Albán kormányfő: Ukrajna uniós tagsága hazugság

Az albán kormányfő EdiRama a Die Weltnek adott interjújában hazugságnak nevezte az Ukrajnának tett uniós csatlakozási ígéreteket, mert szerinte a jelenlegi feltételekkel, a szokásos eljárást követve az országot soha nem fogják felvenni. Állítása szerint ezt mindenki tudja, sőt az európai tisztségviselők négyszemközt el is ismerik, hogy a megszokott csatlakozási folyamat alkalmatlan egy háborúban álló ország helyzetének kezelésére. Ez ugyan Rama ítélete az eljárás működőképességéről, de éppen attól kellemetlen, hogy kimondja azt, amiről a hivatalos nyilatkozatok rendszerint gondosan hallgatnak.

A helyzetet jól mutatja Marta Kos bővítési biztos nyilatkozata is: a Zelenszkij által kitűzött, 2027. január elsejei csatlakozás szerinte összeegyeztethetetlen az érdemeken alapuló felvételi eljárással. A háború ugyan visszaemelte a bővítést az unió stratégiai prioritásai közé, a politikai céldátum azonban nem írhatja felül a jogi követelményeket. Brüsszel tehát ezt a határidőt utasította el, miközben továbbra is nyitva hagyja a csatlakozás lehetőségét; a kérdés az, hogy a nyitva hagyott ajtóhoz vezet-e járható út, vagy csak időnként odamutatunk, hogy Kijev lássa: még mindig ugyanott van.

Rama ezért a bővítés módszerének alapvető átalakítását javasolja: szigorú teljesítménykövetelményeket, ugyanakkor gyors, fokozatos bekapcsolódást az uniós intézmények munkájába. Ukrajna és a többi tagjelölt már a teljes jogú tagság előtt részt vehetne a munkafolyamatokban és a konzultációs testületekben, így az integráció kézzelfogható eredményekkel járna. Ennek volna értelme, mert egy háború sújtotta országtól úgy számon kérni a békeidőre szabott intézményi működést, hogy közben az agresszor módszeresen rombolja annak feltételeit, egészen sajátos bürokratikus mutatvány. Moszkvának pedig kényelmes helyzetet teremt, ha a háború folytatásával Ukrajna európai beilleszkedését is akadályozhatja.

Az albán kormányfő másik kellemetlenül pontos megjegyzése a vétójogról szól. Szerinte elfogadhatatlan, hogy egyetlen tagállam megbéníthassa az egész unió döntéshozatalát, miközben Európának Kínával, az Egyesült Államokkal és Indiával kell versenyeznie. Albánia kis országként egy majdani tagság esetén maga is élvezhetné az egyhangúság követelményéből fakadó alkupozíciót, Rama mégis annak megszüntetését sürgeti. Úgy látszik, Orbán vétóterrorizmusa másoknak is megtanította, hogy a nemzeti érdek védelmére kitalált eszközből milyen könnyen lesz az egész közösség ellen fordított zsarolófegyver, és ezen akkor is el kell gondolkodnunk, ha a kisebb államok érdekérvényesítésének gyengülése joggal aggaszt bennünket. Mert kurvára nem lehet erős Európát építeni úgy, hogy egy Moszkvának kedvező kormány bármikor keresztbe feküdhet egy közös döntésnek, aztán a felállás árát külön számlázza. Az oroszszopó bitangoknak éppen az a kedvező, ha huszonhét ország erejéből huszonhét egymással alkudozó, egymásra váró szereplő marad, és mire megszületik a közös álláspont, Putyin már rég végrehajtotta azt, amire válaszolnunk kellett volna.

A tét ráadásul jóval nagyobb annál, hogy Európa mennyire sikeresen versenyez az amerikai vagy a kínai gazdasággal. Arról is szó van, hogy az orosz vezetés végre megértse: a szomszédai határát nem tologathatja kedvére, az európai biztonságot pedig nem alakíthatja át a saját katonai étvágya szerint. Ehhez összehangolt fegyvergyártás, tartós finanszírozás, következetes szankciós politika és hiteles katonai elrettentés kellene. Európának megvan az ehhez szükséges gazdasági és technológiai ereje, csak ezt képtelen közös cselekvéssé alakítani.

Bármennyire fájó is beismerni, az albán miniszterelnök szavaiban sok az igazság. Edi Rama egy olyan országból beszél, amely a kommunista diktatúra egyik legkeményebb, leginkább militarizált változatát szenvedte végig, és ahol az állampolgárokat évtizedeken át azzal etették, hogy az ostromlott erőd falain kívül mindenki ellenség. Ebből a történelmi tapasztalatból nézve talán könnyebb felismerni, amikor a politikai szólamok és a valóság között már akkora a távolság, hogy azt semmiféle diplomáciai udvariaskodással nem lehet áthidalni. Rama szavai azért ütnek, mert ennek a tehetetlenségnek két oldalát nevezik meg egyszerre: Ukrajnának olyan jövőt ígérünk, amelyhez a jelenlegi eljárással alig kínálunk használható utat, közben pedig olyan döntéshozatali rendszert őrzünk, amelyben a közös fellépést újra meg újra meg lehet bénítani.

Ugar