A zsilip megnyílt: a Google 10 milliárd dolláros magánperekkel néz szembe Európában

Az európai hatóságok évtizedes küzdelme a Google üzleti gyakorlatával szemben új, költséges szakaszba lépett. Alig néhány nappal azután, hogy az Európai Bizottság 890 millió eurós bírságot szabott ki a keresőóriásra – ez az első valaha kiszabott szankció a Digitális Piacokról szóló törvény (DMA) alapján –, az összehasonlító árukeresők és a szakosodott keresőcégek szerte a kontinensen magánkártérítési pereket készülnek indítani, amelyek összesített értéke a Reuters szerint elérheti a 10 milliárd dollárt. A hatósági bírság tehát csak a jéghegy csúcsa – az igazi számla most jön.

Az Európai Bizottság július 23-án két külön döntéssel sújtott le a Google-ra. Az egyik 460 millió eurós bírság azért, mert a keresési találatokban rendszeresen előnyben részesítette saját szolgáltatásait – a Google Shoppingot, a Google Flightst, a szálláskeresőt és a sporttalálatokat –, kiemelt helyet és extra vizuális elemeket adva nekik, amilyet a versenytársak sosem kaptak. A másik 430 millió euró azért, mert korlátozta az alkalmazásfejlesztőket abban, hogy a felhasználókat a Google Play-en kívüli, olcsóbb vásárlási lehetőségek felé tereljék. A cégnek 60 napja van a megfelelésre – nagyjából szeptember 21-ig. Ha addig nem áll le mindkét gyakorlattal, akkor napi bírságokkal szembesülhet, amelyek az Alphabet (a Google anyacége) átlagos globális napi forgalmának akár 5 százalékáig terjedhetnek. Ez a DMA igazi fegyvere: nem egyszeri csekk, hanem naponta ketyegő, bevétellel arányos büntetés. De valljuk be őszintén: maga a 890 millió euró a Google-nak nem sok. Egy nappal a bírság előtt az Alphabet olyan negyedéves jelentést tett közzé, amelyben az idei tőkeberuházási előrejelzését akár 205 milliárd dollárra emelte. Ehhez képest a 890 millió eurós bírság kerekítési hiba. Ahogy egy német zöld EP-képviselő, Alexandra Geese fogalmazott: sokan bliccelnének a buszon, ha a büntetés olcsóbb lenne, mint maga a jegy. Vagyis a bírság önmagában nem fáj meg a Google-nek – a valódi fenyegetés máshonnan jön.

A hatósági bírság a Bizottság kasszájába folyik – de a Google gyakorlata konkrét cégeknek okozott konkrét kárt éveken át, és most ezek a cégek sorban állnak a pénzükért. A bírság ugyanis jogi lőszer a kezükben: ha egyszer a hatóság hivatalosan megállapította a jogsértést, akkor a károsultaknak már nem kell külön bizonyítaniuk, hogy a Google visszaélt a helyzetével – elég, ha kiszámolják, mennyi kárt okozott nekik. És a számok tekintélyesek. Az olasz Moltiply Group, a Trovaprezzi.it árhasonlító működtetője 2,97 milliárd eurós kártérítést követel. Amszterdamban a LitFin perfinanszírozó két csoportot is támogat, összesen több mint 1 milliárd dolláros igénnyel. A brit Kelkoo több milliárd fontos igényt érvényesít. És a példák sokasodnak. Thomas Hoppner ügyvéd, aki a német Idealo platformot képviselte, egyenesen egy „új peres hullámról" beszél – nem véletlenül: az Idealo tavaly novemberben 465 millió eurós kártérítést nyert egy berlini bíróságon, ami a valaha Németországban hozott legnagyobb versenyjogi kártérítési ítélet. A most készülő perek zöme valójában nem a júliusi DMA-bírságra épül, hanem egy jóval régebbi döntésre: a Bizottság 2017-es Google Shopping-határozatára, amely már akkor kimondta, hogy a Google jogtalanul részesítette előnyben a saját vásárlási találatait. Ezek úgynevezett „követő" (follow-on) kártérítési igények – vagyis egy már megállapított jogsértésre épülnek, és a károsultaknak csak a kár mértékét kell bizonyítaniuk, magát a jogsértést nem.

A friss DMA-bírság ezt a régi ügyet nem nyitja újra, és jogilag nem is változtatja meg – hanem inkább megerősíti a nagyobb képet: hogy a Google a mai napig ugyanazt csinálja. Ahogy a Kelkoo vezérigazgatója, Richard Stables fogalmazott: a mostani döntés azt bizonyítja, hogy a Google „még ma is önmagát részesíti előnyben". Vagyis az új bírság nem a perek jogalapja, hanem a lélektani és politikai megerősítésük – az üzenet, hogy a jogsértés nem a múlt, hanem a jelen. Érdemes egyébként észben tartani, hogy a stockholmi bíróság már július elején 1,97 milliárd dollár megfizetésére kötelezte a Google-t a PriceRunner javára, másnap pedig a cég elvesztette a 4,1 milliárd eurós Android-bírság elleni, tizenhárom éve húzódó fellebbezését is. Egyetlen hét alatt három csapás. A Google európai jogi mérlege mostanra összesen több mint 10 milliárd euró.

A Google úgy csinál, mint Orbán

A Google persze védekezik, méghozzá két vonalon. Az egyik a riválisok lejáratása: egy szóvivő szerint a cég „határozottan ellenzi ezeket a pereket, amelyeket olyan cégek indítanak, akik gyors pénzhez akarnak jutni ahelyett, hogy saját termékfejlesztésbe fektetnének be". A másik a felhasználók megijesztése: Kent Walker, az Alphabet globális ügyekért felelős elnöke azt állítja, hogy a DMA „tönkreteszi a mindennapi termékeket", és hogy a megfeleléshez el kell venniük az európaiaktól azokat a valós idejű keresési funkciókat, amelyeket „szeretnek" – az azonnali szállodaárakat, a repülőjegy-elérhetőséget –, sőt, a Google Play biztonsági védelmeit is le kell építeniük. Ezt a retorikát érdemes nevén nevezni, mert klasszikus. A „ha szabályoztok, tönkremegy a termék, és ti, felhasználók jártok rosszul" érvelés a techóriások bevett fegyvere: a fogyasztót állítja pajzsként a szabályozás elé. Csakhogy a Bizottság épp azt állapította meg, hogy a „termék", amelyet a Google véd, részben abból áll, hogy elnyomja a versenytársait. Amit a Google „a felhasználók által szeretett funkciónak" nevez, azt a riválisai és a Bizottság úgy hívják: önelőnyben részesítés. A kérdés nem az, hogy kényelmes-e a Google-nak egyben tartani a saját szolgáltatásait – hanem hogy jogos-e a versenytársak kárára tenni.

És van a történetnek egy tágabb, geopolitikai dimenziója is, amelyet nem lehet megkerülni. A Trump-adminisztráció ugyanis az EU techszabályozását nyíltan „amerikai cégek elleni adóként" és burkolt kereskedelmi akadályként kezeli. Amikor a Bizottság tavaly szeptemberben 2,95 milliárd euróra bírságolta a Google-t a hirdetési technológiája miatt, Trump „nagyon igazságtalannak" nevezte, és a kereskedelmi törvény 301-es szakasza szerinti vizsgálattal, azaz megtorló vámokkal fenyegetőzött. A mostani DMA-bírság kapcsán a fenyegetés megismétlődött. Ez fontos, mert megmutatja, hogy egy versenyjogi ügy hogyan válik transzatlanti feszültséggé. Az EU szemszögéből a DMA arról szól, hogy a néhány óriás techcég ne élhessen vissza a piaci erejével, és a kisebb európai vállalatoknak is legyen esélyük. Trump szemszögéből ez amerikai cégek zaklatása. A kettő nehezen egyeztethető össze – és a Google- per így egy jóval nagyobb konfliktus, az európai szabályozási szuverenitás és az amerikai techérdekek ütközésének a tünete.

Egyelőre annyi biztos, hogy a Google rossz hetet zárt Európában, a riválisai pedig perre készülnek. A zsilip megnyílt, és bár a víz lassan folyik, most először úgy tűnik, tényleg folyik.

Ugar