Átadja-e Viktor Orbán a hatalmat vagy sem?

Amennyiben a Fidesz elveszíti a választásokat – amire igencsak jó esély van –, a kérdés, amely sok magyart foglalkoztat, a következő: átadja-e Viktor Orbán (akinek a nevét nem vagyunk hajlandóak a magyar nyelvi szabályok szerint leírni, mert nem tartjuk őt magyarnak) a hatalmat, lesz-e egy békés, demokratikus, vagy legalábbis annak tűnő kormányátadás? A kérdésre, amely mindennél jobban izgatja a magyarokat, látszólag egyszerű válasz adható, de vannak azért árnyalatok. Az egyszerű válasz pedig így hangzik: nem!

Sok olyan szempont van, ami alapján egy elemző ma inkább annak ad nagyobb valószínűséget, hogy Viktor Orbán nem fogja kiengedni a kezéből a hatalmat – sem a kormányzást. És már ebben a mondatban is van egy olyan feltételezés, amely alapvetően hibás: amikor azt mondjuk, hogy Viktor Orbán nem engedi ki a hatalmat a kezéből, akkor azt is feltételezzük, hogy a magyar miniszterelnök szuverén politikus, aki ezt egyedül, legfeljebb tanácsadóival együtt dönti el. Nos, ez máris téves, mert Viktor Orbán nem szuverén politikus, hanem Vlagyimir Putyin helytartója – hatalmát és minden erejét abból meríti, és abból merítette az elmúlt évtizedekben, hogy az oroszok tömték őt pénzzel, információkkal stb.

Hogy jobban megértsük mit jelent Putyin támogatása hatalomtechnikai szempontból: elemzők sokasága állítja a mai napig, hogy a migrációs hullám idején a „zseniális” Viktor Orbán mennyire jól látta a jövőt. Ugyanezen elemzők sokasága állítja azt is, hogy a 2018-as választások megnyerésében nagy szerepe volt a migrációs politikájának. Csakhogy, ha a migrációs probléma mögé pillantunk, akkor azt kell látnunk, hogy ez a kép korántsem felel meg a valóságnak, Viktor Orbánról ugyanis inkább az feltételezhető, hogy időben megkapta Moszkvából a kellő információs felkészítést. Ma már tudjuk ugyanis, hogy a migrációt Oroszország hibrid fegyverként alkalmazza, de akkoriban ez sokak számára nem volt egyértelmű, sőt, a hibrid háború fogalma még csak szűk réteget érdekelt.

Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a Wagner-csoport masszívan jelen volt Afrikában, ahogy azt is tudjuk, hogy egyik fő tevékenységük az embercsempészet volt. Arról se feledkezzünk meg, hogy Szíriát az Orosz Föderáció bombázta, rommá változtatva a tájat, ahol a lakosságnak egy megoldása maradt: menekülni, és azt se felejtsük el, hogy a migránsok tekintélyes része már akkor is Afrika irányából érkezett. Összegezve: Viktor Orbánnak nem igaza lett, hanem előre tudta, mert Putyin szólt neki, hogy lesz egy ilyen „speciális művelet”. Hogy ez mennyire használható módszer, azt jól mutatja, hogy a szlovákiai választások előtt a magyar állam több ezer embercsempészt engedett szabadon, majd nem sokkal később migránsok bukkantak fel a szlovák–magyar határon. Hogy ezek miként jutottak el Esztergomig, a déli határon felhúzott kerítés ellenére mégis, miként tudtak eljutni az északi határunkig - de mit ad Isten és a Putyin–Orbán kombó? Jött Robert Fico, aki megígérte a lakosságnak, hogy megvédi őket a migránsoktól – és meg is nyerte a választást.

A fenti történetet nyilván sarkosan vázoltam, de ahhoz végképp elég, hogy meglássuk: Viktor Orbán nemcsak idén kapott operatív segítséget a Kremltől hatalma megtartása érdekében, most pedig tegyük hozzá gyorsan: a Kreml semmilyen szívességet nem tesz anélkül, hogy az ellenszolgáltatást ne várná el. Mindezek után aligha kell magyarázni, hogy Viktor Orbán hatalmát Putyinnak köszönheti, és mint ilyen, nem szuverén politikus.

Akár még arra is gondolhat, hogy átadja a hatalmat egy ellenzéki győzelem esetén. Akár. De ezt a gondolatot csak saját magának meri kimondani, akkor sem hangosan, és akkor is csak a Karmelita vécéjében, megengedett csap mellett. A fentiekből viszont egyenesen következik, hogy a kérdést – miszerint Viktor Orbán átadja-e a hatalmat vereség esetén – nem Viktor Orbán dönti el, hanem Putyin.

De döntene-e úgy Viktor Orbán, hogy elengedi a kormányzást, esetleg abból a megfontolásból, hogy négy év múlva győztesen visszatér, hiszen minden informális és anyagi ereje megvan hozzá, hogy közben szabotálja a következő kormányt?

Nos, a válasz erre még egyértelműbb: nem.

Viktor Orbán nem meri megkockáztatni, hogy akár csak egy pillanatra is kiengedje a kezéből az irányítást. És nem, nem attól fél, hogy akkor majd új legfőbb ügyész jön, és perek garmadájával kell szembenéznie. Jó ügyvédei vannak, és éveken át el tudja húzni a pereskedést, majd elévülésre hivatkozva meg is úszhatná. Ő is, és elvtársai többsége is – legfeljebb néhány „kis halat” kellene beáldozni. Viktor Orbán egyáltalán nem attól fél, hogy egy új kormány esetén kitörne a jogállamiság Magyarországon, hiszen éppen a jogállamot tartja gyengének, és éppen a jogállam ellen küzd Brüsszelben is – nem kevés sikerrel, lássuk be.

Amitől Viktor Orbán valóban fél, az a varázstalanodás.

Amennyiben csak egy kicsit szabadabb lenne a sajtó – pontosabban az a közmédia, amely ma minden magyarhoz könnyedén elér –, riportok ezrei születnének a korrupciós ügyeiről. És hiába játszana sikerrel időhúzásra a különböző jogászi csűrés-csavarások révén, az imázsa annyira megkopna, hogy a magyar belpolitikában nem maradna esélye. Mi több: egy ponton azzal is szembe kellene néznie, hogy a Fidesz felébred és rájön, hogy a pártnak talán már jobb lenne Viktor Orbán nélkül. Ez lenne az a pillanat, amikor Viktor Orbán mindent elveszítene - és ezt a pillanatot csak a kormányrúd mellől tudja elkerülni.

Jelenleg úgy tűnik, hogy Putyin azt gondolja, úgy értékeli, hogy Viktor Orbán érdemes arra, hogy megmentse őt. De vajon ez biztos?

A kiszivárgott hírek szerint az orosz szakértői segítség azzal a javaslattal állt elő, hogy álmérnyletet kéne szervezni Viktor helyzetét mentendő. Hogy ez a terv a magyar kampánystáb elé került-e vagy sem, azt nem tudjuk biztosan, azt viszont igen, hogy ez landolt valahol a GRU központjában. És, ha már az ide küldött elvtársi segítség is extrém helyzet kialakításában gondolkodik ahhoz, hogy Viktort menteni tudja, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a szar nagyobb annál, amit látunk. Amin most az oroszok minden bizonnyal elgondolkodnak azon, hogy mennyit érdemes ebbe belefektetniük és milyen eredménnyel.

Itt jön képbe a kampány, és az, hogy ez a kampány mit mutat a magyarokról. Az a tény, hogy az országban eddig zavartalanul és kénye-kedve szerint bóklászó Viktort nyilvános szerpelései alkalmával immár rendszeresen kifütyülik, lehurrogják világossá teszi azt is, hogy Orbán csalásai esetén komoly társadalmi ellenállással kell szembenézni. Az oroszok pedig ezt annyira nem szeretik. Nem szeretik, mert Hungary még nem közel-külföld, még ha néha aszerint is kezelik - jobbára Budapestről érkező felajánlások hatására. Nem szeretik, mert a túl sok figyelem árt a biznisznek. Azt csak a nagyon felületes elemzők gondolják, hogy Viktor Orbán pusztán azért fontos Putyinnak, mert időnként elereszt egy vétót Brüsszelben, mint Józsi egy-egy fingot a sarki kocsmában.

A helyzet ennél sokkal rosszabb: az orosz biznisz egyik HUB-ja Budapest. Írtunk már arról korábban (lásd a linkeket a Kapcsolódóban a cikk végén!), hogy miként segítette nemcsak Budapest, hanem maga a hadügyminisztérium is az Orosz Föderációt abban, hogy kijátszhassa a katonai technológiára vonatkozó szankciókat. Arról se feledkezzünk meg, hogy Viktor Orbán Rogánja, aki most a titkosszolgálatokat felügyeli, furcsa orosz személyek ezreinek adott állampolgárságot. Ők ma már uniós állampolgárok is egyben, a Magyarországon bejegyzett cégeik pedig vidáman használhatják az uniós infrastruktúrát, ami a pénzmosástól a technológiák csempészésén át bármire használható. Ezt az ökoszisztémát kell megvédenie Vlagyimir Putyinnak, és nem biztos, hogy úgy látja – vagy a GRU jelentései úgy láttatják majd –, hogy ez Viktor Orbán győzelme esetén garantálható.

Félreértés ne essék: Putyin nem szakad meg azért, hogy Magyarország az Unió tagja maradjon, de azért örülne, ha igen – még akkor is, ha Viktor Orbán nem mindig akasztaná be a botot a küllők közé Brüsszelben. De, amint mondtam, nem ez a legfontosabb szempont, és Putyin, akiről azt tudjuk, hogy a nyugati politikusokat könnyen korrumpálhatónak tartja – és ebben nem biztos, hogy olyan nagyon téved –, könnyen elkezdhet számolni: bukja esetleg a magyarországi ökoszisztémájának egy csekély, de látványos részét, a többi viszont érintetlenül marad - és ezért hajlandó megosztani valamit abból, amit eddig a Fidesznek juttatott. Aki pedig most konteónak tartja ezeket, azoknak a figyelmét felhívom arra, hogy Orbán sem azért fordult Moszkva felé, mert Szeva bácsi valamiféle videót tárolt róla - ez utóbbi maga a konteó. Annak viszont röhejes. Arra is felhívnám a gondolkodó olvasók figyelmét, hogy csak az energiaforrások kereskedelme kapcsán beiktatott közvetítő cégek - szakértői becslések szerint - olyan évi egymilliárd eurós bevételt hoznak a Fidesz gépezetének. Ebből azért más párt is szívesen profitálna....

Putyin már csak azért is számíthat arra, hogy egy új kormánnyal is ki tudna egyezni valahogy, mert a Viktor Orbán-kormány jó munkát végzett: nemcsak a közvélemény, de még az állami szervek tisztességes nyomozói sem tudják pontosan, miből és hogyan épült fel a hazánkban állomásozó orosz ökoszisztéma, a kelet-közép-európai helyzet is neki kedvez: Andrej Babiš Csehországban, Robert Fico Szlovákiában – épp csak annyi kell, hogy levonják a tanulságot: nem kell annyira túltolni, mint Viktor Orbán.

Összegezve: az orosz beavatkozás terve jelenleg túlmisztifikált. Mi több, a kampány során eddig konkrét orosz tevékenységet nem láttunk. Az igaz, hogy hamis zászlós műveletekkel zavarják meg a Tisza rendezvényeit, ahogy az is igaz, hogy a titkosszolgálatok az állampártnak dolgoznak, és minden olyan eszközt és módszert felismerünk, amely az orosz mintázatokhoz köthető – csakhogy ez nem jelenti azt, hogy maguk az oroszok intézik ezeket egy budapesti lakásból. Azt is érdemes észben tartani, hogy katonai háborút ugyan az oroszok nem képesek megnyerni Ukrajnában – ez igaz –, de a hibrid háborúban egyelőre verhetetlennek tűnnek, és a legjobb úton haladnak afelé, hogy Európát padlóra küldjék. Gondoljunk csak bele a sok európai putyinista pártba, és a putyinista szavazók millióiba, akik nemcsak az ukránpárti politikát veszélyeztetik, hanem minden ésszerű politikai döntést is megakadályozhatnak. Népszerűségüktől tartva a mainstream politika pedig egyre többet enged meg nekik, abban a reményben, hogy a szavazókat majd a maga oldalára állíthatja: ez pedig az oroszok által évtizedek óta folyatott pszichológiai hadviselés eredménye - de minderről majd egy másik cikkben.

Mielőtt valaki azt hinné, hogy a ruszkik hiánya örömhír, szólok: nem az!

Ez sokkal rosszabb, mintha a „ruszkik” lennének a fő irányítók, mert ez egyúttal azt is jelenti, hogy az állampárt annyira kiépült már, és annyira eltanulta az orosz módszereket, hogy nincs különösebb szüksége importált segítségre. Ők maguk is tudják működtetni a botokat, nekik is megvan a maguk fekete ruhás verőember-serege – és a Betyársereget még el sem kezdték igazán uszítani. A Fidesznek minden, de minden eszköze megvan ahhoz, hogy ezt egyedül oldja meg.  Ez viszont azt is jelenti, hogy nincs kire fognunk a saját szerencsétlenségünket. Nem mintha felmentés lenne az oroszok jelenléte, de sokan szeretik ezt saját gyávaságukra vagy tétlenségükre kifogásként felhozni.

A valóság ezzel szemben az, hogy a magyaroknak az idei év az utolsó olyan esztendő, amikor még vérontás nélkül – esetleges konfliktusokkal ugyan -, de sikerülhet megszabadulni ettől a velejéig korrupt rendszertől.

Amennyiben ezt az esélyt elmulasztja a nemzet, onnantól kezdve nincs visszaút – csakis véres, akár fegyveres összecsapások révén tudna visszatérni a civilizált világ tagjai közé. Gondoljunk csak bele: amennyiben Viktor Orbánt hatalmon hagyjuk, akkor szerintetek, kedves olvasók, majd megengedi még egyszer, hogy egy ellenzéki párt ennyire a tarkójába lihegjen? Van ebben az országban bárki, aki képes elhinni, hogy akár egy szűk fideszes többség esetén is ez a rendszer tovább folytatná agóniáját, ahelyett hogy lesöpörné azt a veszélyt, amely négy év múlva már ismét egzisztenciális fenyegetésként jelenik meg számára?

Nem! Ezt Viktor Orbán biztosan nem fogja engedni.

Épp ezért: amennyiben a Fidesz győztesnek hirdeti ki magát abban a választási rendszerben, ahol amúgy is neki lejt a pálya, ahol minden sajtóorbánum az ő kezükben van, ahol még a titkosszolgálatokat is bevetik az ellenzék ellen – nos, ebben az esetben kötelességünk utcára vonulni.

Mert az lesz az utolsó esélyünk!

Karczag Anna

Kapcsolódó: