Az EU 21. csomagja elvágná Putyin pénzcsatornáit, de a Paks II-ajtót nyitva hagyja

Az Európai Unió július 23-án fogadta el és tette közzé az Oroszország elleni szankciók 21. csomagját – a Tanács szerint „az elmúlt négy év legnagyobb egyéni listázási tétele". A célkeresztben 48 személy és 170 szervezet, köztük 94 bank, a Moszkvai Tőzsde, egy stabilcoin-hálózat és a Zolotaja Korona pénzátutalási rendszer. A hatás azonnali volt: néhány órával a lista megjelenése után a Zolotaja Korona sorra kikapcsolta a célországokat. A csomag mégsem hézagmentes – és a legbeszédesebb rés éppen egy magyar: a Paks II atomprojekt külön mentességet kapott. Az alábbiakban megnézzük, mit vág el a csomag, mit hagy nyitva, és hogy mindez hogyan érint egy konkrét, budapesti kötődésű orosz hálózatot, amelyet korábban részletesen bemutattunk.

A 21. csomagot az Európai Bizottság még június 9-én terjesztette elő, és az EU végül július 23-án fogadta el, párhuzamosan a Belarusz elleni szankciók módosításával. A célja, hogy tovább szorítsa Oroszország pénzügyi, energetikai és hadiipari szektorát – valamint azokat, akik segítenek a szankciók megkerülésében. A listán 48 személy és 170 szervezet szerepel, ez utóbbiak közül 94 bank és pénzügyi intézmény. Ott vannak a nagy nevek: az Ak Bars, a Wildberries Bank, a DOM.RF, az MTS Bank, az Ozon Bank, a Pochta Bank, a Rosszelhozbank, az Uralszib, a Yandex Bank – és a Moszkvai Tőzsde is. Az indoklás a legtöbb esetben ugyanaz: ezek az intézmények „jelentős bevételt" biztosítanak az orosz kormánynak, amely felelős a Krím annektálásáért és az Ukrajna elleni háborúért. De a csomag ennél sokrétűbb, és épp ez teheti hatékonnyá: huszonhat intézmény ugyanis azért került fel, mert részt vesz a digitális rubel kísérleti projektjében – ez az orosz valuta új formája, amelynek országos bevezetése épp szeptember 1-jén kezdődik. Az EU tehát pontosan akkor csap le, amikor Moszkva egy új, nehezebben szankcionálható fizetési infrastruktúrát próbál beindítani. És a csomag kiterjed a kriptovilágra is, ami a mostani újdonság. Az EU célba vette az A7 nevű, határokon átnyúló fizetési hálózatot és az A7A5 nevű stabilcoint, amelyet kifejezetten a szankciók kijátszására használnak, valamint tizennégy kriptoszolgáltatót Grúziában, az Emirátusokban és Panamában – az ezekre vonatkozó tranzakciós tilalom augusztus 23-án lép hatályba. Ezen felül a csomag augusztus 13-i hatállyal tranzakciós tilalmat vezet be 33 orosz bankra, valamint egy kirgiz, hat mongol, indiai és nigériai bankra, továbbá öt emirátusi olajkereskedőre. Két orosz kikötő (Olja és Viszock) és négy repülőtér – köztük a moszkvai Seremetyevo – is felkerült a listára. Ez már nem pontszerű büntetés, hanem az orosz pénzmozgás egész ökoszisztémájának szisztematikus szűkítése - a szankciók bővebb elemzéséért KLIKK ide.

A Paks II-kivétel: a magyar ajtó, amit nyitva hagytak

És most jön a csomag legbeszédesebb részlete, amelyről a magyar sajtóban is kevés szó esik. A 21. csomag ugyanis – az egyébként szankcionált szereplőkkel folytatott tranzakciók tilalma alól – külön eltérést, mentességet vezet be a magyarországi Paks II atomerőmű-projekttel kapcsolatos ügyletekre. Tehát: miközben Brüsszel az elmúlt négy év állítólagos legnagyobb pénzügyi csapását méri Oroszországra – bankok, tőzsde, stabilcoin, kikötők, repülőterek –, aközben a magyar-orosz atomprojekt továbbra is védett marad. A Roszatom által épített Paks II az egyetlen olyan nagy horderejű orosz beruházás az EU-ban, amelynek a kedvéért újra és újra kivételt faragnak a szankciós csomagokba. Ez nem technikai apróság, hanem elvi rés: azt üzeni, hogy az európai egység addig tart, amíg egy tagállam kormánya a saját Kreml-alkuját félti. Hogy ez mennyire nem elvont, azt a cikk további részében látni fogjuk – mert pontosan ez a fajta magyar kiskapu az, amiből egy egész árnyékhálózat él.

(9) Szintén helyénvaló mentességet bevezetni a vagyoni eszközök befagyasztása, valamint a pénzeszközök és gazdasági erőforrások egyes jegyzékbe vett szervezetek számára történő rendelkezésre bocsátásának tilalma alól a Paks II projekt folytatódó működtetésének lehetővé tétele, valamint a nukleáris biztonság és védelem aláásásának elkerülése érdekében.

(39) E cikk (1) és (2) bekezdése nem alkalmazandó a mellékletben a Szervezetek cím alatt 975., 976. és 977. bejegyzési számon jegyzékbe vett szervezetekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő vagy ellenőrzése alatt álló pénzeszközökre vagy gazdasági erőforrásokra, sem pénzeszközöknek vagy gazdasági erőforrásoknak közvetlenül vagy közvetve az említett szervezetek számára vagy javára történő rendelkezésre bocsátására, feltéve, hogy az említett pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások – a Paks II projekt tekintetében – feltétlenül szükségesek polgári célú nukleáris képességek létrehozásához, működtetéséhez, karbantartásához, fűtőanyag-ellátásához és fűtőanyag-utókezeléséhez, valamint biztonságához, továbbá az említett projektben a polgári célú nukleáris létesítmények befejezéséhez szükséges tervezés, építés és üzembehelyezés-engedélyezés folytatásához.

Néhány órával a közzététel után máris beindultak az események. A Kod Durova nevű Telegram-csatorna jelentette elsőként, hogy a Zolotaja Korona – oroszul Aranykorona – felfüggesztette az utalásokat Grúziába „és számos más országba". A hírt más lapok is megerősítették: leálltak az átutalások Kazahsztánba és Belaruszba is. Az RBC orosz gazdasági lap munkatársa élőben ellenőrizte, hogy egy Kazahsztánba irányuló utalás valóban nem teljesíthető többé – a rendszer hibaüzenetet dob. A szolgáltatás elérhető országainak listája néhány óra alatt drámaian összezsugorodott. Előbb csak Kirgizisztán, Törökország és Üzbegisztán maradt; Azerbajdzsán még órákkal korábban működött, aztán az is lekerült. A Cifra Bank szintén leállította a Kazahsztánba irányuló utalásokat, a kazahsztáni Freedom Bank ügyfelei pedig hasonló értesítést kaptak. A cégek hivatalosan nem kommentálták a helyzetet; a Zolotaja Korona ügyfélszolgálata csak annyit közölt, hogy „egyes utalási célpontok jelenleg nem elérhetők". Ezek a csatornák a hivatalos narratíva szerint az „egyszerű embereket" szolgálják. A valóság az, hogy pontosan az ilyen, „európainak álcázott, valójában orosz" pénzküldő rendszerek azok, amelyeken keresztül a háborús Oroszország áthidalja a nemzetközi elszigeteltségét. A Zolotaja Korona nem jótékonysági utalványrendszer, hanem infrastruktúra – és minden ilyen csatorna, amely nyitva marad, egy rés, amelyen a hadigazdaság lélegzik. Aki ezeket a réseket kényelmi szempontokra hivatkozva nyitva hagyná, az nem semleges, hanem a háborús gépezetnek dolgozik.

Mit jelent ez egy konkrét, budapesti kötődésű hálózatra vonatkoztatva?

Hogy ne a levegőben maradjon, mit „vág el" egy ilyen csomag, érdemes ránézni egy konkrét gépezetre – arra, amelyet korábban részletesen bemutattunk: a budapesti székhelyekhez, magyar útlevelekhez és strómanokhoz kötődő orosz pénzmosó- és csempészhálózatra, amelynek középpontjában két „fekete bankár", Alexander Osztrovszkij és Kirill Jurovszkij áll. Nézzük meg, a 21. csomag hol tesz nekik keresztbe – és hol nem.

Kezdjük a közvetlen találatokkal. A hálózat egyik dokumentált pénzcsatornája a Kaymaks–MoneyTO–Unistream lánc volt, amelyen keresztül az Oroszországból induló pénz brit cégen át, formálisan európai tranzakcióként érkezett meg, miközben a valódi kapcsolat az Unistreamen keresztül Moszkvába vezetett vissza. A mostani csomag pontosan az ilyen pénzátutalási rendszerek maradék infrastruktúráját célozza: a Zolotaja Koronát, a Cifra Bankot és 94 további pénzintézetet. Amit a hét végén láttunk – hogy a Zolotaja Korona néhány óra alatt lekapcsolta Grúziát, Kazahsztánt, Azerbajdzsánt és Belaruszt –, az ugyanaz a mechanizmus, amely az ilyen álcázott láncokat elszakítja: a partnerbankok félni kezdenek a másodlagos szankcióktól, és leállnak.

A második közvetlen találat a kriptovonal. A hálózat a hagyományos banki átutalásról áttért kriptóra és saját, KYC-mentességgel (KYC - ismerd meg az ügyfeled, azaz: a KYC-mentesség ilyen esetben azt jelenti, hogy nem különösebben érdekli a pénzintézetet, hogy ki utal kinek) hirdetett digitális tárcára – ez lett a szankcionált katonai felszerelések fizetési csatornája. A 21. csomag most először célozza névre szólóan az A7 határokon átnyúló fizetési hálózatot és az A7A5 stabilcoint, plusz tizennégy kriptoszolgáltatót Grúziában, az Emirátusokban és Panamában. És itt egy közvetlen névegyezés is akad: az A7 ugyanaz a hálózat, amely Ilan Sor moldovai befolyásolási műveletéhez kötődik, és amely a feltárt adatok szerint egy budapesti cégen keresztül juttatta be a pénzt az Unió területére. Vagyis ez a szál most közvetlenül szankciós célponttá vált.

A harmadik találat a kártyacsatorna. A három UnionPay-kibocsátó orosz bankból kettő – a Rosszelhozbank és a Center-invest – most felkerült a listára, alig két héttel azután, hogy csatlakoztak a rendszerhez. Épp az a kártyás kiskapu szűkül tehát, amelyre az ilyen hálózatok a készpénz-kriptó lánc mellett támaszkodnak.

Csakhogy – és ezt őszintén ki kell mondani – a legfontosabb rések érintetlenek maradnak, méghozzá pontosan ott, ahol a magyar felelősség is elkezdődik. Egy uniós szankciós csomag ugyanis nem hat arra, hogy Magyarország állampolgárságot és budapesti lakcímet ad ezeknek a figuráknak. Osztrovszkij magyar útlevele, a fedőcégek, a schengeni szabad mozgás – ez tagállami hatáskör, és amíg egy tagállam „magyar állampolgárrá" mossa az orosz árnyékbankárt, addig a gépezet lelke működik tovább. Ugyanígy érintetlen a holland STAK-alapítványok és a curaçaói magánalapítványok konstrukciója, amely a valódi tulajdonost rejtve tartja – ez a „butik-pénzmosoda" magja. És érintetlenek maguk a kulcsszereplők is: Osztrovszkij, Jurovszkij, Yagupov, Shamov nevei nincsenek a mostani listán. A csomag rendszereket és intézményeket céloz – nem azokat a konkrét személyeket, akiket a nemzetközi oknyomozók már évek óta dokumentálnak.

A legkeserűbb részlet pedig visszavezet oda, ahonnan indultunk: a Paks II-mentességhez. Ugyanaz a csomag, amely a hálózat pénzcsatornáit zárni próbálja, egyetlen ponton maga hagyja nyitva a magyar-orosz ajtót. Nehéz volna pontosabb illusztrációt találni arra, hogyan gyengíti egyetlen tagállam ellenállása az egész európai erőfeszítést. Amíg Budapest egyszerre biztosít mentességet a Roszatomnak és állampolgárságot az árnyékbankárnak, addig a legkeményebb brüsszeli csomag is talál magának egy magyar kiskaput.

Három következtetés:

Az első: ez a csomag azt mutatja, hogy a szankciós logika érik. A korai szankciók a nagy állami bankokat és az oligarchákat célozták; a mostani már az infrastruktúrát – a fizetési rendszereket, a kriptohálózatokat, a digitális rubelt, a kártyacsatornákat. Nem a szereplőket bünteti, hanem a csöveket zárja el, amelyeken a pénz folyik. Ez lassabb és kevésbé látványos, de sokkal nehezebben megkerülhető munka.

A második: a szankciók célja épp az, hogy elvágják azokat a pénzügyi ereket, amelyeken keresztül az orosz állam a szankciókat megkerüli. Aki ezeket a réseket – legyen szó pénzküldő rendszerről vagy egy atomprojekt-mentességről – egyéni vagy nemzeti kényelmi szempontokra hivatkozva tágra hagyná, az objektíve a háborús gépezetet erősíti. Ebben nincs mit „árnyalni": a rés, amelyet nyitva hagynak, ukrán civilek életébe kerül.

És a harmadik, ami minket, ebben a régióban a legjobban érint: a 21. csomag ereje épp abban áll, hogy egyre kevesebb rés marad – de a megmaradó rések szinte kivétel nélkül egy tagállamon, Magyarországon keresztül vezetnek. A Paks II-mentesség, a megvásárolható állampolgárság, a budapesti fedőcégek, a hatósági ellenőrzés hiánya: ezek nem uniós, hanem magyar döntések. A munka pedig addig nem ér véget, amíg az utolsó kiskaput is be nem zárják – Frankfurttól Pakson át az Andrássy útig.

Ugar