Hiába unalmas, akkor is véres: Trump ismét telefonált Putyinnak

Donald Trump ismét telefonon beszélt Vlagyimir Putyinnal, miután Steve Witkoff és Jared Kushner újabb moszkvai béketurizmust bonyolított le, és a Kreml természetesen azonnal elővette a nagy diplomáciai porcukorszórót: Jurij Usakov, Putyin külpolitikai tanácsadója szerint az amerikai elnök arról beszélt, hogy a háború gyors lezárása nemcsak Ukrajnának, hanem az amerikai-orosz kapcsolatok teljes helyreállításának is jót tenne. Hát persze. Béke, kereskedelem, nagyhatalmi kézfogás, közös fotó, a vért majd valaki feltörli a háttérben. Moszkva ezt a nyelvet nagyon szereti, mert amíg a Nyugat azon mélázik, hogyan lehetne Putyint visszacsábítani a civilizált világ asztalához, addig Putyin már az asztalt is hadizsákmánynak tekinti.

A Kreml verziója szerint a beszélgetés „konstruktív” volt, Trump a háború gyors befejezését sürgette, a két vezető egyetértett abban is, hogy folytatni kell a hadifogolycseréket, és abban maradtak, hogy kapcsolatban maradnak, szükség esetén újra beszélnek telefonon. Ez az a diplomáciai nyelv, amelyben minden szépen hangzik, csak éppen hiányzik belőle a lényeg: mit adna fel Oroszország, mikor vonulna ki, milyen biztonsági garanciát kapna Ukrajna, és mi történik azokkal a területekkel, amelyeket Moszkva elfoglalt, elpusztított, elaknásított, majd a szokásos birodalmi pofátlansággal sajátjának nevezett. Usakov ennél sokkal beszédesebb részletet is elejtett: Putyin tájékoztatta Trumpot a harctéri helyzetről, Oroszország terveiről, a további előrenyomulásról és a katonai célok eléréséről. Magyarul: beszélhetsz a békéről, Donald, de mi közben megyünk tovább.

Az amerikai oldalról egyelőre jóval kevesebb konkrétum jött ki. A hétvégi út előtt Trump arról beszélt, hogy Witkoff és Kushner új javaslatot visz Moszkvába és Kijevbe, a Fehér Ház pedig a moszkvai találkozó után „érdemi következő lépésekről” és „konstruktív” tárgyalásokról beszélt. Kushner és Witkoff Kijevben is azt próbálta jelezni, hogy áttörést keresnek még a tél előtt, csakhogy ez az egész inkább néz ki kampányidőszakra időzített diplomáciai gyorsétteremnek, mint valódi stratégiai nyomásgyakorlásnak. Két ingatlanlogikán edzett Trump-közeli ember repül Moszkvába, aztán Kijevbe, közben mindenki „ötletekről” beszél, de a háborút nem ötletekkel vívják, hanem lőszerrel, drónnal, légvédelemmel, olajfinomítók elleni csapásokkal és azzal a kellemetlen ténnyel, hogy Putyin akkor érti meg a mondatot, ha annak a végén nincs mosoly.

Az ukrán oldal óvatosabban beszél. Zelenszkij az Axiosnak azt mondta, az amerikaiak néhány „nagyon jó, értékes” ötletet hoztak, és reméli, hogy két héten belül találkozhat Trumppal, de közben azt is világossá tette: Putyin egy újabb brutális télre számít, Ukrajna kifárasztására játszik, és legfeljebb azért óvatoskodhat most, mert nem akarja túlzottan feldühíteni Trumpot az amerikai félidős választások előtt. Nem az történt, hogy Putyin belátta, hogy elég volt a háborúból, hanem azt méri fel miden ilyen találkozón és telefonbetyárkodáson, hogy mikor mennyit ölhet úgy, hogy közben Trump még otthon el tudja adni: lám, mozog a békefolyamat.

A Le Monde szerint Putyin lényegében megismételte követeléseit Trump két küldöttének, a tárgyalás után pedig Usakov nem közölt részleteket, csak a jól ismert homályt: hasznos, konstruktív, őszinte, bizalmi légkör. Ezt már ismerjük. Oroszul a „bizalmi légkör” gyakran azt jelenti, hogy a Kreml elégedett, mert nem kellett semmiről lemondania, ellenben megint kapott egy forduló nemzetközi legitimitást, még egy napot, még egy hetet, még egy telet. És hogy mindenki értse, milyen békés ez a légkör: az amerikai küldöttek távozása után Oroszország ballisztikus rakétákkal támadta Kijevet. Ennél tömörebben nehéz volna megfogalmazni a Kreml álláspontját.

A történet valódi tétje nem az, hogy Trump és Putyin beszéltek-e telefonon. Beszéltek már máskor is, lett belőle nagyjából duplasemmi, legfeljebb néhány olyan mondat, amelyet a Kreml propagandája otthon úgy tudott felhasználni, mintha Moszkva megkerülhetetlen világrendező hatalom volna, nem pedig egy háborús bűnöket exportáló, saját lakosságát is felzabáló birodalmi gépezet. A kérdés az, hogy Washington végre akar-e nyomást gyakorolni Putyinra, vagy csak olyan békefotót keres, amelyet Trump november előtt kirakhat a kampánypultra. Mivel ez utóbbiról van szó, és ehhez immár kétségünk sem férhet, így ezt a telefonírozást is tekinthetjük úgy, mint geopolitikai használtautó-kereskedést jó sok ukrán vérrel az üléshuzaton.

Putyin pontosan érti, hol van az amerikai belpolitikai ablak. Tudja, hogy Trumpnak kellene valami siker a félidős választások előtt, tudja, hogy a republikánusok rosszul állnak, tudja, hogy a Fehér Ház szeretné a „háború lezárásának” képét hazavinni, és azt is tudja, hogy minden tárgyalási kör, amelyben Oroszország nem fizet az agresszióért, Moszkvának dolgozik. Ezért nem kell túl sokat keresni a telefonhívás mögött, a Kreml ki is mondta a lényeget: Trump a háború lezárásának előnyeiről beszélt, Putyin pedig a harctéri helyzetről és Oroszország céljairól. Az egyik eladná a békét, a másik folytatná a háborút, a kettő között pedig gyakorlatilag nincs semmi különbség.

Ugar