A ravatalozóban tudta meg, hogy a lánya gyermeket várt

Valentina Makarenko három bajtársával együtt vesztette életét. A ravatalozóban érte az édesanyját a legnagyobb fájdalom: ott tudta meg, hogy a lánya gyermeket várt.

Ez egy fiatal lány története, aki ötévesen már sorra nyerte az énekversenyeket, huszonhárom évesen géppuskás lett, majd négy nappal az esküvője előtt elindult az első harci bevetésére — ahonnan már nem tért vissza. Valentina Makarenko Kropivnickijben született. Már gyerekként arról álmodott, hogy énekes lesz. Olyan tehetséges volt, hogy minden versenyt megnyert — egy idő után a szervezők már nem is hívták, mert mindenki tudta, hogy úgyis ő végez az első helyen. A család később Kijevbe költözött, ahol Valentina a Kulturális Egyetemen tanult. Az volt az álma, hogy egyszer saját énekiskolát nyit. Aztán kitört a háború.

„Folytatnom kell apa útját"

Elsőként a nevelőapja, Vitalij ment a frontra. 2022. február 24-én felvette a bakancsát, és csak ennyit mondott:

– Eljött az idő.

Szeptember 6-án Balaklija közelében elesett. Valentina nem tudott otthon maradni. Először önkéntesként segített, később pedig azt mondta az édesanyjának:

– Folytatnom kell apa útját.

Így lett a mindössze 155 centiméter magas, törékeny lányból a 4. harckocsidandár géppuskása. A harci neve „Makar" volt. A szolgálat alatt ismerte meg Szerhijt, aki megkérte a kezét. Valentina igent mondott. Azt mondta, nincs értelme halogatni, mert lehet, hogy a holnap már nem jön el. A Diia alkalmazáson keresztül beadták a házassági kérelmet, az esküvőt pedig 2024. január 15-re tervezték. Az édesanyja és a testvére már meg is vették a vonatjegyeket. Négy nappal az esküvő előtt, január 10-én Valentina az első harci bevetésére indult az izjumi irányba, Rajhorodka közelébe. Indulás előtt még felhívta az édesanyját. Sisakban és golyóálló mellényben volt.

– Három-négy napra megyek. Amint visszaérek, felhívlak.

Ez volt az utolsó beszélgetésük. Az autót, amelyben Valentina és három bajtársa utazott, egy orosz páncéltörő rakéta találta el. Mind a négyen a helyszínen életüket vesztették. A ravatalozóban az édesanyjának azt is elmondták, hogy Valentina két-három hetes várandós volt. Valószínűleg még ő maga sem tudott róla. Olga azon a napon egyszerre veszítette el a lányát és a még meg sem született unokáját. Valentinát Kijevben, a Liszove temetőben helyezték örök nyugalomra, a nevelőapja mellett.

A dal, amely a halála után született meg

Volt azonban egy álma, amely végül a halála után teljesült. Valentina hátrahagyott egy füzetet, tele versekkel. Mindig azt szerette volna, hogy egyszer dalok szülessenek belőlük, de erre már nem maradt ideje. Ebben a „Nem felejtelek el" projekt csapata segített. Felkérték Ola Szonyacsna énekesnőt, hogy zenésítse meg Valentina „Boldogsága a keleti határon" című versét. A dal végül mind a négy elesett katonának állít emléket.

Örök emlék Valentina Makarenkónak. Hősiességét és áldozatát soha nem feledjük.