Idiokrácia felé sodródva – mi történik velünk a világpolitika viharában?
Pánik, káosz, háborús jóslatok – ezek a kifejezések uralják a híreket manapság. Európában és világszerte egyre többen érzik úgy, hogy valami végérvényesen megváltozott. A 21. század eddigi illúziója – béke, jólét, nyugati értékrend – darabjaira hullani látszik. Ami maradt, az a félelem, a bizonytalanság és a nagyhatalmak új osztozkodása.
Az Európai Unió, amely évtizedeken át az amerikai védőernyő alatt fejlődött, most úgy tűnik, megreccsent. A világpolitikai realitások könyörtelenek: a gyengéknek nincs beleszólásuk, a nagyok pedig nem kérnek engedélyt, csak végrehajtanak. És amikor valahol ellenállás támad, ott már nem diplomácia következik, hanem háború. A 80 éve viszonylagos békében élő kontinens, Európa, most a frontvonal szélére sodródott.
Két atomhatalom – az Egyesült Államok és Oroszország – élén két súlyosan korlátolt vezető áll. A világ jövője egyre inkább olyan emberek kezében van, akik nem a bölcsességükről vagy önuralmukról híresek, hanem a kiszámíthatatlanságukról. Egy brit elemző frappánsan így fogalmazott: „Az emberiség jelenleg a demokráciából az idiokráciába vezető úton halad.” És ez nem vicc. Ez már nem szatíra, hanem napi valóság.
A világpolitikai zűrzavarban ezért különösen fontos, hogy értelmes hangokat is meghalljunk. Olyanokat, akik nemcsak érzik a bajt, de képesek azt érthető módon elemezni is. Ezért hívtuk vissza podcastunk stúdiójába Buda Péter biztonságpolitikai és nemzetbiztonsági szakértőt, aki ezúttal egy 95-100 perces mélyelemzéssel segít eligazodni a globális káosz útvesztőjében.
A beszélgetés során szó lesz arról, hogy:
hogyan áll újraosztás alatt a világ hatalmi térképe,
miért bukott el az európai status quo,
mi fenyegeti leginkább a békét Közép- és Kelet-Európában,
és milyen valószínűséggel válhat Európa újra háborús zónává.
De talán a legfontosabb kérdés: hogyan készülhet fel az egyén egy ilyen kiszámíthatatlan világra? Mert a hírek nem csak a nagyhatalmakról szólnak – hanem rólunk is. Rólunk, akik napról napra érezzük, hogy a megszokott keretek szétesnek.
Ez az epizód nem könnyű hallgatnivaló. De nagyon is szükséges.
Did you like this article?
Support our work with a small donation
Secure payment via Stripe • Min. 2 EUR
Gesta recommendations:

Két liberalizmusról, egy elveszett horgonyról, és arról, mivel lehet harcolni
Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés főnöke egy tavalyi fórumon mondott egy mondatot, amely látszatra a hadviselésről szól, valójában azonban a filozófia legmélyebb kérdéséig ér le. Úgy fogalmazott: a nagyszabású dezinformációval szemben lehetetlen hatékonyan fellépni saját, világos, ellenőrzött álláspont nélkül. Aki csak cáfol, az veszít. A hazugságot nem lehet pusztán letagadni — szembe…

Szele Tamás: Melnyicsenko esszéje
Aki Oroszországnak enged, maga is rabszolga lesz, inkább előbb, mint utóbb.

A kéz és az agy: két robot tört fel kormányokat kínai megbízásból
Biztonsági kutatók egy aktív kiberkémkedési kampányt lepleztek le, amelyben feltételezett kínai állami kötődésű operátorok két kereskedelmi mesterséges intelligenciát – az Anthropic Claude Code-ját és a kínai DeepSeek-v4-prót – építettek be közvetlenül a támadások végrehajtásába. A célpontok között Tajvan, Thaiföld és Afganisztán kormányzati rendszerei szerepeltek, de amerikai portálokat is…

Az IMF üzeni: elfogyott a világ pénze
Kristalina Georgieva, az IMF ügyvezető igazgatója komor mondattal foglalta össze a világgazdaság állapotát: elfogyott a „fiskális lőszer". A kormányok tartalékai kiürültek, épp amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk – az államadósság 2029-re átlépi a GDP 100 százalékát, a kamatszámla pedig négy év alatt a másfélszeresére hízott. A figyelmeztetés akkor hangzik el, amikor az IMF a saját működését…

Bulgarizálódunk – és az RMDSZ nyomja a gázt
A romániai belpolitikai válság idei kiadása kicsit durvábbra sikerült, mint az eddigiek. Mert eddig az volt, hogy a vérünkbe ivódott balkáni közönnyel vettük tudomásul, hogy bizalmatlansági indítvánnyal megbukott egy kormány, majd jött a másik, hogy esetleg az is megbukjon – de arra is volt már példa kies tájainkon, hogy a kormánypárt buktassa meg saját kormányfőjét. Mindez azonban jó jel is…