Viktoriánus szuverenitás: dízelstop Ukrajnának, letérdelünk Moszkvának
Lavrovné (leánykori nevén: Szijjártó) Péter ma bejelentette, hogy Magyarország felfüggeszti az Ukrajna irányába történő dízelszállítást mindaddig, amíg az ukránok nem hajlandók kijavítani a Barátság vezetéket. Ezt utóbbit a ruszkik bombázták szét, de valahogy elmaradt az orosz nagykövet berendelése Budapesten – igaz, a dolog viszonylag kevés fociszurkolót érint közvetlenül.
A történet azonban nem ennyire egyszerű. Itt nemcsak a szokásos adok-kapok húzódik meg, hanem egy geopolitikai játszma, amelyben Magyarország ismét – immár nem először – nyilvánosan is az Orosz Föderáció gyilkos rezsimjét támogatja, nemcsak politikai eszközökkel, hanem aktív intézkedésekkel is. (Lásd a Kapcsolódó-t a cikk végén!)
De nézzük csak!
Az orosz hadsereg január 27-én hajnalban átfogó légitámadást intézett a nyugat-ukrajnai Lviv régió ellen. Ennek során a Naftogaz kezelése alatt álló intézményeket és infrastruktúrát célozták – ide tartozik a Druzsba ezen szakasza is. Ez volt a 15. támadás a Naftogaz infrastruktúrái ellen január eleje óta: valamivel gyakrabban, mint kétnaponta, támadtak az oroszok valamit, ami az energiaszektorhoz kapcsolódik. Aligha lehetett meglepetés, hogy végül a Zolocsivi járásban található Druzsba-szakasz is sorra került. A támadás mértékéről sokat elmond, hogy a zolocsivi hatóságok leállították az oktatást, és arra kérték a lakosságot, hogy ne tartózkodjon a szabadban, ne nyisson ablakot stb. Mivel a ruszkik folyamatosan rombolták az ukrán energetikai infrastruktúrát, milliók maradtak fűtés nélkül, ráadásul pont ekkor érte el a hideghullám is az orosz invázió ellen küzdő Ukrajnát. Ez azt jelenti, hogy a javítással foglalkozó egységeknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint hogy kőolajvezetéket javítsanak: a lakosság fűtését kellett volna valahogy visszaállítani. Az energetikai infrastruktúra elleni támadások mértékét jól jelzi, hogy a 21. században immár előfordult az, hogy egy idős néni egyszerűen halálra fagyott saját lakásában. (A sors külön iránoiája, hogy Bába Zsényá Holokauszt-túlélő volt, és pont azok fagyasztották halálra, akik a nácik uralma alól akarják felszabadítani Ukrajnát.) Hogy hányan szereztek életre szóló betegséget, az külön kérdés, de szögezzük le: ez nemcsak sima háborús bűntett volt, hanem népirtás. Igaz, aki a háború ötödik évében meglepődik azon, hogy az Orosz Föderáció népirtást követ el, annak már nincs értelme semmiről sem beszélni.
Visszatérve: az ukránok tehát nem igazán voltak képesek gyorsan kijavítani a Druzsbát, hogy azon folyhasson tovább a nafta. Hogy ebben volt-e valami olyasmi is, hogy ezzel szívatják majd Magyarországot és Szlovákiát? Elképzelhető, de kevésbé valószínű. Ugyanis pont ebből a naftából állította elő a MOL azt a dízelt, amit Ukrajnába exportált, és amelyet Szijjártó most állított le nevetséges kamuindokokra hivatkozva. Azt is jegyezzük meg: a lakosság túléléséhez szükséges generátorok dízellel működnek – tehát Ukrajnának igazából semmi, de semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a Druzsba ne legyen működőképes. Persze lehet, hogy ők már diverzifikáltak, és vannak más forrásaik is, ahonnan beszerzik a naftát. Mindezzel együtt szögezzük le ismételten: a Druzsba azért működésképtelen, mert az oroszok szétbombázták!
A MOL is érzékelte, hogy nem érkezik kőolaj, így a stratégiai tartalékok megnyitása került napirendre. Majd elindult a szokásos ukránellenes uszítás, miközben Szijjártó – szinte már brezsnyevi hangulatot idézve, épp csak az asztalt nem verte a cipőjével – azt követelte, hogy Horvátország engedje meg: a tengeri úton partjaihoz szállított orosz kőolajat az adriai vezetéken tolják fel Magyarországnak. Külön vicces, hogy Szijjártó az uniós jogra hivatkozott, amit a horvát gazdasági miniszter nem győzött eléggé ironizálni. Azt se feledjük el, hogy arról az adriai vezetékről beszél Szijjártó, amelyről ő maga állította korábban, hogy nem képes ellátni Magyarországot. Ez a narratíva fontos, ha nem épp perdöntő szerepet játszott a viktoriánus washingtoni látogatáson is, amikor – máig nem tisztázott időre és feltételekkel – Magyarország mentességet kapott az amerikai szankciók alól - maga Trump elnök fogalmazott úgy, hogy Magyarország tengerpart nélküli ország, így nem tudja máshonnan megoldani az energiaimportját, amely narratíváról messziről ordít, hogy azt Viktor Viktorovics adta a szájába.
Nem úgy a horvátok, akiknek adriai vezetéke ugye amerikai szankciók alatt áll, és elvileg nem szállíthatna sem Magyarországnak, sem másnak orosz kőolajat. Szerbiának sem szállított: részben emiatt adta el a pancsovai finomítóban való részesedését a Gazprom, amit a magyar MOL úgy vett meg, hogy a szerb elnök állítólag dupla akkora összeget ajánlott volna érte. Ma még nem világos, hogy Zágrábnak megesik-e a szíve a magyarokon, és engedélyezi-e az orosz nafta szállítását saját vezetékein, illetve ezért cserébe milyen jogi garanciákat kíván szerezni az amerikaiaktól és az Európai Uniótól. Az sem világos, hogy ez meddig tartana, és mikor indulhatna meg a szállítás az adriai vezetéken – már ha egyáltalán lesz szállítás.
Van a történetnek azonban egy furcsa mellékhatása:
a Balti-tengeren és a Fekete-tengeren egyre több, az orosz árnyékflottához tartozó, kőolajat szállító hajót buktatnak le a nyugati hatóságok. Nemcsak arról van szó, hogy így nem tudnak már annyi olajat kicsempészni a nyílt tengereken, mint korábban, hanem arról is, hogy kevesebb hajót tudnak indítani az oroszok. Márpedig – ha máshonnan nem is – a svéd haderő főparancsnokától biztosan tudjuk: ezeket a hajókat Moszkva a hibrid háború eszközeiként kezeli. Tengeralatti kábelek elvágása, orosz katonák szállítása, illetve a fedélzetről európai nagyvárosok légiforgalmának megzavarására indított drónok – hogy csak az árnyékflotta „kőolajszállítás melletti” menüjének fontosabb tételeit említsem.
Amikor arról beszélünk, hogy Magyarország az Adriai-tenger partjairól hozná fel az orosz olajat, akkor arról is beszélünk – amennyiben ezt az amerikaiak és az Unió is megengedi –, hogy az Orosz Föderáció előtt új és főként legális út nyílik meg, hogy akár a Balti-, akár a Fekete-tengeren mozgassa hajóit. Hogy ebből az olajból mennyi jut Magyarországra, mennyi szállítódik tovább más országokba, és hogy ezek a hajók a visszaúton mennyi kettős felhasználású, katonai célra is alkalmas terméket tudnak majd Oroszországba csempészni, az külön fejfájást okoz majd minden európai hírszerző szolgálatnak.
És ebben a játszmában nyújtott segítő kezet az Orosz Föderációnak a magyar háborúpárti kormány, akár annak az árán is, hogy kockáztatja magyar lakosság energiaellátását....
Karczag Anna