők körében.

Kértük Püspök urat másfél hónapja, hogy mondja el a saját véleményét az üggyel kapcsolatban. Ön ezt akkor elmulasztotta, és most íme, kiadott egy nyilatkozatot, amelyben egyetlen "féligazságot" és "félretájékoztatást" sem tesz helyre. Kérjük főtisztelendő püspök urat, hogy mondja el: melyek lennének azok a féligazságok és félretájékoztatások. És mi az igazság ezekkel kapcsolatban?

Szomorú és sajnálatos, hogy azokkal szemben, akik józan belátásuk szerint nem kívánták vállalni az ügy melletti nyilvános kiállást, elmarasztaló és lejárató nyilatkozatok láttak napvilágot olyanok részéről, akik vagy nem vállalták saját kilétüket, vagy nem bírnak kellő rálátással a konfliktus valódi gyökereire. Mindez nem csupán a keresztény erények szellemével ellenkezik, hanem alapvető emberi értékeket is sért.

Jól értjük, hogy fentebb Szabó Ödönről van szó? Mert ő volt az, akire ez igaz:

akik józan belátásuk szerint nem kívánták vállalni az ügy melletti nyilvános kiállást

Miért érzi szükségesnek Főtisztelendő Püspök Úr, hogy megvédje Szabó Ödönt, akinek egyházi tótumfaktumságának idején ez a gyalázat megtörténhetett, és miért nevezi az árulást "józan belátásnak"? Vajon nem azért, mert ebben az országban minden Szabó Ödöntől függ, ami a magyar egyházakkal kapcsolatos, és Ön ki van szolgáltatva neki? Vajon a mi "alapvető emberi értékeink" és közösségi értékeink nem sérülnek, csak a Szabó Ödöné, aki Ön szerint állítólag "elmarasztaló és lejárató nyilatkozatok" céltáblája? Sajnos, az igazság ennek éppen ellenkezője: Szabó Ödön büntetlenül tehette meg, amit megtett, a média elhallgatta az áruló ténykedéseit, a romániai magyar média elhallgatta az összes bűnét, amit a romániai magyarok ellen elkövet évtizedek óta folyamatosan. Miért vette meg Szabó Ödön egyháztanácsosként, országos egyházügyi tótumfaktumként, ráadásul titokban, más nevére és saját használatra a kántori lakot? Amikor ezt kérdezzük, nem őt támadjuk, hanem az egyházi vagyon érdekében szólalunk fel, de sajnos a média ugyanezt nem teszi meg! Éppen ezért tartunk itt. Határozottan kérjük, hogy Püspök Úr ne Szabó Ödönt védje, hanem az Igazságot!

vagy nem bírnak kellő rálátással a konfliktus valódi gyökereire

Ismételten kérjük püspök urat, hogy érdemben tájékoztassa a híveket, hogy melyek "a konfliktus valódi gyökerei". Szeretnénk tisztán látni, és ehhez az egyházi törvények szerint is jogunk van.

Szomorú és sajnálatos, hogy azt, ami a jogszerű eljárások és a párbeszédre való készség által az egyház és a közösség javára rendezhető lett volna, politikai indíttatásból etnikai konfliktus felé kívánják elmozdítani.

Amennyiben ez így van, és önnek tudomása van arról, hogy valakik etnikai konfliktust akarnak kirobbantani, miért nem mondja el nyilvánosan, hogy pontosan miről van szó? Hiszen ha ez igaz, akkor ez nagyon veszélyes, és közbe kell lépni, nem? Amennyiben a helyzet rendezhető az egyház és a közösség javára, miért nem rendezik? Nem szégyen ez minden félnek? Miért nem tudjuk, miért nem mondják el, hogy miért egyeztek belé abba, hogy a premontrei apátság kitehető a saját kolostorából? Miért nem tájékoztatja Püspök Úr a híveket részletesen és pontosan, hiszen ön még azt is tudja, hogy pontosan melyik ponton bukott el a rendezés, és miért. Ö szerint miben állna, miben állt volna a rendezés?

Addig is, amíg szíves felvilágosítására várunk, pláne, ha ez nem érkezik meg, azt kell, hogy gondoljuk, hogy az ügy az apát nélkül is rendezhető, hiszen ebben az ügyben nem ő az, aki mások jogos érdekeit sérti, nem ő az, aki valahonnan "vissza kell lépjen".

Szomorú és sajnálatos továbbá mindaz, ami az április 14-i kilakoltatás során hang- és képanyagként bejárta a médiát. Az indulatos viselkedés, a fenyegető bekiabálások, az erőszakos magatartás és a megdöbbentően rendezetlen, elhanyagolt környezet egyaránt arról tanúskodtak, hogy a kialakult és fenntartott konfliktus gyökerénél súlyos hiányosságok húzódnak meg.

Fenyegető bekiabálások? Erőszakos magatartás? Nem tudom, Püspök Úr, őszintén, hogy ön mit látott, mert mi nem láttunk semmi ilyet. Mi csupán békés és hellyel-közzel határozott kiállást láttunk a hívek részéről, ami lehetett volna határozottabb is. Sokan voltak, de az igazság az, hogy még többen kellene ilyen helyzetekben a helyszínen tanúságot tegyenek és jelen legyenek. Hasonló helyzetben a tömeges kiállás megtörténne és meg is történik a világ minden táján, még diktatúrában is, ahogy Váradon is megtörtént a legsötétebb kommunizmus idején, és még akkor is sikert lehetett elérni, éppenséggel pontosan a hívek tömeges kiállásával lehet sikert elérni olyan időben, amikor az egyházi elöljárókat a világi hatalmasságok megvásárolják vagy megfélemlítik.

Ismeri egyébként Püspök Úr azt a részt a Bibliából, amikor Krisztus kizavarja a kereskedőket a templomból? Gondolom, igen.

A papok megfelelően viselkedtek, sajnálatos, hogy Püspök Úr magukra hagyta őket, és hogy a többi papot sikeresen tiltotta el attól, hogy a bajban levővel együtt legyenek.

A fenti rövid bekezdés viszont a végén áthajlik nettó aljasságba. Már ne haragudjon, Főpásztor Úr, de ezt tényleg nem vártuk:

és a megdöbbentően rendezetlen, elhanyagolt környezet egyaránt arról tanúskodtak, hogy a kialakult és fenntartott konfliktus gyökerénél súlyos hiányosságok húzódnak meg

Ön éppen emberi mivoltában alázza meg a bajban levőt. Nem mintha ránk tartozna, de egyébként az apátságban mély rend van, lelkekben és a környezetben egyaránt. Viszont valóban, a videókon az apátságban tapasztalható alapvető rend mellett kétségtelen, hogy láthatóak az úgynevezett egymásra helyezett dobozok. Főtisztelendő Püspök Úr, kérem, én szégyellem magamat, hogy le kell írnom Önnek: képzelje el, az apát ki kellett ürítse az apátságot - az összes emeleti termet, mert jöttek a végrehajtók, és tudta, hogy be fognak oda törni a kommunizmus alatt már elfoglalt termek irányából. Ezen kívül: a lenti kiszolgáló részekben található ingóságokat is össze kellett csomagolni - ön látott már költözést? Ha valaki hetek óta dobozból él, az megint egy más helyzet, ez az intézményi katasztrófa alatt agyonnyomva egy mély emberi tragédia is, Püspök Úr, és ez nem regény, hanem itt van előttünk, és ön meg tudná ezt akadályozni. Eleve, ha Ön a helyén van, akkor oda se lett volna muszáj eljutni, hogy a hívek kénytelenségből lényegében jóindulatúan fel kelljen "dúlják" az apátságot azért, hogy megvédhessék. Itt ajánlom figyelmébe az apátság irányából tapasztalható transzparenciát és nyitottságot. Az udvar és a tyúkok sztorija viszont egy detektívregény része, és sem az apát, sem a hívek nem várták volna, hogy ezzel az ártatlan csellel a nagyvárai püspök irányából is kiugrik a nyúl a bokorból, engem legalábbis mélyen elszomorít. Tisztelettel kérem, hogy kérjen bocsánatot, amiért közleményében a bajban levő apátot emberi méltóságában is megalázta.

Mindazon problémák orvoslása, amelyek a nagyváradi premontrei rend körül kialakultak, egyedül az idevonatkozó egyházi törvényekhez való hűséges igazodás révén lehetséges. A helyi egyházak és a szerzetesrendek közötti kapcsolat, valamint együttműködésük összehangolásának kereteit az Egyházi Törvénykönyv idevonatkozó kánonjai szabályozzák (vö. ET 678–680. kán.).

Püspök Úr, bocsásson meg, de egyetlen ön által ideidézett kánonban sem láttam olyan előírást, hogy a megyéspüspöknek joga lenne a bajba jutott ártatlan exempt szerzetesrendet nyilvánosan homályos, de súlyos vádakkal illetni, amikor harmadik felek létében veszélyeztetik. A Varga Andrea Tünde által jegyzett válasz - amit mindenkinek ajánlunk elolvasásra - pedig tökéletesen rámutat, hogy ön itt távolról sem a releváns kánonokat idézi meg. És ez súlyos, letagadhatatlan hiba.

Végezetül, elhatárolódva minden olyan cselekedettől és megnyilvánulástól, amely az erőszak látszatát keltve kíván nyomást gyakorolni emberekre és közösségünkre, akár templomi térben, akár azon kívül, szükségesnek tartom azt is, hogy bocsánatot kérjek mindazoktól, akiket az egyházi személyek nem megfelelő magatartása és viselkedése megbotránkoztatott vagy megsebzett olyan helyzetekben, amikor a lelkipásztori fegyelemnek, tapintatnak és a krisztusi lelkületnek kellett volna a megbékélést szolgálnia.

A főmondat, a bekezdés fő mondanivalója az, hogy tulajdonképpen az hibázott, aki 14-én jelen volt. Megtudhatnám, hogy Püspök Úr kinek a konkrét cselekedete miatt kér bocsánatot? Püspök úr, kérem, ha már nem védte meg az apátságot, legalább a saját kritikájába álljon belé: ossza meg velünk azt a videórészt, ahol egyházi személyek nem megfelelő magatartását látta, amely bárkit is "megbotránkoztathatott" vagy "megsebezhetett". Kérjük, tanúsítson "lelkipásztori fegyelmet, tapintatot és krisztusi lelkületet" az apátság irányában, és ne hagyja magukra a saját papjait a szolgálatban - hiszen éppen Ön szerint volt nagy rájuk e kabát 14-én. Ezzel ön népeink közötti megbékélést szolgálná - ami értelemszerűen csak azután lehetséges, hogy a konfliktus megoldódott, nem úgy lesz megbékélés, ha a jogtiprás végigmegy, és évtizedekig mérgezi utána az együttélő népeket. Hiszen Nagyváradon történt már népirtás is az elmúlt 100 évben, ami után, láthattuk, nem maradtak győztes felek.

A püspök a fenti igenévi szerkezetbe degradált szövegrészt szánta kiállásnak, még egy fullos mellékmondatot sem érdemelt meg:

elhatárolódva minden olyan cselekedettől és megnyilvánulástól, amely az erőszak látszatát keltve kíván nyomást gyakorolni emberekre és közösségünkre, akár templomi térben, akár azon kívül

"Erőszak látszatát keltve." Nem probléma, hogy egy rendet kilakoltattak épp a jogos otthonából, az egyetlen elem, amire fékezett habzással haloványan utalni kell az az, ami ebből bejárta az ügyre egyébként érzéketlen sajtó egy részének ingerküszöbét. Nem ártana szavazást indítani, hogy magától észrevette-e az olvasó egyáltalán ezt szövegrészt, ahol az igét is határozói igenévvé degradálták. A mondatrész ügyes, mert ezzel a közlemény írója elintézte, hogy szó ne érje a ház elejét, hiszen ő, izé, "kiállt". Csakhogy ennél még a Bihar megyei RMDSZ mögé bújt Szabó Ödön is többet mondott, és ő ráadásul ezzel kezdte (az egyébként szintén vádaskodó és mosakodó) mondandóját:

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bármilyen indokkal – akár bírósági végzés alapján – hatóságok karhatalmi erő kíséretében lépjenek be templomba. A szabad vallásgyakorlásukat végző hívekre és egyházi elöljárókra gyakorolt ilyen jellegű nyomás a román állam legsötétebb korszakait, reflexeit idézi.

Össze lehet hasonlítani a kettőt. Szomorú és sajnálatos, hogy a püspöknek sikerült még Szabó Ödönnél is szabóödönebb lenni. Azt pedig mind Püspök Úrtól, mind pedig Szabó Ödöntől elvárjuk, hogy ne csak felénk legyenek nagylegények. Ha nekünk leírják, hogy "elfogadhatatlannak tartják" meg annyira bátrak velünk szemben, hogy ennyire elbújtatják a szövegben, hogy, izé, "elhatárolódnak", akkor akadályozzák is meg azt a gaztettet, amit elfogadhatatlannak tartanak, vagy amitől elhatárolódnak, hiszen egy ekkora gaztett csakis az ő megrendelésükre következhet be - hiszen még Románia Kormánya sem ért egyet ezzel a gyalázattal, és az "érdekképviselet" egyetlen érdekképviseleti lépést sem bír felmutatni a mai napig. Vegyük figyelembe, hogy most sem az RMDSZ-t tette ki a székházából az önkormányzat, hanem ők ezzel az üggyel párhuzamosan, és immár 36 éve kapnak eurómilliókat az államkincstárból, mindenhová benyomulhatnak, és Románia kormányának örökös tagjai maradhatnak.

Tekintve, hogy a román kormány is teljes mértékben illegálisnak tartja a nagyváradi eljárásokat a premontrei apátság ellen, teljes mértékben vállalhatatlan az ön közleménye, Főtisztelendő Püspök Úr.

Ugyanígy, teljesen vállalhatatlan az ön közleménye is, tisztelt Szabó Ödön. Teljes mértékben vállalhatatlan az is, hogy még a partnereik nyitottságát sem használják ki egy olyan ügyben, amelyet még akkor is kötelező lenne megnyerni, ha a politikai, koalíciós partnerei nem lennének nyitottak az ügy kedvező megoldására! Önöknek hatalmas szerencséjük, hogy a szavazóik nem tudják, hogy önök kicsodák.

Ugar

Kapcsolódó: