Irán lángol: kilencedik napja a vallási-szuverenista elnyomás ellen

Valahogy nem úgy tűnik, hogy a szuverenista, vallásos köntösbe bújtatott elnyomó rendszerek Kánaánját hozná el az idei esztendő, és most nem Magyarországról beszélek, hanem Iránról.

Arról az Iránról, ahol már kilencedik napja tartanak a rendszerellenes tüntetések. Száznál is több városban, köztük Teheránban mozdultak meg az emberek, nem feltétlenül a rendszer alapüzenetei ellen, hanem azért, amiért állapotokat szoktak előidézni az ilyen alapüzenetű rendszerek. A mérhetetlen összegek elköltése a hadseregre, amit aztán szétvert az izraeli haderő, a korrupció, a szegénység, a klímaváltozás miatt bekövetkező ivóvízproblémák – mind-mind ugyanarra az okra vezethetők vissza: a rendszer, amelyik erőszakkal tartja fenn hatalmát, csakis lojális emberekkel veszi körbe magát. A lojalitás viszont a szakértelem rovására megy, aminek a vége aztán az elszegényedés, a nyomor, az elégedetlenség, amelynek elfojtásához még erősebb elnyomás kell – és így tovább.

Iránban tehát kilencedik napja tartanak a rendszerellenes tüntetések. Eddig 29 halálos áldozatról tudunk, több száz (de lehet akár több ezer is) sérültről és megszámlálhatatlan letartóztatottról. Ennek ellenére – vagy épp ezért – a derék perzsák nem ülnek fel a gyurcsány-orbáni tengelyre, és biztosan unják ugyan, hogy meghalhatnak, de mégsem mennek haza.

A tüntetések nagysága, az elterjedésük akkora, hogy méltán beszélhetünk forradalomról, akkor is, ha a BBC például nem igazán akarja észrevenni mindezt. Pedig a The Jerusalem Post vagy épp az Iran International már arról beszél, hogy az ajatollah saját biztonságát féltve arra készül, hogy elhagyja a dakota igazságok Allah földjét. És mit gondoltok, hova menekülne?

Na?

Ki nem találjátok – hát persze, hogy Moszkvába.

Van egy olyan érzésem, hogy Venezuela csak nyitánya volt az idei esztendőnek és még sok változásban lesz részünk. Adja Isten, hogy ezek mind a jó irányba mutassanak.