Bordákat és ujjakat törtek rajta, gépfegyver csöve alatt pedig az orosz himnuszt kellett énekelnie

Négy hónap után egyedül szökött meg a fogságból, csere nélkül. Előtte bordákat és ujjakat törtek rajta, gépfegyver csöve alatt pedig az orosz himnuszt kellett énekelnie.

Négy hónapot töltött pincékben, kihallgatások és megaláztatások között. Aztán egy nap robbanások rázták meg a környéket, az őrök eldobálták a kulcsokat, ő pedig egyszer csak egy éjszakai hídnál találta magát. Mögötte a jeges folyó, fölötte pedig ellenséges drónok köröztek. És ő mégis kijutott. Egyedül. Ez a 41 éves, „Cseh" becenevű főtörzsőrmester, Olekszij története. Amit átélt, az rosszabb volt bármilyen sebesülésnél.

Olekszij 12 évig dolgozott Irakban egy magán katonai vállalatnál. Jól keresett, közben nevelte a fiát, Jaroszlavot. A teljes körű háború kezdetén hazatért Ukrajnába, és csatlakozott a védelmi erőkhöz. A „Cseh" becenevet a cseh sör miatt kapta, amit a bajtársai nagyon szerettek. 2022 május 8-án, egy Izjum környéki bevetés során aknavetőtűz alá került a csoportjuk. Bajtársát, Romant súlyosan megsebesítették. Olekszij nem hagyta magára, hanem ott maradt mellette, és ellátta. Az oroszok azonban észrevették őket. Körbevették a két katonát, majd gránátokat dobáltak rájuk. Romant a helyszínen agyonlőtték, a sebesült Olekszij számára pedig kezdetét vette a négy hónapig tartó pokol a fogságban.

Eltörték a bordáit, kitépték a körmeit, mindkét kezén eltörték az összes ujját. Folyamatosan kihallgatták, és azzal fenyegették, hogy „igazságszérumot" adnak neki. Ő azonban kitartott, a fiára gondolt. Egyszer vécére szeretett volna menni, de a folyamatosan megkötözött, elzsibbadt kezével nem tudta kikapcsolni az övét. Az orosz csak odamorogta:

„Mi van, nekem kell kigombolnom az ukrán sliccét?"

Aztán mégis ő oldotta ki.

Később propagandainterjút akartak vele készíttetni. Olekszij megtagadta. Azt mondta: „Nem akarom, hogy a fiam gyengének lásson. Azt akarom, hogy tudja: az apja nem áruló." Az oroszok erre azt válaszolták: „Férfiként válaszoltál." Ezután megszűntek a kihallgatások. De még a pokolban is edzett. Egyszer látta, ahogy egy drogfüggő lány egy cigarettáért 500 guggolást csinált. Ez inspirálta. Ő is elkezdett fekvőtámaszokat és guggolásokat végezni. Aztán eljött 2022 szeptembere. Megkezdődött az ukrán hadsereg ellentámadása. Szeptember 6-án olyan erős becsapódás történt, hogy még azok is leestek a priccsről, akik feküdtek rajta. A robbanás ereje az ablakot is kirepítette. A szomszédos cellában a fiúk ablakai és rácsai is kiszakadtak. A megrémült megszállók pedig úgy menekültek, hogy még a cellák kulcsait is hátrahagyták. A szomszédos cellában raboskodó társaik kiszabadították őket. Összesen mintegy 120–130 ember menekült ki. Az egyik velük együtt fogva tartott férfi Kupjanszk-Vuzlovijból származott. Ismerte az összes útvonalat és ösvényt, ezért ő lett a vezetőjük. Aztán jött az éjszaka, a kupjanszki híd, a folyó, amelyen ellenséges drónok alatt kellett átjutniuk. Végül pedig ott voltak a sajátjaik a folyó jobb partján.

Olekszij hazatért. És ismét visszament harcolni. Később még kétszer megsebesült – Zaporizzsja környékén és Csasziv Jar közelében. De még mindig szolgálatban van. A legfontosabb számára a fia, Jaroszlav, aki hivatásos sportoló. A fiú egyszer ezt mondta az apjának:

„Apa, hogyan lehet nekem nehéz egy edzés, ha te kibírtad a fogságot?"

Olekszij számára ez a legnagyobb elismerés. Így néz ki az igazi erő.