Az iráni háború már az európai pénztárcát is támadja: szeptemberben újra kamatot emelhet az EKB

Az európai gazdaság ugyan meglepően jól tartja magát, de az energiaárak miatt az infláció ismét olyan magasságokba kapaszkodik, ahol az Európai Központi Bank már nem nagyon teheti meg, hogy csak nézi a plafont. A Reuters által megkérdezett közgazdászok 83 százaléka ezért arra számít, hogy az EKB szeptemberben újabb 0,25 százalékponttal emeli a betéti kamatot, 2,50 százalékra, majd hosszabb időre ezen a szinten tarthatja a kamatokat.

Ez első hallásra talán olyan hírnek tűnik, amely legfeljebb a bankárok és a közgazdászok vérnyomását emeli meg, valójában azonban nagyon is hétköznapi következményei lehetnek. A kamatemelés ugyanis azt jelenti, hogy a pénz drágábbá válik: a hitelezés költsége emelkedik, ami idővel megjelenhet a vállalati beruházásokban, a lakossági kölcsönökben és az ingatlanpiacon is. Az EKB-nak viszont jelenleg éppen az a problémája, hogy az inflációt nem sikerül olyan gyorsan visszaszorítani a 2 százalékos cél közelébe, ahogy szeretné. A Reuters augusztus 10–13. között végzett felmérésében 69 közgazdászból 57, vagyis 83 százalék vár szeptemberre negyed százalékpontos emelést. Júliusban még 72 százalék, júniusban pedig nagyjából 65 százalék gondolta ugyanezt, vagyis a szakértői konszenzus az elmúlt hetekben látványosan a szigorúbb monetáris politika felé mozdult. Ennek legfontosabb oka nem az, hogy az európai gazdaság hirtelen szárnyalni kezdett volna, hanem az, hogy az energiaár-sokk makacsul velünk maradt.

Az amerikai–iráni háború eredetileg rövidebb konfliktusnak indult, ehhez képest már a hatodik hónapjában jár, és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság továbbra is komoly kockázatot jelent az olaj világpiaci ellátására. A Reuters szerint az olaj ára jelenleg nagyjából 25 százalékkal magasabb a háború előtti szintnél, és ez már nem egyszerűen a benzinkutakon jelent problémát. Az energia drágulása végiggyűrűzik a gazdaságon: megemeli a szállítás, a termelés, a szolgáltatások és végső soron a fogyasztási cikkek költségeit is. Az euróövezet inflációja júliusban 2,9 százalékra gyorsult, vagyis közel egy teljes százalékponttal van az EKB által kívánatosnak tartott 2 százalék fölött. Németországban a harmonizált fogyasztói árindex 2,8 százalékkal nőtt éves összevetésben, miközben az energiainfláció különösen látványosan gyorsult. A Reuters felmérésében szereplő szakértők ezért az év második felére vonatkozó inflációs várakozásaikat is felfelé módosították: a harmadik negyedévre 3,0, a negyedikre pedig 3,2 százalékos éves inflációt várnak.

És mit jelent az a bizonyos „másodkörös hatás”?

A jegybankárok egyik kedvenc kifejezése ez, és nagyjából azt jelenti, hogy az energia drágulása nem áll meg az energiaáraknál. Ha például tartósan drága marad az olaj, akkor a fuvarozó többet fizet az üzemanyagért, a pékség többet fizet a szállításért és a fűtésért, a gyártó pedig drágábban juttatja el az alapanyagot a termelési helyére. Ezek a költségek előbb-utóbb beépülnek az árakba. Ha pedig a vállalatok és a munkavállalók úgy érzik, hogy a drágulás tartós lesz, akkor a bérek és az árak emelkedése egymást erősítő folyamattá válhat. George Buckley, a Nomura vezető európai közgazdásza szerint minél tovább maradnak magas szinten az olajárak, annál nagyobb az esélye ezeknek a másodkörös inflációs hatásoknak. Az EKB éppen ezért inkább előbb próbálhat fékezni, mint később, amikor már sokkal nehezebb lenne visszaterelni az inflációt a célhoz, ez magyarázza azt is, miért néz ki egyre valószínűbbnek a szeptemberi kamatemelés, miközben az európai gazdaság egyáltalán nem produkál katasztrofális számokat.

Sőt, éppen ellenkezőleg. Az euróövezet gazdasága a második negyedévben 0,4 százalékkal bővült, ami 2025 eleje óta a legerősebb negyedéves növekedés. A Reuters felmérésében részt vevő közgazdászok ezért a 2026-os teljes éves növekedési előrejelzésüket is 0,5 százalékról 0,8 százalékra emelték. Ez az első felfelé módosítás hét hónap után. Vagyis az EKB most egy meglehetősen kellemetlen helyzetben találja magát: a gazdaság nem zuhan, de az infláció ismét túl magas. Ha az európai gazdaság recesszióban lenne, a jegybanknak sokkal könnyebb lenne megindokolnia a kamatok csökkentését vagy legalább változatlanul hagyását. Most viszont éppen az ellenkező irányból érkezik a nyomás.

Az EKB és a Fed két külön úton indulhat el

Közben az Atlanti-óceán túloldalán egészen más kép rajzolódik ki. Az amerikai Federal Reserve júliusban nem változtatott a kamatokon, és a Reuters szerint a piac szeptemberre már nagyrészt kizárta az amerikai kamatemelés lehetőségét. Az amerikai inflációs adatok ugyanis valamivel kedvezőbb képet mutattak: a júliusi fogyasztói árindex éves üteme 3,4 százalékra mérséklődött, a maginfláció pedig 2,5 százalékra csökkent. Így könnyen előállhat az a meglehetősen szokatlan helyzet, hogy miközben Washingtonban a kamatcsökkentés lehetőségét kezdik mérlegelni, Frankfurtban éppen újabb szigorítás jön. Ennek a devizapiacon is lehet következménye. Ha az EKB magasabb kamatot tart fenn, miközben az amerikai jegybank lazább irányba mozdul, az elméletileg vonzóbbá teheti az euróban denominált befektetéseket, ami támogathatja az euró árfolyamát. A Reuters szerint ezen a héten az euró már erősödött a dollárral szemben, miközben a kamatpolitikai különbségek egyre inkább bekerülnek a piaci várakozásokba.

A történetnek van egy meglehetősen ironikus része is. Ha szeptemberben valóban bekövetkezik az újabb 25 bázispontos emelés, akkor az EKB 2011 óta a legrövidebb szigorítási ciklusát produkálhatja. Akkor, az előző nagy energiaár-sokk idején, a jegybank szintén kétszer emelt kamatot, később azonban ezt a döntést sok közgazdász hibásnak értékelte, mivel az európai gazdaságot közben már súlyosbodó válság terhelte. Most tehát a frankfurti döntéshozók olyan helyzetben vannak, amelynek kellemetlenül ismerős az íze: az energiaárak miatt emelkedik az infláció, miközben mindenki tudja, hogy a jegybank a kamatemeléssel magát az olajat nem tudja olcsóbbá tenni, nem tudja újranyitni a Hormuzi-szorost, nem tudja befejezni az amerikai–iráni háborút, és a közel-keleti geopolitikai helyzetet sem tudja egy jól irányzott 25 bázispontos kamatemeléssel helyrerakni. Amit tehet, az az, hogy megpróbálja megakadályozni, hogy az energiaár-sokk tartós inflációvá váljon az európai gazdaságban.

A Reuters által megkérdezett szakértők többsége szerint ezért a szeptemberi emelés után hosszabb szünet következhet. A válaszadók mintegy 80 százaléka arra számít, hogy az EKB betéti kamata 2026 végén is 2,50 százalékon lesz, 63 százalékuk pedig úgy véli, hogy legalább 2027 harmadik negyedévéig ezen a szinten maradhat, az infláció eközben várhatóan csak 2027 harmadik negyedévében tér vissza az EKB 2 százalékos céljához. Vagyis Európának most egyszerre kellene elkerülnie a recessziót, megfékeznie az inflációt, kibírnia a magas energiaárakat, és közben abban reménykednie, hogy a Közel-Keleten előbb-utóbb valaki végre elmagyarázza a háborúzó feleknek: a világgazdaság nem egy végtelen hosszúságú gumiszíj, amelyet büntetlenül lehet a végsőkig feszíteni.

Ugar

Kapcsolódó: