Bumerángként csapott vissza az RMDSZ-re az antidemokratikus titkolózása
Néhány napja arról írtunk, hogy az RMDSZ sikeresen kihúzatta az integritási törvénytervezetből a képviselők pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatának kötelező nyilvánosságát – állítólag azzal fenyegetve, hogy különben nem szavazza meg az egész csomagot. Nos, a manőver megbicsaklott: hétfőn a PNL és az USR képviselői olyan módosítót nyújtottak be, amely egyenesen kötelezővé és nyilvánossá tenné ezt a nyilatkozatot minden tisztségviselő számára. Vagyis pont az került vissza, amit kihúztak. Akkor most kimondhatjuk, hogy az RMDSZ elbukta egyik antidemokratikus manőverét? Részben igen – de a történet ennél kacifántosabb, és a szavazás még hátravan.
Kezdjük a friss hírrel, mert ez a lényeg. A PNL hétfőn bejelentette, hogy az USR-rel közösen módosítót nyújtott be az integritási törvényhez, amely bevezeti a pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat benyújtásának kötelezettségét minden tisztségviselő és közhatalmi tisztséget betöltő személy számára – beleértve Románia elnökét, a miniszterelnököt, a parlamenti képviselőket, valamint a fontos állami intézmények (ASF, ombudsman, Nemzeti Bank, Versenytanács, CSM) vezetőit. A módosító szerint ezek a nyilatkozatok az Integritási Ügynökség (ANI) általi elkészítésüktől számított legfeljebb 60 napon belül nyilvánossá válnak, az e-DAI platformon keresztül. Vagyis pontosan az a mechanizmus, amelyet az RMDSZ néhány napja kihúzatott a munkacsoportban. A PNL a szokásos ünnepélyes hangon indokolt: támogatják az átláthatóságot és a köztisztaságot, Romániának szilárd integritási normákra és az összeférhetetlenség hatékony ellenőrzésére van szüksége, ezért minden képviselőt arra kérnek, hogy a rendkívüli ülésszakban szavazza meg az új törvényt és a módosítót. Szép szavak – a kérdés az, ki mit tesz majd a gomb megnyomásakor.
Hogy értsük a fordulat súlyát, idézzük fel, hol tartottunk. Az igazságügyi tárca eredeti tervezete tartalmazta a pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat közzétételét – egy olyan dokumentumét, amely nem a teljes vagyont mutatja, hanem a képviselő üzleti és pénzügyi kötődéseit: milyen cégekben van részesedése, hol vannak érdekeltségei. Ez az összeférhetetlenség kiszűrésének alapeszköze: ebből derül ki, ha valaki olyan ágazatról szavaz, amelyben magánérdeke van.
A munkacsoportban – amelyben a PNL, az USR és az RMDSZ vett részt, a PSD viszont nem – az RMDSZ képviselői nyújtották be azt a módosítót, amely kihúzta ennek a nyilatkozatnak a közzétételét. Az önmagát magyar kisebbség érdekvédelmi szervezetének álcázó román párt azzal fenyegetőzött: ha nem törlik, nem szavazza meg az integritási csomagot. Andrei Molnar (vajon szólíthatjuk Molnár Andrásnak?) RMDSZ-es képviselő ezt akkor alkotmányossági aggályokkal magyarázta, hozzátéve, hogy: „nincs mit rejtegetnünk" - akkor miért nem teszik nyilvánossá, sőt, miért éppen ők lépnek akár a zsarolás útjára is, csakhogy sikerüljön titokban tartani a honatyák és honmamák pénzügyi érdekeltségei, az egy olyan költői kérdés, amelyre a válasz az elmúlt 35 év minden RMDSZ-e s rezdülésében benne van.
Nos, most a PNL és az USR gyakorlatilag visszatette azt, amit az RMDSZ kivetetett. Ha úgy tetszik: a tulipános nyomásgyakorlás pont az ellenkezőjét érte el annak, amit akart – ráirányította a figyelmet a kihúzott passzusra, és mostanra politikai kockázattá vált nyíltan ellenezni. Ez a bumeráng törvénye: aki túl feltűnően rejt el valamit, épp azzal hívja fel rá a figyelmet.
Akkor elbukott az RMDSZ? Részben – és nem egyedül a maga érdeméből
Először is: ez még csak egy benyújtott módosító, nem elfogadott törvény. A tervezet a képviselőház jogi bizottsága előtt van, onnan a plénum elé kerül, majd a Szenátus dönt véglegesen. Vagyis a pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat feltámadt, de még nem él – a szavazásokon még bármi történhet, és az RMDSZ-nek ott is lesz gombja.
Másodszor: nem az RMDSZ az egyetlen szereplő, aki ezt a törvényt gyengíteni próbálja. A sajtóbeszámolók szerint épp az USR – amely most a nyilvánosságpárti módosító egyik benyújtója – más pontokon olyan módosítókat is beadott, amelyek szűkítenék az ANI mozgásterét: korlátoznák a hivatalból indított ellenőrzéseket öt évre, lehetővé tennék a túl hosszúra nyúló ügyek elévülés miatti lezárását, és egy kétminimálbéres „integritási küszöböt" vezetnének be az összeférhetetlenség vizsgálatához. A PSD – amely kimaradt a munkacsoportból – ezeket keményen bírálja, és épp a pénzügyi nyilatkozatok nyilvánosságát kérné számon.
Harmadszor: tizenkét civil szervezet is bírálja a törvénytervezetet, mert szerintük egészében véve visszalépést jelent az átláthatóságban. És a tét nem is csak elvi: az integritási keret a PNRR 431-es mérföldköve, és a szakértők szerint Románia OECD-csatlakozása is múlhat rajta.
A mostani fejlemény jó hír tehát, és igen, az RMDSZ manővere ezen a ponton megbicsaklott. Az a passzus, amelyet a tulipános nyomásgyakorlás kivetetett, visszakerült a törvénybe – ráadásul erősebb formában, konkrét 60 napos határidővel. Ez önmagában győzelem az átláthatóságnak, de ez a győzelem nem az RMDSZ magába szállásából fakad, hanem a nyilvánosság erejéből. Miután erről a magyar és román sajtó is beszámolt az RMDSZ botrányos viselkedéséről és még botrányosabb céljairól, politikailag kockázatossá vált nyíltan ellenezni. Az RMDSZ nem meggondolta magát – hanem lebukott, és most a PNL–USR módosító a lebukás következménye.
Azért még ne bontsunk pezsgőt idő előtt. Egy benyújtott módosító még nem törvény, és a román politikai osztály mestere annak, hogy a plenáris szavazáson, éjfél után, egy kevésbé figyelt pillanatban visszacsináljon dolgokat. Az RMDSZ-nek a Szenátusban – amely a döntéshozó fórum – még mindig ott a gombja, és a kétharmados közömbösség, amellyel az egész politikai osztály az elszámoltathatóságához viszonyul, sosem alábecsülendő. A módosító benyújtása jó hír, de a valódi próba az lesz, hogy a rendkívüli ülésszak végén, a szavazások után, tényleg ott lesz-e a pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat a törvényben – vagy útközben megint eltűnik, ahogy egyszer már eltűnt.
Az RMDSZ tehát elbukott egy csörtét. A meccsnek viszont még nincs vége, épp ezért érdemes végignézni, ki hogyan szavaz. Mert most, hogy a passzus újra a törvényhozás előtt van, aki kihúzná, annak a nevét már mindenki látni fogja - és pontosan ettől tartanak a leginkább.
Ugar
Kapcsolódó:
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:

Telex: orosz kém próbált beépülni egy magyar hivatalba
Van egy történet, amit a Telex írt meg ma, és amit érdemes végigolvasni, mert pontosan megmutatja, hogyan dolgozik az orosz hírszerzés – nem hollywoodi módra, hanem türelmesen, rendszerszerűen, évekre előre tervezve. A sztori főhőse egy fiatal magyar állítólagos egyetemista, aki tavaly egy magyar állami szervnél pályázott állásra. A pozícióhoz nemzetbiztonsági átvilágítás kellett – és itt jött a…

Szele Tamás: Holt lelkek, ügyvédnél
Putyin ezek szerint minden eszközzel holtakat csinál az elevenekből. Akiből háború útján nem képes, azt jogi alapon nyuvasztja meg. Élőholtak cárja.

Románia kidobott egy orosz diplomatát az országból
Románia hétfőn kiutasított egy orosz diplomatát, válaszul arra, hogy három nap alatt három orosz drón sértette meg a nemzeti – egyben NATO- és uniós – légteret. Oana Țoiu külügyminiszter berendelte Moszkva bukaresti nagykövetét, elé tárta a lelőtt drón roncsait – amelyekről az ügyészség hivatalosan is megerősítette, hogy orosz eredetűek –, majd átadta a jegyzéket: az orosz misszió egyik tagja…

Tusványos, László Tőkés și autonomia
Da, când vine vorba de Tusványos, prezența prim-ministrului etern al Ungariei și a lui László Tőkés este de neînlocuit. La fel cum sunt de neînlocuite și lamentările privind scăderea populației maghiare din Transilvania. Și la fel cum este de neînlocuit și vina statului român în această scădere, deoarece nu este dispus să acorde autonomie secuilor.

Tusványos, László Tőkés, and Autonomy
Yes, when it comes to Tusványos, the current prime minister and László Tőkés are always present. Just as the lamentations about the dwindling Hungarian population in Transylvania are always present. And just as the Romanian state’s fault in this decline is always present, because it refuses to grant autonomy to the Székelys.