Az RMDSZ már nem csak nézi az illiberális államot, hanem hordja hozzá a téglát

Szeptember van, beindult a politikai évad, és Romániában úgy nyílt ki a parlament, mintha valaki felrázta volna a mocsarat, majd udvariasan megkérte volna, hogy mostantól törvényhozási rendben bugyogjon tovább. A PSD, az AUR, az SOS és az RMDSZ előbb a képviselőház vezetői helyeinek újraosztásánál talált egymásra, majd az igazságügyi reformokat célzó USR-s törvényjavaslatoknál is ugyanabba az irányba nyomta a gombot. Aki eddig azt hitte, hogy az RMDSZ legfeljebb kellemetlenül hallgat, amikor a román illiberális állam épül, annak most érdemes frissítenie a térképet: a tulipános dísztársaság már nem a kerítés mellől nézi az építkezést, hanem ő keveri a maltert.

Raluca Turcan szerint az új parlamenti többség, vagyis a PSD, az AUR, az SOS és az RMDSZ kedden a képviselőház plénumában az igazságügyi reformcsomag ellen szavazott, és öt USR-s törvényjavaslatot el is utasított. A másik öt javaslat azért ment tovább hallgatólagos elfogadással, mert nem gyűlt össze elég szavazat az elutasításukhoz, ami különösen szép romániai jelenet: a reform nem azért él túl, mert támogatják, hanem mert a bontóbrigád egy része valamit elszámolt a romok között. Turcan úgy fogalmazott, hogy elkezdték az állam lebontását, és külön odaszúrta: a Nordis-járatokhoz persze senki nem nyúl. Nem is kell ehhez sok lábjegyzet, mert a mondat önmagát magyarázza: ahol az igazságügyi reform veszélyes, de a politikai klientúra érinthetetlen, ott pontosan tudjuk, milyen államot építenek. A mostani szavazás előzménye már a múlt héten látszott. A képviselőház jogi bizottsága még a parlamenti szünet alatt, gyorsított ütemben vette elő az USR tíz igazságügyi javaslatát, éppen azelőtt, hogy azok hallgatólagosan elfogadásra kerülhettek volna. A csomag a bírák és ügyészek jogállásához, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácshoz, a bírósági szervezethez, a bírók és ügyészek által elkövetett bűncselekmények kivizsgálásához, az ügyek átláthatóságához és a büntetőeljárások elhúzásának megakadályozásához nyúlt volna hozzá. Stelian Ion már akkor arról beszélt, hogy a témát összecsapják, alacsony jelenléttel, valódi vita nélkül, mintha az igazságszolgáltatás rendbetétele valami kellemetlen adminisztratív szemét volna, amit gyorsan ki kell vinni a hátsó ajtón, mielőtt a szomszédok észreveszik.

A PSD, az AUR és az SOS szerepén senki nem lepődik meg különösebben. A PSD-nek mindig is volt egy mély, ösztönös viszonya az igazságszolgáltatáshoz: nagyjából az, amit a betörő érez a mozgásérzékelős lámpa iránt. Az AUR és az SOS pedig ott segít, ahol lehet, mert nekik az intézményi rombolás nem melléktermék, hanem program. Az igazán beszédes az RMDSZ jelenléte ebben a képletben - ugyanaz az RMDSZ, amelyik ünnepnapokon európai józanságról, kisebbségi felelősségről, stabilitásról és mérsékelt politikáról beszél, hétköznap pedig beáll abba a sorba, ahol a PSD-vel és a szélsőjobbal együtt kell bevédeni a régi rendszert az igazságügyi reformtól.

Nappal európai néppárti nyakkendő, este illiberális munkavédelmi sisak - ez már nem egyszeri kisiklás, nem félreértett román parlamenti koreográfia, nem olyan pillanat, amikor valaki véletlenül rossz gombot nyomott, aztán zavartan nézett maga elé, mint aki a liftben rossz emeletre érkezett. Az RMDSZ az elmúlt időszakban sorra azokban a helyzetekben bukkan fel, ahol a román állam reformjait, az integritási szabályokat, az igazságügyi átláthatóságot vagy a politikai felelősség intézményesítését lehet gyengíteni. A képviselőház vezetői helyeinek újraosztásánál együtt szavaztak a PSD-vel és az AUR-ral, miközben a PNL és az USR elveszített két pozíciót, amelyeket végül az AUR és az SOS kapott meg. Most pedig ugyanennek a parlamenti gravitációnak a következő állomásán az igazságügyi reformcsomag került a kés alá. Kelemen Hunor korábban kizárta az együttműködést az AUR-ral, az SOS-szel és a POT-tal, de a román parlamentben a kizárás, úgy tűnik, nem politikai kategória, hanem napszakfüggő lelkiállapot. Ha sajtótájékoztatón kérdezik, nincs együttműködés. Ha szavazógépen kell dönteni, valahogy mégis ugyanott találkozik a tulipán, a PSD és a szélsőjobb. Az RMDSZ számára az AUR ezek szerint akkor vállalhatatlan, amikor kimondják, de kevésbé zavaró, amikor ugyanarra a gombra kell tenni az ujjat.

A történet azért veszélyesebb, mint egy újabb parlamenti szavazási botrány, mert az igazságügy nem dekoráció. Nem olyan intézményi tapéta, amelyet le lehet kaparni, ha éppen rosszul mutat a koalíciós szobában. Ha a bírói és ügyészi rendszer átláthatóságát, a felelősségre vonás mechanizmusait, a politikailag kényes ügyek gyorsabb és tisztább kezelését, valamint a büntetőeljárások elhúzásának megakadályozását célzó javaslatokat ugyanaz a blokk söpri félre, amelyik közben szélsőjobboldali pártoknak oszt parlamenti pozíciókat, akkor nem technikai vita zajlik, hanem hatalomvédelmi művelet. Az üzenet világos: a rendszer nem akar kevesebb sötét sarkot, mert a sötét sarok hasznos. Ott lehet tárolni a klientúrát, az alkukat, a dossziékat, a politikai mentőöveket és mindazt, amit nappal reformnak neveznének, ha nem félnének tőle ennyire. Az RMDSZ pedig nem mellékszereplő ebben a történetben. Nem lehet minden alkalommal arra hivatkozni, hogy a román politika ilyen, a többségi matek olyan, a stabilitás fontos, a magyar képviseletnek pedig bent kell lennie a játékban, mert különben majd jön a még rosszabb. Ez a régi zsarolómondat már annyira elkopott, hogy lassan külön nyugdíjat lehetne igényelni neki.

A magyar képviselet nem attól képviselet, hogy minden rendszerben talál magának egy széket, hanem attól, hogy van egy pont, ahol nemet mond. Ha ez a pont az igazságügyi reformoknál, az integritási szabályoknál, a PSD–AUR–SOS-tengelynél sem jön el, akkor nem képviseletről beszélünk, hanem túlélési technikáról, amelyet politikai felelősségnek próbálnak eladni.

Szeptember tehát szépen kezdődött. A PSD hozza a régi állami reflexeket, az AUR és az SOS hozzák a szélsőjobbos bontókalapácsot, az RMDSZ pedig hozza hozzá azt a visszafogott, felelősségteljes, európai arckifejezést, amellyel Erdélyben már évtizedek óta bármit el lehet magyarázni. A szavazógép nem ismeri a kisebbségi önfelmentés műfaját, csak azt mutatja meg, ki kivel szavazott. És most megint azt mutatta: amikor a román illiberális államnak szüksége van egy kis segítségre, az RMDSZ nem a kijáratot keresi, hanem a munkaruhát.