Orbán illiberális hálózata - minden, amit tudnod kell a magyar befolyásról az Egyesült Államokban
Hogyan lett Orbán Viktor a nemzetközi jobboldal kedvenc hőse? Milyen csatornákon keresztül épít befolyást Washingtonban? És ki fizeti mindezt?
A magyar kormány évek óta milliókat költ arra, hogy politikai befolyást szerezzen az Egyesült Államokban. Nem, nem újságírói pályázatokra, nem civil együttműködésekre. Hanem amerikai politikusokra, celeb-kommentátorokra, szélsőjobboldali konferenciákra és olyan lobbicégekre, amelyekért más országokban idegen ügynökként kell regisztrálni. Most pedig ugyanaz a kormány, amely dollármilliókat szór el Amerikában a „magyar érdekek” képviseletére, Magyarországon ellehetetleníti azokat a médiumokat, amelyek külföldi (gyakran uniós) támogatással próbálnak talpon maradni. Orbán legújabb törvényjavaslata szerint már az is gyanús, ha egy szerkesztőség pályázati támogatásból működik – legyen szó akár brüsszeli, akár civil adományról. Mi számít „külföldi befolyásnak”? Amit ők mondanak.
Magyarországon a független média – ha egyáltalán túlél – jellemzően külföldi pályázatokból finanszírozza a működését. Ez nem titok, nem is különleges: mivel a kormányzati hirdetések kizárólag a kormánypárti sajtót hizlalják, a másik oldalon egyszerűen nincs életképes üzleti modell. Ezek a médiumok nem végrehajtják valaki megrendelését, hanem elmondják, amit fontosnak tartanak. Nem titkosszolgálatokkal egyeztetnek, hanem támogatási pályázatokat nyújtanak be – ahogy ez szerte a világon történik. Ehhez képest nézzük meg, mi történik az Atlanti-óceán túloldalán.
Magyar állami pénzek az amerikai jobboldalon
Orbán kormánya évek óta szervezi és pénzeli a jobboldali szellemi áttörést Amerikában. A cél: egy olyan globális hálózat építése, amelynek segítségével a magyar kormány saját értékrendjét (és politikai túlélését) exportálni tudja. Az elmúlt években százmilliók vándoroltak amerikai lobbicégekhez, think tankekhez és propagandistákhoz. A CPAC (a republikánusok nagy konferenciája), Tucker Carlson látogatása Budapesten, vagy a Heritage Foundationnel való együttműködés mind ennek a stratégiának a része. Ez nem pályázat, nem független újságírás. Ez megrendelt tartalom, direkt politikai beavatkozás – pontosan az, amitől Orbán elvileg „védi” Magyarországot.
Mennyibe kerül ez nekünk?
Amíg egy független magyar szerkesztőség néhány milliós támogatásért versenyez európai civil alapokban, addig a magyar állam tízmillió dolláros nagyságrendben finanszírozza saját geopolitikai álmait – a mi adónkból. Ebből épül az az imázs, amely Orbánt „keresztény illiberális vezérként” állítja be a nyugati világban. És amíg ez a gépezet pörög, itthon egyre kevesebb tér marad a valódi közéleti vitának. Egyre több a bélyeg, egyre kevesebb a kérdés, és egyre nehezebb elmondani, hogy a világ nem fekete-fehér.
A nagy összemosás
Orbánék új törvényének célja világos: összemosni a propaganda által pénzelt lobbizást a független média túlélési kísérleteivel. Ugyanaz a logika, mint mindig: aki nem velünk van, az idegen ügynök. Csakhogy az igazi külföldi befolyás ma nem titkos és nem rejtőzködik – hanem ott ül a republikánus párt rendezvényein, magyar adófizetők pénzén, és harsogja, amit Budapestről rendeltek meg.