Trump hátat fordít Ukrajnának – Európa magára marad

Trump és Putyin telefonon tárgyaltak pár nappal ezelőtt. Az eredmény több mint lesújtó, bár nem meglepő. A két globális autokrata telefonbeszélgetése után Donald felhívta főbb európai kollégáit is, hogy tájékoztassa őket a fejleményekről. A Wall Street Journal által megszerzett információk, valamint a politikusok és európai napilapok által közzétett, a szereplők által nem cáfolt hírek alapján a kép több mint sötét.

Trump nem erőltette Putyinnál még azt a harmincnapos tűzszünetet sem, amit korábban ő maga javasolt. Trump szerint Putyin ugyanis nem akar tűzszünetet, mert úgy érzi, nyerésben van – ez egyébként igaz, több eseményből is erre lehet következtetni, illetve az oroszok tárgyalási technikája is kezdetektől fogva arra irányult, hogy időt nyerjenek és kifullasszák a béketerveket, tűzszüneti javaslatokat. Ha nem gondolnák úgy, hogy nyerésre állnak, nem így tennének. Bár ez annyira racionális megközelítés, hogy biztos nem így van – elvégre az orosz politikai gondolkodásra nem jellemző a racionalitás, már a háború megindítása sem volt az, ahogy a folytatása sem, de ez most más kérdés.

Trump továbbá jelezte, hogy Putyin szerint hagyni kéne Oroszországot és Ukrajnát, hogy egymással rendezzék le a dolgot, amivel – minden eddigi jel szerint – az amerikai elnök egyetértett. Putyin valamiféle béketervet megelőző memorandum megszövegezését ígérte, azt is csak félszájjal. Ezt ő és Zelenszkij elnök kéne tető alá hozzák – amire, lássuk be, csekély az esély.

Trump továbbá közölte európai kollégáival, hogy Amerika kivonul a tárgyalásokból. Nem mellesleg – fontos szempont! – nem támogatja az Oroszország elleni szankciókat, és gazdasági szerződéseket kíván kötni Moszkvával.

Nem tűnnek tehát hihetetlennek azok a sajtóbeszámolók, amelyek arról írnak, hogy a német kancellár, a francia elnök, az olasz miniszterelnök percekig nem jutott szóhoz. Ez ugyanis árulás. Ugyanakkor tegyük hozzá gyorsan: nem meglepő. Trumptól mást nem is várhattunk. Ebből pedig egyenesen következik, hogy Európa jobbik fele és Ukrajna magára maradt.

Mi következik ezek után?

Hogy az események várható láncolatát jobban megértsük, néhány háborús szempontot is meg kell említenünk:

Putyin nem tudja befejezni a háborút – akkor sem, ha titokban akarná. Akkor sem, ha a jelenleg elfoglalt területeket megtarthatná, vagy ha az általa bekebelezni óhajtott négy oblasztyot is megkapná – azokat a területeket, amelyeket most nem ő, hanem az ukrán hadsereg ellenőriz. Az orosz társadalom pszichés állapotát ugyanis odáig tekerték, hogy ennyi nem lenne elég számukra. Ráadásul, ha már egyszer megkapják, akkor miért nem mennek tovább? – kérdezné a sok háborúpárti orosz állampolgár.

Nem tudja befejezni a háborút, mert az orosz gazdaságot háborús gazdaságra állította át, és jelenleg ez az egyetlen olyan szektor, amely még pozitívan befolyásolja a GDP-t. A rakétagyártó üzemek, a lőszergyárak, a tankjavító telepek rengeteg embernek adnak munkát – helyi szinten nem is rossz fizetésért. A háború leállításával ezek az emberek az utcára kerülnének, mert a gazdaság többi szektora haldoklik, nem tud munkaerőt felszívni. A háború befejezésével orosz katonák százezrei térnének haza Oroszországba, ami a bűnözési ráta emelkedéséhez, társadalmi feszültségekhez vezetne – volt már ilyen korábban, a csecsen háborúk után. A katonák magára hagyatottságáról és az általuk jelentett társadalmi veszélyről az az Anna Politkovszkaja írt könyvet, akit végül emiatt gyilkoltak meg. Ennyi remélhetőleg elég, hogy érezzük a probléma súlyát. Putyin pedig őrült, gonosz, de nem hülye – ezekkel számolnia kell és számol is.

Nem tudja és nem akarja abbahagyni a háborút, mert – lássuk be! – nyerésre áll. Trump elnöksége alatt gyakorlatilag annyit kell tennie, hogy különböző gazdasági együttműködések ígéretével ámítja az amerikai elnököt, időt nyer, és csökkenti az Ukrajnának nyújtott amerikai segítséget. És miért is gondolná, hogy ez nem fog működni? A Starlinket és a hírszerzési információk megosztását már egyszer leállította Washington, ennek lett az eredménye Kurszk elvesztése – ami az ukránoknak fájó vereség lehet, főleg a közelgő tárgyalásokon felmutatható cserelehetőségek hiánya miatt.

Azt is látni kell, hogy 2022-höz képest mi, nyugatiak is előrébb járunk már néhány lépéssel. Az orosz propaganda által megzavart európai választások duplakávéként hatottak a szendergő európai vezetőkre. A hibrid harcmodor elleni védekezés ma már napirendi téma minden európai országban, még ha az intézkedések terén jókora csúszás is tapasztalható. Ezzel csak azt akarom példázni, hogy egyre jobban ismerjük az orosz pszichológiai hadviselés formáit, módszereit és céljait. Európa pedig – ha nem is látványosan, ha nem is gyorsan –, de készül az egységes védelmi politikájára, készül felpörgetni saját védelmi iparát. Ráadásul Merz személyében olyan német kancellár érkezett, aki érti az idők szavát. Romániát nem sikerült meghekkelni, Lengyelországról jövő héten tudjuk meg, de összességében ki lehet jelenteni: a Kreml hibrid hadviselése az EU-tagállamokkal szemben közel van a maximumhoz. Innen pedig logikus a következő lépésük: fokozni kell a nyomást, hogy legkésőbb 2026-ig dűlőre vigyék a dolgot.

Így aztán a következő események várhatóak:

Hamarosan beköszönt a nyár, ami az ukrán fronton a páncélos- és gyalogsági támadásoknak kedvező terepet nyit. Mivel tudjuk, hogy az oroszok már most erőket csoportosítanak át, és Szumi régió elfoglalása már kimondott céljaik között szerepel, arra kell számítanunk, hogy a háború eddigi legnagyobb támadását indítja meg Moszkva. Céljuk az ukrán védelmi vonalak hátrébb tolása, esetleg végleges megtörése. Ezzel együtt jön minden, amit eddig már megismertünk: ukrán gyerekek szisztematikus elrablása, kórházak, létfontosságú és energetikai infrastruktúrák bombázása, tömeggyilkosságok, népirtás.

Mivel Ukrajna Amerikára már nem vagy csak mérsékelten számíthat, legnagyobb támogatójuk, az Európai Unió kerül majd célkeresztbe: az az EU, amelynek területén putyinisták milliói terjesztik a Kreml hamis narratíváit, ahol könnyen lehet terrorista merényletekre alkalmas embereket találni és a Telegramon vagy Discordon komolyabb merényletekre is beszervezni, a putyinisták millióinak köszönhetően könnyen lehet társadalmi feszültségeket provokálni – az Unió védelmi képességeinek aláásása érdekében. És könnyen lehet sikerre kiéhezett szélsőséges pártokat felturbózni a közösségi média algoritmusai segítségével.

Moszkva pedig pont ezt fogja tenni: az EU-val szembeni hibrid hadviselést olyan szintre pörgeti fel, amilyennel eddig még nem találkoztunk. Az összes létező választást megpróbálja befolyásolni, mindent megtesz majd a társadalmi feszültségek növeléséért, stb. Aktiválja eddigi ügynökeit: Orbán Viktor nem azért lépett ki most a Nemzetközi Büntetőbíróságból, mert nem volt jobb dolga, hanem azért, mert ezt a parancsot kapta Moszkvából – és ezt ő lelkesen teljesíti is. Nem azért vezeti be a független sajtót és civil szervezeteket ellehetetlenítő törvényét, mert unatkozik, a legjelentősebb ellenzéki pártot már most ukránpártisággal, az ukránoknak történő kémkedéssel vádolják – aligha kell gazdag fantázia ahhoz, hogy rájöjjünk, mire megy ki a játék: Orbán Viktor az országát a putyinista úton kívánja tartani.

Bármibe is kerüljön ez nekünk!

Szlovákiában Fico hatalma ingatag, ott is meg fogják támasztani. Vučić és Dodik is számíthat a Kreml segítő kezeire – amelyet Orbán Viktor képében juttatnak majd el. A Balkán amúgy is kiemelt fontosságú a Kreml számára – ott még mindig esély van egy háború kirobbantására. Ebben pedig Magyarország kulcsszerepet játszana – senki se gondolja, hogy a nem NATO-tag Szerbia hadserege és a NATO-tagállam magyar hadsereg közötti támogatási szerződés csak porhintés, trollkodás vagy a véletlen műve.

Nem lesz könnyű esztendőnk, és közben nekünk is megvannak a saját problémáink. Románia nemrég megmutatta, hogy lehet ellenállni a sötét, gonosz, gyilkos szándékú csőcseléknek, de azt is megmutatta, hogy ez nem könnyű feladat. Magyarországon sajnos semmi jele nem látszik annak, hogy a társadalom megpróbálná önmagát megszervezni, így nagyon nagy a valószínűsége, hogy Putyin bábállamának szerepében marad a következő évtizedekre.

Ha Ukrajna veszít, akkor pedig a térség többi állama is könnyen odakerülhet. Mivel ezt nem akarják, Magyarország hamarosan első számú ellenség lehet Lengyelország, Románia, Horvátország számára. Mivel a térség többi állama is Putyin befolyása alá kerülhet, ha Ukrajna veszít, így a Kreml mindent, de mindent meg fog tenni, hogy ez megtörténjen. Trump pedig saját destruktív felfogása alapján segít neki ebben, nem véletlen, hogy a trumpista amerikai techmilliárdosok rendre az európai szélsőségesek mellett szólalnak fel, őket támogatják. Az Unió szétverésének célja immár nyíltan orosz és amerikai érdek - de erről majd egy következő cikkben.