A kormány éppen most is az országos hangszórón bömböli, hogy „jaj, jaj, a pedagógusok bére már rég az egekben lenne, ha az a gonosz, brüsszeli bürokrata sárkány nem ülne a kincsesládán”. Közben meg pontosan tudod, hogy ugyanaz a kéz, ami a száján dramatizál, a zsebéből éppen valami EU-s támogatást csomagol be egy autókereskedő-építész-mindegymertcég könyvelésén keresztül egy ismeretlen szürke liml

Volt egyszer egy rendszer. Pontosabban: papíron volt. A neve is szép volt, olyan európai, olyan jövőbe mutató: E-INGATLAN. Azt ígérték róla, hogy majd digitalizálja a magyar földhivatali ügyintézést, az ügyvédek egy kattintással rendezik a tulajdoni lapokat, és a jövő megérkezik, fehér portálablakban, kék EU-csillagokkal körberakva. Ehhez képest most ott tartunk, hogy a rendszer gyakorlatilag nem

Valahol Nógrád szívének rothadó közepén, Zabar faluban, a civilizáció utolsó morzsái között áll egy viskó. Nem ház, nem központ, nem fejlesztési csoda – egy viskó, amit valaki egy sufniból „átalakított”, hogy elférjen benne két mosógép és egy hazugsághegy. Ez itt a magyar gyermekszegénység elleni harc: programnevek, pályázati számok és mosási ciklusok formájában.

Ő nem volt oktatásügyi szakember. Nem volt pedagógus sem. Ő csak egy egyszerű állampolgár volt, aki egy nap beleolvasta magát abba, hogyan lesz a gyerek jövőjéből stratégiai adatszükséglet. Megértette, hogy az oktatás nem kréta, nem tankönyv, nem tanár. Az oktatás valójában koncepció. Sőt: koncepciók koncepciója. Lehetőleg 600 ezer forint oldalanként, mert olcsó gondolat nem ér semmit.

Aki azt hiszi, hogy csak egy robbanás, egy gépfegyver vagy egy öngyilkos merénylő öl, az ostoba. A korrupció ugyanúgy öl, csak nem ordít „Allahu akbar”-t, hanem közbeszerzési dokumentációt lobogtat, és „projektmegvalósításnak” hívja a hullákat. Nemcsak terrortámadásba lehet belehalni, hanem abba is, hogy valaki ellopja az egészségügy pénzét.

A Gazdasági Versenyhivatalról eddig naivan azt hittük, hogy a gazdasági versennyel foglalkozik, de elég megnézni az autóbeszerzéseiket, hogy rájöjjünk: totális ködben éltünk eddig. A „verseny” itt nyilván lóerőben és nyomatékban értendő.

A földárverések kisbetűs része egyszerűen művészet: licitálóknak vállalniuk kellett, hogy nyereményüket csak a Nemzeti Földalap által kijelölt ügyvédekkel írathatják át. Igen, jól olvastátok: az állam verseny helyett monopóliumot biztosít, és mindezt törvényesen.

Nemrég a Kaposvári Egyetem és a Pannon Egyetem “áltanulmányos csodáiról” volt szó. Igen, azok a csodák, amik miatt az uniós pénzek szó szerint eltűnnek a semmibe, miközben valaki kuncogva jegyzi fel a nevét a számlán.

Már az Uniónak is szemet szúrt az alábbi botrány, ezért blokkolta több mint 40 milliárd uniós támogatás kifizetését. A kormány odáig ment, hogy elismeri ezeket a lenyúlásokat, de természetesen ez is az elmúlt nyolc év hibája, vagy épp Brüsszelé, Hadházyé, Sorosé, a liberálisoké - akárkié, csak nem az övéké. A kormány persze eljátssza a rendőrt az Unió kedvéért, és visszaköveteli az önkormányzatokt

Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő (a puccos rövidítésekkel operáló EMMI háttérintézménye) büszkén hirdeti, hogy eddig 30 MILLIÁRD forintot osztott szét. „Szétosztott” – értsd: pénz eltüntetésére tökéletesen alkalmas módon szétcsepegtették a haveri körnek. Most nézzük meg a TÁMOP-7.2.1-11/K-2013-0003 és a TIOP-4.2.1-11/K-2013-0003 projekteket, amelyek – elvileg – 5 milliárd forintot kaptak ellenő

Hazánk államformájának és politikai berendezkedésének meghatározása alaposan próbára teszi a politológusokat és szakértőket. Látható ez abból is, hogy az uralmon lévő erkölcstelen diktátort és sleppjét már mindenféle szakmainak tűnő jelzővel illették: autokrácia, választási autokrácia, hibrid rezsim és egyebek – csak épp nevén nem nevezték eddig, holott a képlet egyszerű: egyszemélyes diktatúra, j

A Markolós feladvány kiindulóállása nem véletlen, és a Tolvajmonitor Gestán bemutatott korrupciós ügyből, és annak utóéletéből indul ki.

Magyarországon, 2014-ben egy képviselő és egy újságíró elindult megnézni, hová tűnt három milliárd forint európai uniós pénz. Nem Szicíliában, nem Kolumbiában, nem a ’90-es évek Moszkvájában – hanem Tolnában, a Közgép árnyékában. Ez önmagában is bátor tett, de az igazi magyaros csavar csak ezután következik.

Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatója talán mégsem kapta meg azt a globális figyelmet, amelyet Viktor Viktorovics, a háborúpárti és háborús bűnös magyar miniszterelnök minden bizonnyal elvárt volna. Ennek oka lehet az is, hogy komolyabb nemzetközi sajtóorgánum nem igazán volt jelen, kellemetlenkedő pedig szinte egyáltalán nem. Cserébe viszont akadtak olyan külföldi újságírók – avagy újságírón

Valahogy nem úgy tűnik, hogy a szuverenista, vallásos köntösbe bújtatott elnyomó rendszerek Kánaánját hozná el az idei esztendő, és most nem Magyarországról beszélek, hanem Iránról.

Mesélték nekem korábban, hogy van valami komolyan vehető fehérorosz szakértő Orbán környékén. Aztán ma szembejött a Facebookon a Demkó Attila bejegyzéseire hajazó manipulatív értekezése arról, hogy Európa háborús pszichózisba hajszolja a polgárait.

A Kontroll stábja nyáron Ungváron járt egy menekültszálláson. A belső-ukrajnai menekültek közül sokan azért érkeztek Kárpátaljára, mert a házaikat lebombázták, és bár otthonaik nincsenek, történeteik igen. Dokumentumfilmünkben nemcsak az ő sorsukat mutatjuk be, hanem az őket hetente ellátó magyar önkéntes orvos csapatot, a MedSpotot is megismerhetik, illetve kibontakozik egy fájdalmasan elgondolko

Az információs háború egyik legfontosabb színterévé vált a TikTok. Romániában ezt már saját bőrükön tapasztalták meg, amikor egy TikTokon mesterségesen felfuttatott, neopolitikus szereplő majdnem megnyerte az elnökválasztást. Tóth Jakab és az EuroFocus most egy videóban mutatja be a különböző manipulációs technológiákat.

"Ebben a házban nem lesz Karácsony. Itt volt az orosz világ".

Egy ukrán városban családok terítenek meg a Szviata Vecseryára, a Szenteste idején hagyományos vacsorára.