Választási csalások Bihar megyében is
Szeghalmi Örs nagyváradi újságíró számol be Facebook-oldalán egy általa eddig nem ismert, őt megkereső magyar ember szavazási kálváriájáról – arról, hogy miként próbálták eltéríteni levélszavazatát. Az eset azért is figyelemre méltó, mert a történet kicsiben tökéletesen megvilágítja azt, ami nagyban zajlik: a levélszavazatok masszív manipulálását.
Blogunk tegnap írt arról, hogy a Fidesz milyen eredményekre számít a határon túli szavazóktól, most pedig egy életszerű eset is alátámasztja mindezt. Mindazokat, akik választási visszaéléseket tapasztalnak, arra kérjük, hogy az info (kukac) gesta (pont) ro e-mail címen jelezzék, hogy történetüknek teret adhassunk, illetve szükség esetén a bizonyítékok is rendelkezésre álljanak.
Szeghalmi Örs Facebook-oldalán közzétett posztját alább változtatás nélkül közöljük. Olvasóinkat arra kérjük, hogy osszák meg a történetet, mert az egyetlen igazi védelmünk a nyilvánosság.
Csalnak, ahol tudnak: zajlanak a jogsértő választási manőverek Bihar megyében is, beszámol egy dupla áldozat!
Egy Nagyvárad melletti település lakója részletesen elmondta, hogyan próbálták eltéríteni a levélszavazatát.
Bihar megyében is tartanak azok a jogsértőnek manőverek, amelyekről több erdélyi településről érkeztek jelzések. Egy Nagyvárad melletti községből egy számomra ismeretlen szavazó keresett meg, hogy két konkrét példát is elmondjon azokról a visszaélésekről, amelyekkel romániai magyar szervezetek a bukóban lévő Fidesz érdekében igyekeznek befolyásolni a magyarországi választások végeredményét.
A jelenség nem egyedi: több régióban is azt tapasztalják, hogy minél kisebb egy település, annál nagyobb a valószínűsége a gyanús beavatkozásoknak. A panaszok szerint nemcsak a levélszavazatok megszerzésére tesznek kísérletet, hanem helyenként „szavazóhelyeket” is létrehoznak – holott a levélszavazás rendszere nem igényel semmilyen helyi gyűjtőpontot. A választó megkapja a küldeményt, kitölti, majd postán visszaküldi. Minden ettől eltérő gyakorlat csalás lehetőségét hordozza.
A forrásom kérésére, az ő védelme érdekében egyelőre nem hozzuk nyilvánosságra a település nevét. Elmondása szerint a helyi postán nem voltak hajlandók átvenni a levélszavazatát, sőt vissza is irányították volna a polgármesterhez, hogy neki adja le. Ő azonban ezt megtagadta, és inkább bejött Nagyváradra, az egyik postára, hogy itt adja fel a küldeményt.
Azt is elmondta: eredetileg nem akart részt venni a magyarországi választásokon, mégis felvették a választói névjegyzékbe anélkül, hogy ő regisztrált volna. Szó szerint idézem a beszámolóját, de előtte hangsúlyozom: senki ne adja oda a levélszavazatát semmilyen szervezetnek, személynek, kizárólag a román posta útján küldje vissza, illetve előzőleg úgymond segítséget se fogadjon el a szavazat leadásával kapcsolatban.
„Magyar ember a magyarban sem bízhat” – a választó beszámolója
„A községközpontba vittem a levélszavazatomat. A postán egy kedves hölgy mosolyogva fogadott, megkérdezte, mi járatban vagyok. Nyújtottam felé a borítékot, hogy át tudom-e adni. A hölgy azonnal felismerte, hogy levélszavazat, és azt mondta: ezt nem ide kell hozni, hanem a polgármesteri hivatalba. Nem vette át, hanem javasolta, hogy menjek vele oda. Én erre sarkon fordultam és eljöttem. Ahogy jöttem kifelé, azon gondolkodtam, milyen rossz helyzetben vagyunk: magyar ember a másik magyarban sem tud bízni, mert mindenki befolyásolva van valaki által – ezen dolgozik az RMDSZ, az EMSZ, az EMNT, meg a pap, a polgármester. Oda jutottunk, hogy már biztonságosabb egy román postásnak odaadni a szavazatot, hogy célba érjen. Ekkor döntöttem el, hogy ezekre nem bízom a voksomat, inkább beviszem a nagyváradi postára. Elvittem, bedobtam, és bízom benne, hogy rendben célba ér.
Úgy gondoltam, jó, ha nyilvánosságra hozom, mert ha én így jártam, mások is járnak így. Tanácsként mondom: ilyen esetben ne a falusi postát keressék fel.
De van egy még durvább esetem, ahonnan az egész indul. Még soha nem szavaztam a magyarországi választásokon, ez az első alkalom. Amikor magyar állampolgárok lettünk a feleségemmel, kaptunk egy levelet a Nemzeti Választási Irodától, hogy hogyan kell regisztrálni a magyar választói nyilvántartásba. Úgy döntöttünk, nem szólunk bele az ottani ügyekbe, nem voksolunk, ezért csak eldobtuk a levelet. Kis idő múlva mégis jött egy értesítés, hogy a regisztrációnk sikeres volt. Akkor gondoltam bele: ez eleve nincs rendben, sőt, lehet, hogy valaki leszavazott helyettünk. Most már tudjuk: ha nem veszünk részt a választáson, azzal a jelenlegi magyarországi kormánypártokat támogatjuk. Ezért döntöttünk úgy, hogy most mindenképpen voksolunk.”
A forrásom hozzátette:
„Nagyon bízom a magyarországi kormányváltásban. Az én gondolkodásom nyugati, nem szeretnék a régi keleti tömbhöz tartozni. Ezért választottam most a TISZA Pártot.”
A beszámoló nem egyedi. Több településről érkeztek hasonló jelzések arról, hogy helyi szereplők – politikai szervezetek, polgármesterek, álcivil csoportok – aktívan próbálják befolyásolni a levélszavazás menetét. Orbánék romániai magyar csatlósai ellepték a romániai magyarok által lakott térségeket, és minden eszközzel igyekeznek szavazatokat gyűjteni, de eleve a szavazat leadásába is beavatkozni.
A történet egyben rávilágít arra is, milyen bizalmi válság alakult ki a közösségen belül: sokan már nem merik a saját településükön feladni a szavazatukat, mert attól tartanak, hogy az illetéktelen kezekbe kerül, ráadásul eleve akadályozzák is őket abban, hogy egyszerűen postázzák a levélszavazatukat. Márpedig – és éppen ezért akadályozzák – most ez az egyetlen biztos megoldás.
FORRÁS: