A TISZA párt sorsa és Soros György útlevele

A magyar politikai élet egy újabb fejezete íródott meg nemrég, amikor Orbán Viktor – nem, nem hologramon, és nem is füstjelekkel – hanem egy YouTube-csatornán jelent meg, ami önmagában felér egy kozmikus jelzéssel. A műsor neve: ÖT. A riporter: Hont András. A beszélgetés: szigorúan majdnem élő.

Igen, a miniszterelnök ezúttal nem az úgynevezett közszolgálati és a baráti faliújságok körében adott interjút, hanem olyan helyre ment, ahol elvileg kérdeznek is. Persze csak elvileg. A valóságban inkább egy előre megrendezett, félig élő, félig halott politikai bábszínházat kaptunk, ahol a főszereplő – mint mindig – az Igazság Szolgáltatása, aki továbbra is civil és a be nem avatkozó nyugdíjas életét éli… amikor épp nem pártokat vizsgálgat.

A TISZA párt – amely vélhetően nem halak vándorlását segíti a Dunában – most hirtelen közellenséggé avanzsált. Külföldi pénzek, titkos nyalókák, idegen mágneses mezők – bármi lehet az indok, hiszen Orbán Viktor már elhintette: ha kiderül, hogy a pártot nem magyar kézműves forintból finanszírozzák, akkor bizony jönnek a törvények. Nem ő, nem a kormány, nem a párt – ó, ugyan! Csak a törvények, amiknek van saját lábuk, saját akaratuk, és néha szuverén módon odabicikliznek a választási bizottsághoz. A miniszterelnök természetesen semmit sem akar – még véletlenül sem. De ha már a törvény odaesik a TISZA pártra, hát mit tehetünk?

És jött Soros is. Mert ha már interjút ad az ember, miért ne dobná be a jó öreg Sorost, mint egy örökzöld slágert a retrobuliban? Most éppen az állampolgárságát vonnák vissza – vagy legalább elkoboznák útlevelét. Valahogy úgy hangzott, mint amikor egy óvodás közli, hogy „és akkor nem leszek a barátod”.

A beszélgetés külön báját adta, hogy ÉLŐ-nek volt beharangozva, csak épp úgy késett egy órát, hogy az már szinte túlvilági volt. Hont András azzal magyarázta a csúszást, hogy rendereltek. Rendereltek! Egy élő adást! Ez nagyjából olyan, mintha egy élő koncert közben valaki kiírná: „Bocs, most még keverjük a gitárt.” Orbán pedig még segített is lebuktatni a produkciót, amikor egy könnyed reggeli példát hozott fel este nyolckor. Az időzónák rejtélyes világa, vagy csak szimplán nem frissítették a miniszterelnöki órát?

Összességében tehát egy gondosan megkoreografált, színpadias közéleti performanszt láthattunk, ahol a kérdések csak díszletként voltak jelen, a válaszok pedig mintha egy alternatív valóságból érkeztek volna, ahol a törvények tudnak beszélni, a pártok maguktól tiltódnak be, és minden úgy történik, hogy senki sem felelős, de mindenki tud róla. Ha így haladunk, Erdély is csak úgy mellékesen belecsúszik majd a narratívába, mint amikor egy rossz vígjátékban a turisták véletlenül átmennek Romániába, és ott is maradnak. De hát, minek is panaszkodunk? Műsor az van.

És mi benne a legjobb? Nincs reklám – csak propaganda.

*Nem, a videó linkjét NEM tesszük be most ide, mert propagandát nem terjesztünk.*