Telex: orosz kém próbált beépülni egy magyar hivatalba

Van egy történet, amit a Telex írt meg ma, és amit érdemes végigolvasni, mert pontosan megmutatja, hogyan dolgozik az orosz hírszerzés – nem hollywoodi módra, hanem türelmesen, rendszerszerűen, évekre előre tervezve. A sztori főhőse egy fiatal magyar állítólagos egyetemista, aki tavaly egy magyar állami szervnél pályázott állásra. A pozícióhoz nemzetbiztonsági átvilágítás kellett – és itt jött a bökkenő. A fiatal ugyanis kezdetben elhallgatta a hatóságok elől, hogy szoros baráti kapcsolatban áll egy Budapestre akkreditált orosz diplomatával. A kapcsolat lelepleződött, a diplomata a gyanú szerint az orosz titkosszolgálatnak dolgozik – a háttérben pedig, mint a Telex forrásai feltárták, egy oroszországi fesztivál sejlik fel, amelyre magyar fiatalokat is meghívtak.

A tanulság, amit az egész ügy sugall: az orosz hírszerzés egy jól felépített, hosszú távú stratégia mentén vadászik tehetséges, ambiciózus magyar egyetemistákra. A cél nem a holnapi, hanem az akár húsz évvel későbbi haszon: egy olyan hálózat kiépítése, amely idővel a magyar – és rajta keresztül az uniós – döntéshozatalban dolgozik majd Moszkva érdekében.

A Telex értesülései szerint az átvilágítás során derült ki, hogy a fiatal konspiratív kapcsolatot ápolt a budapesti orosz nagykövetség III. titkárával, egy Alexander V. nevű diplomatával, aki gyaníthatóan az SZVR – az orosz külföldi hírszerzés – embere. Alexander V. nem fenyegetőzött, nem zsarolt, nem pénzt tömött a fiatal zsebébe, éppen ellenkezőleg: segített. Egyengette a tanulmányait, terelgette a karrierjét, támogatta – sőt, kifejezetten biztatta, hogy pályázza meg azt a bizonyos állami állást. Egyetlen dolgot kötött a lelkére: hogy a kettejük kapcsolatát hallgassa el az átvilágításkor. A történetnek egyébként – és ezt a jó hír kedvéért érdemes kiemelni – rossz vége lett az oroszok szempontjából. A fiatal végül fennakadt a rostán, feltárta a kapcsolatot az átvilágítóknak, és az állást sem kapta meg. A rendszer tehát ezúttal működött. A nyugtalanító rész viszont az, ami utána következik: Alexander V.-t emiatt semmilyen hátrány nem érte, ki sem utasították az országból – miközben az a hálózat, amelyben dolgozik, a Telex szerint a mai napig aktív.

Hogy értsük, honnan ismerte egymást a diplomata és az egyetemista, vissza kell menni 2024 márciusáig, Szocsiba. A fiatal ugyanis tagja volt annak a húszfős magyar delegációnak, amely részt vett az ottani Ifjúsági Világfesztiválon. Ez a rendezvény nem holmi ártatlan nemzetközi tábor. A szellemisége nyíltan Nyugat-ellenes, és elsősorban a fejlődő világ – Latin-Amerika, Afrika, Ázsia – fiataljait célozza azzal az üzenettel, hogy Oroszország az igazságosabb, a hagyományos értékeket tisztelő, többpólusú világ vezetője. A résztvevőket gondosan válogatják: politikusjelölteket, újságírókat, kutatókat, vállalkozókat, civil vezetőket – vagyis olyanokat, akikről az oroszok úgy gondolják, hogy tíz-húsz év múlva a saját hazájukban döntéshozók lehetnek. Ez a lényeg. Nem a mai befolyást veszik meg, hanem a holnapit. Az ilyen rendezvények hivatalosan a Roszmologyozs (a Szövetségi Ifjúsági Ügynökség) és az orosz külügy szervezésében zajlanak – de a háttérben ott vannak a titkosszolgálatok is. Az adatgyűjtés már a vízumigénylésnél elkezdődik: az oroszokat a résztvevők politikai nézetei és karriercéljai érdeklik, a helyszínen pedig a fesztivál wifihálózatai, az akkreditációs rendszerek mind lehetőséget adnak a digitális megfigyelésre, adatgyűjtésre, akár kémprogramok telepítésére. A kötetlen programokon, informális beszélgetéseken pedig felmérik a fiatalok személyiségét, gyengeségeit és befolyásolhatóságát, és ilyenkor nemcsak klasszikus kémeket keresnek. Legalább annyira érdeklik őket a leendő véleményvezérek – újságírók, influenszerek, aktivisták –, akik hazatérve, ingyen vagy burkolt támogatásért cserébe, az orosz narratívákat kezdik terjeszteni a helyi médiában és a közösségi platformokon. (Szakszerű elnevezéssel: befolyásolási ügynök - Ugar megjegyz.)

B. Roland, a magyar, aki a Keletet választotta

És most jön a történet magyar főszereplője, akiről egyelőre csak a Telex által használt monogramot ismerjük: B. Roland. Egy Oroszországban élő, magát üzletemberként meghatározó magyar férfi, aki a szocsi delegációt vezette, és aki a jelentkezőket is toborozza.

B. Roland életútjában sokáig semmi sem utalt az orosz irányra: 2012-ig semmilyen kötődése nem volt az országhoz. A saját blogja szerint a pálfordulást azzal magyarázta, hogy sosem szeretett beállni a sorba – miközben a kortársai Nyugat felé indultak, ő egy homályban hagyott baráti találkozó hatására a Keletet és az orosz nyelvet választotta. A nyelvtanulásból gyorsan karrier lett: 2013-ban már a Puskin Intézetben csiszolta a tudását, egy évvel később bejutott az Orosz Elnöki Akadémiára – arra a helyre, amely nem egyszerű egyetem, hanem az orosz államigazgatási és politikai elit legfőbb keltetője, egyben a külföldi elitépítő programok egyik motorja. (Tehát abban az évben, amikor a Kreml megszállta a Krím félszigetet, és nagyjából akkor, amikor Viktor Orbán immár nyíltan elkezdett az Orosz Föderáció felé fordulni - Ugar megjegyz.) 2019-ben Moszkvában megalapította egyszemélyes tanácsadó cégét, a Matrix Monitoringot.

A Telex szerint B. Roland már legalább ekkor a magyar kémelhárítás látókörébe kerülhetett – de nem úgy tűnik, mintha ez bármiféle akadályt jelentett volna számára. Sőt: az Orbán-kormány Oroszország-politikája kifejezetten kedvezett neki, tavaly decemberben például ott volt a magyar–orosz gazdasági kormányközi bizottság moszkvai üzleti fórumán, ahol Szijjártó Péter is vendégeskedett. Az eseményt B. Roland a Facebookon büszkén így kommentálta: Magyarország jelenleg az egyetlen EU-tagállam, amely ilyen kétoldalú gazdasági párbeszédet folytat Oroszországgal.

A tippkutató

A Telex a szakzsargon egyik fogalmával írja le B. Roland szerepét, és ez a fogalom sokat elmond. Ő valószínűleg tippkutató – vagyis nem maga szervez be embereket, nem is közvetlen hírszerzést végez, hanem a környezetében felkutatja azokat a potenciális jelölteket („tippeket"), akik a szolgálat számára értékes pozícióban vannak, titkokhoz férnek, vagy megnyerhetők, esetleg zsarolhatók. (Vagy információkat szerez azokról, akik az Orosz Föderáció érdekeire veszélyt jelentenek - Ugar megjegyz.)

A jelentkezők a budapesti orosz nagykövetségen keresztül kérték a vízumot – vagyis az oroszok már a regisztrációnál elvégezték az előszűrést. Tudták, kinek milyen a politikai nézete, mi a karriercélja, mennyire befolyásolható. Így eleve csak azok kerülhettek a delegációba, akikben az oroszok fantáziát láttak. Szocsiban aztán Alexander V. megismerte a delegáció tagjait, barátkozott velük. Néhány hónappal később, 2024 májusában már Budapesten bukkant fel, de immár diplomataként, konzuli fedésben, ekkor mélyítette el a barátságát azzal a fiatallal, akit később az állami állás megpályázására biztatott. Alighanem azért épp őt szemelte ki, mert időközben világossá vált, hogy a fiatal olyan karrierre vágyik, amely az orosz hírszerzésnek is hasznára válhat.

A történet pedig nincs lezárva – sőt. A Telex szerint mind Alexander V., mind B. Roland aktív a mai napig. Az orosz diplomata továbbra is a nagykövetség állományában van. B. Roland pedig nemcsak a közösségi médiában aktív, és nemcsak magyar csúcsegyetemeket próbál külföldi intézményekkel összekötni – hanem újra toboroz. Az oroszok ugyanis szeptemberben megismétlik a fesztivált, ezúttal Jekatyerinburgban, és állítólag már több magyar fiatal jelentkezett. Vagyis a gépezet nem állt le. Ugyanaz a séma fut tovább: leszűrés a vízumnál, felmérés a helyszínen, barátkozás, majd a türelmes, hosszú távú építkezés – hogy tíz-húsz év múlva ott legyen az orosz hírszerzés embere a magyar és az uniós döntéshozatal közelében.

Ez a történet nem egy távoli kémthriller, hanem a mindennapi hibrid háború egyik apró, jól dokumentált szelete. Miközben orosz drónok hullanak a Duna-deltára, miközben az EU a 21. szankciós csomaggal a Kreml pénzcsatornáit vágja, aközben Moszkva egy másik, csendesebb fronton is dolgozik: fiatal elméket vásárol fel, évekre, évtizedekre előre. Az igazán nyugtalanító nem az, hogy az orosz hírszerzés próbálkozik – az a dolga - hanem az, hogy Magyarországon ehhez ennyire kedvező a terep: a diplomatát nem utasítják ki, a tippkutató szabadon mozog, a fesztiválra újra visznek fiatalokat.

Forrás: Telex