Trump hirtelen megszerette Zelenszkijt, de ez nem jelent semmit

A Wall Street Journal a keddi washingtoni Trump–Zelenszkij-találkozó előestéjén közölt egy cikket, amely önmagában is sokat elárul arról, hogyan működik a jelenlegi amerikai elnök. A lényeg: Trump, aki több mint egy éven át magánbeszélgetésekben azt hajtogatta a tanácsadóinak, hogy Ukrajna elveszíti a háborút, az elmúlt hetekben hirtelen optimista lett Kijevvel és Zelenszkijjel kapcsolatban. A lap forrásai szerint lenyűgözte az ukrán elnök kitartása, és az, hogy Ukrajna egyre mélyebbre viszi a háborút orosz területen.

A WSJ egyik fehér házi forrása páratlan őszinteséggel foglalja össze az egészet: Trump a győzteseket szereti, és Zelenszkij a szemében „egyre inkább úgy néz ki, mint egy közülük". Ennyi. Nem az számít, hogy egy szuverén európai országot négy éve gyilkol egy agresszor. Nem az számít, hogy kinek van igaza. Az számít, hogy ki tűnik győztesnek – mert a győzteshez jó odaállni, a fényképhez, a sikerhez. Trump nem azért fordult Ukrajna felé, mert felismerte volna az agresszió és az önvédelem közti erkölcsi különbséget – hiszen ugyanez az ember mondta februárban Zelenszkijnek, hogy „nincsenek lapjai". Azért fordult, mert megérezte a szél irányát - az erkölcs nála nem iránytű, hanem időjárás.

A WSJ szerint a pálfordulás azután következett be, hogy Zelenszkij több nemzetközi csúcstalálkozón is megpróbálta „meghódítani" Trumpot – egy célzott európai kampány részeként, amelynek célja az amerikai kapcsolatok javítása volt. Trump pedig elkezdte csodálni az ukrán drónipart, különösen azt a képességét, hogy védekezni tud ugyanazok ellen a drónok ellen, amelyekkel az Egyesült Államok is szembesül az Iránnal vívott háborújában. Trumpot tehát nem az ukrán szenvedés győzte meg, nem is a nemzetközi jog, hanem az önérdek: hogy az ukrán technológia hasznos lehet neki. Egy korábbi, tavaly augusztusi zárt ajtós találkozón az ukránok egyenesen egy „Making US-Ukraine Drone Industry Great" feliratú PowerPoint-prezentációval hízelegtek neki – nyilvánvaló utalással a saját „Make America Great Again" szlogenjére –, és úgy csomagolták az egészet, mint egy üzleti dealt, amely amerikai munkahelyeket teremt. Így kell beszélni ahhoz, aki a The Art of the Deal szerzőjének és az Apprentice sztárjának képzeli magát. Ez egyébként megalázó – de nem Zelenszkijre nézve, aki egyszerűen azt teszi, amit egy háborús vezetőnek tennie kell: bármi áron megszerzi a szövetségest. Megalázó arra a hatalomra nézve, amely valaha a szabad világ vezetőjének nevezte magát, és amelyet ma egy PowerPoint-slide-dal és a saját kampányszlogenjének visszaböfögésével lehet meggyőzni arról, hogy egy agresszió áldozatát támogassa.

A WSJ maga is óvatos, és jól teszi. A lap megjegyzi, hogy ez „figyelemre méltó fordulat" Zelenszkij számára, akinek a viszonya Trumppal egykor helyrehozhatatlanul rossznak tűnt – gondoljunk csak a hírhedt februári ovális irodai jelenetre, amikor Trump és Vance a nyílt színen alázta meg az ukrán elnököt. De a lap hozzáteszi a lényeget is: kérdéses, meddig tart Trump újonnan szerzett tisztelete. Az elnökhöz közel állók megjegyzik, hogy a véleménye gyorsan változik, és hogy Putyin a múltban hatékonynak bizonyult abban, hogy a saját álláspontját érvényesítse Trumppal és néhány tanácsadójával szemben. Trump kegye nem elv, hanem hangulat: ma Zelenszkij a győztes, tehát ő a kedvenc, holnap, ha Putyin ügyesebben telefonál, megint fordulhat a kocka. Ezért is életveszélyes egy egész ország sorsát egy ilyen ember pillanatnyi rokonszenvére bízni – mert aki a győzteseket szereti, az az első vereség hírére elpártol.

Van azért a képben egy biztató fejlemény is: a WSJ szerint az amerikai hírszerzés arról tájékoztatta Trumpot, hogy az ukrán mélységi csapások Oroszországban belülről is repesztik a rendszert - egyre több orosz akarja a háború végét. És még a MAGA-tábor egy része is mozdul: Laura Loomer, a mozgalom egyik hangadó influenszere maga vallotta be, hogy „az orosz propaganda vezette félre" – az interjúját pedig Trump lelkesen meg is osztotta. Ez valódi elmozdulás, és jó hír, csak épp nem Trump erkölcsi ébredésének, hanem az ukrán fegyverek és a kitartó európai lobbi eredményének köszönhető.

Kedden az Ovális Irodában, zárt ajtók mögött találkozik a két elnök. A tét a háború lezárásáról szóló tárgyalások menete, és Zelenszkij légvédelmi rakétákat meg stratégiai együttműködést remél. Ukrajnának minden ilyen találkozó létfontosságú – és épp ezért szorongató nézni, hogy egy egzisztenciális küzdelem kimenetele részben azon múlik, hogy egy hiú embernek épp aznap kit tetszik győztesnek látnia. És talán ez a Trump-korszak legfontosabb tanulsága Európa és a mi régiónk számára: hogy nem támaszkodhatunk többé arra, hogy a legerősebb szövetségesünk elvi, erkölcsi alapon áll ki mellettünk. Ma kedvez a szél Kijevnek, de az a biztonság, amely egyetlen ember szeszélyén múlik, nem biztonság. Európának – nekünk – a saját erőnkre kell építenünk, mert a győzteseket szerető barát pontosan addig barát, amíg győzöl.

Zelenszkij ezt tudja. Ideje, hogy mi is megtanuljuk.

Felhasznált források: Ukrainska Pravda, Kyiv Post, Axios