Amikor az oltásellenesség már nem csak hülyeség: egy négyéves kislány halt meg diftériában

Nehéz ennél kegyetlenebb bizonyítékot találni arra, hogy az oltásellenes hazugságoknak nem feltétlenül azonnal van következményük. Lehet éveken, évtizedeken keresztül úgy beszélni a védőoltásokról, mintha azok valami gonosz gyógyszeripari összeesküvés kellékei lennének, lehet a közösségi médiában szakértőként pózolni két Google-keresés után, és lehet arról győzködni a szülőket, hogy az oltás veszélyesebb, mint maga a betegség. Aztán egyszer csak megjelenik egy olyan kórokozó, amelyről a fejlett világ már szinte el is felejtette, hogy létezik.

Palermóban most egy négyéves kislány halt meg diftériában. Anna Rosa Bartolotta a helyi sajtó szerint nem volt beoltva, mert a szülei nem egyeztek bele az oltásba: úgy gondolták, hogy a háromkomponensű oltás összefüggésbe hozható egy rokonuk autizmusával. A gyermeket súlyos állapotban vitték kórházba, később intenzív osztályra került, az orvosok pedig még ECMO-kezeléssel is megpróbálták megmenteni az életét. Nem sikerült. A kislány augusztus 20-ra virradó éjjel meghalt.

A diftéria súlyos bakteriális fertőzés, amely kezelés mellett is halálos lehet, és elsősorban légúti úton terjed. A baktérium toxinja súlyosan károsíthatja a szívet, a vesét, a májat és az idegrendszert. A modern orvoslás egyik nagy sikere éppen az volt, hogy a betegséget oltással gyakorlatilag eltüntettük azokból a társadalmakból, ahol megfelelő volt az átoltottság.

Olaszországban a diftéria több mint tíz éve gyakorlatilag eltűnt a mindennapi egészségügyi valóságból, és éppen ezért különösen abszurd, hogy most egy négyéves gyermek halt meg benne azért, mert a betegség eltűnése nem jelenti azt, hogy a kórokozó is eltűnt a világból.

A védőoltásokkal nemcsak az egyént védjük! Egy olyan fertőző betegségnél, amely emberről emberre terjed, az egész közösség védelme számít. Minél többen immunisak, annál nehezebben talál magának új gazdát a kórokozó. Ha azonban az oltottság tartósan visszaesik, a régi betegségeknek egyszer csak újra lesz tere.

Akkor ez biztos, hogy szabadság?

Egy szülő eldöntheti, hogy milyen színűre festi a gyerekszobát. Eldöntheti, milyen iskolába járatja a gyerekét, milyen könyveket olvas vele, milyen sportot választ neki. Azt viszont már nem lehet következmények nélkül kezelni, ha egy fertőző betegség elleni oltás megtagadása nemcsak az ő gyermekét, hanem más gyermekeket, csecsemőket, legyengült immunrendszerű embereket vagy olyanokat veszélyeztet, akik egészségügyi okból nem olthatók. A társadalmi védelem ugyanis nem magánügy! És itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, amelyet szerintem egyre komolyabban kellene feltenni: meddig terjedhet a közéleti hazugság szabadsága akkor, amikor annak bizonyíthatóan életveszélyes következményei vannak?

Az oltásokkal kapcsolatos, bizonyítottan hamis állítások tudatos terjesztését ugyanis nem feltétlenül kellene ugyanabba a kategóriába sorolni, mint azt, amikor valaki azt állítja az interneten, hogy a szomszédja ronda kalapot hord. Ha valaki tudatosan olyan hamis egészségügyi állításokat terjeszt, amelyek alkalmasak arra, hogy tömegesen visszavessék egy halálos fertőző betegség elleni oltottságot, miközben a tudományos bizonyítékok ennek az ellenkezőjét támasztják alá, akkor legalább a jogi felelősség lehetőségéről el kellene kezdeni értelmesen beszélni.

A palermói kislány története ezért nem pusztán egy tragikus olaszországi hír, hanem figyelmeztetés! Arra int minket, hogy a régi betegségek nem haltak ki, csak mi tanultuk meg távol tartani őket.

Az emberiségnek viszont nem kellene minden alkalommal halott gyerekeken keresztül tanulnia.

Karczag Anna