Hatvan ezer euró, karibi napfény, és sehol egy cigány

Nincs annál jobb cigánytörténet, amit az UH.ro erdélyi portál újságírója derített ki: az RMDSZ ifjúsági szervezetének székelyföldi tagjai a karibi tengeren hajókáztak abból a pénzből, amit azért nyertek, hogy roma fiatalokat segítsenek kapcsolatokat építeni. A karibi partin – minő meglepetés – egy cigány sem vett részt, de erősen gyanítom, hogy nem is tudtak arról, hogy ilyen lehetőségük lett volna. Mert ha tudtak volna róla, valószínűleg úgy is otthon maradtak volna – nem önszántukból, hanem mert senki sem hívta meg őket arra a bulira, amelyet az ő nevükben szerveztek, az ő pénzükből fizettek, és amelynek az ő integrációjuk lett volna az értelme.

Az sem semmi, ahogy lebuktak. Ha van a balfaszságnak mértékegysége, azt valószínűleg Udvarhelyen fogják majd kimérni, és 1 UIET lesz a neve. Az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács alelnöke ugyanis – aki civilben nem mellesleg Hargita megyei tanácsos – az Instagramra feltöltött képekkel adta a nagyvilág tudtára, hogy épp lenyúlnak hatvanezer eurót a dzsipóktól. Igen, én nevezhetem így őket, mert engem szeretnek – az egyik oka ennek feltehetően az, hogy sosem ettem el előlük a kenyerüket, nemhogy hatvanezer eurót.

Itt álljunk meg egy pillanatra, és képzeljük el, mire futotta volna ebből a pénzből egy átlagos nyomortelepen élő székelyföldi cigánygyereknek.

A Global Rhythms: Music & Culture for Social Inclusion elnevezésű projekt deklarált célja afrikai, karibi és roma fiatalok közötti kapcsolatépítés és kulturális csere volt. Ki lehetett volna vinni a karibi térség gyönyörű strandjaira fél tucatnyi roma zenészgyereket, akik afrikai kortársaikkal tapasztalatokat cserélve és kapcsolatokat építve valami olyat értek volna el, ami egy udvarhelyi ifjúsági funkcionárius számára egyébként teljesen érdektelen – mert az ő kapcsolatai már megvannak, és azok nem a karibi zenei szegénynegyedekben köttettek.

Hogy álmodozom? Nem igazán – ugyanis pontosan ez lett volna a projekt célja. A logika elemi szabályai szerint, mivel Székelyföld térségében karibi és afrikai fiatalok által lakott szegregátumok száma erősen konvergál a nullához, viszont cigányból van pár tucatnyi, sőt pár száz is, minden egyes székelyföldi kisváros szélén, a józan ész és a pályázati előírás azt diktálta volna, hogy erre a bulira székelyföldi cigányfiatalok utazzanak ki – nem pedig középosztálybeli vagy annál magasabb státusú fehér családok elkényeztetett muró csávói és rányijai.

A válasz, amely a pimaszság új mértékegységét alkotta meg

Az UH.ro megpróbálta megtudakolni Elekes Dánieltől, hogy mégis hogyan "ladikoztak" a napsütötte óceán kellős közepén, miközben egy roma sem volt velük. A válasz a pimaszság új mértékegységét alkotta meg: az ifjúságvezér és RMDSZ-es politikuspalánta szerint fullban megvalósult a projekt célja, mert a karibi bulin részt vettek afrikaiak.

Állítsuk ezt egymás mellé szépen:

• A projekt célcsoportja: afrikai, karibi és roma fiatalok.

• A projekt helyszíne: Karibi-tenger.

• A projekt résztvevői: udvarhelyi ifjúsági funkcionáriusok és néhány helyi afrikai.

• Roma résztvevők száma: nulla.

• Az alelnök értékelése: teljes siker.

Ez olyan logika, mintha valaki azt mondaná, hogy a székelyföldi roma gyerekek focicsapatának edzőtáborát igenis megrendezte – csak éppen Balin, felnőttekkel, akik amúgy sem fociznak, és akik közül senki sem roma. De volt ott egy ghánai srác, szóval minden rendben. Vagy, olyan logika, mintha az erdélyi magyarság képviselői azt ígérnék, hogy megmentik Parajdot, aztán egy évvel később...ööö..., várják csak, ezt nem ide....

A lebukás módja külön fejezetet érdemel a magyar nyelvű közhatalmi balfaszság történetkönyvében. Elekes Dániel alelnök és megyei tanácsos úr nem egy kiszivárgott belső dokumentum, nem egy oknyomozó újságíró által megszerzett számla, és nem egy feljelentés révén került reflektorfénybe. Saját maga töltötte fel az Instagramra a bizonyítékot – napsütés, tenger, mosoly, hatvanezer euró. Az a fajta öntudatlan magabiztosság ez, amely csak akkor születik meg, ha az ember annyira megszokta, hogy semmi következménye nincs semminek, hogy már az óvatosság gesztusát sem tartja szükségesnek. Ez nem figyelmetlenség tehát, hanem rendszer magabiztossága. Aki tudja, hogy a számonkérés nem fog megérkezni, az nem rejti el a bizonyítékokat – minek?

Ez a történet persze nem egyedi, és épp ez a baj. Az RMDSZ ifjúsági szervezeteinek pályázati kultúrája régóta működik azon az elven, hogy a pénz oda megy, ahol az emberek ismerik egymást, ahol a névjegyek vacsora közben cserélnek gazdát, és ahol a cigányfiatalok legfeljebb a pályázat alcímében szerepelnek – de a repülőn biztosan nem. A roma közösség ebben a rendszerben nem célcsoport, hanem ürügy. Nem kedvezményezett, hanem eszköz – arra való, hogy a pályázat befogadható legyen, hogy az európai forrás lehívható legyen, hogy az utazás megszervezhető legyen, de az igazi botrány mégiscsak az, hogy mindenki tudja, hogyan működik ez, mégis meglepődünk, amikor egy Instagram-poszt végre láthatóvá teszi, amit eddig csak sejtettünk.

Elekes Dániel egyelőre a projekt sikerességét hangsúlyozza. Hargita megye cigány fiataljainak véleményét erről egyelőre nem kérdezték meg – ami, ha jobban belegondolunk, nagyjából ugyanaz a hozzáállás, ami idáig is jellemezte az egész projektet. Ők nem azért születtek erre a földre, hogy véleményt mondjanak, hanem pályázati ürügynek.

A többi pedig?

"Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok". Jól megköszöntük nekik.

Ismét...

Tordai András