Karaktergyilkosság turbófokozaton – Borbély Zsolt Attila, a gondolatméreg-dealer dührohamai

A propaganda teljes arzenálját bevető, karaktergyilkosságra kihegyezett cikkel jelentkezett az erdélyi Borbély Zsolt Attila – akit jobb híján nevezhetünk tudatmódosító szövegekkel házaló dealernek, mert ez a megnevezés közelebb visz a valósághoz, mint bármilyen más terminus technicus.

BZSA-nál azért gurult el a gyógyszer, mert – hol máshol, mint a „hedonista” Kolozsváron, ahol van Pride is (micsoda dőreség!) – megalakult az első Tisza-sziget. A helyszín szerinte adta magát: ellenségkép, színhely, tetthely, minden együtt. Aztán ebből az apropóból, természetesen, rögvest eljutunk a lengyel elnökválasztás szándékos félreértelmezéséig, majd onnan következik a nagyívű leszámolás a „globalistákkal” – akik, a szöveg logikája szerint, természetesen buzik és tiszások, a sorrend szabadon variálható, hiszen demokrácia van, ugye.

Kátai István, az erdélyi Tisza-sziget egyik alapítója, természetesen nem maradhat ki a karaktergyilkossági listából. Borbély nem titkolja: aki másképp gondolkodik, az hazaáruló, idegenszívű, és ha már van karaktere, akkor legalább a becsülete legyen lerombolva. Ne csodálkozzunk, ha ez a verbális erőszak idővel nyílt lincselésbe torkollik – BZSA-t ez nyilván nem zavarja. Ő turulvérrel issza a reggeli kávét, és alig várja, hogy „hazafias” alapon gyilkolhasson. Mert szerinte ez a jog őt megilleti. Az ukránokat nem. Miért is tenné? Ugyebár.

Mielőtt azonban az utolsó lekapcsolná a villanyt, azért nézzük végig, hogyan is torzít, ferdít és hazudik BZSA legújabb méregadagja.

Erdély nem zárvány

A szellemi nyitottság, a szolidaritás és a sokszínűség nem a nemzet felszámolása, hanem annak új energiával való megtöltése. BZSA azonban ezzel szemben egy nosztalgikus, bezárkózó, paranoid világképbe kapaszkodik, amely a jövő helyett a múltban keres menedéket.

A 20. század pontosan erről szólt: a "tiszta fajról", az "ideális társadalomról", a "burzsoázia nélküli világról". A nácik és a kommunisták – gyakran hasonló módszerekkel – ugyanúgy társadalommérnökösködtek, mint most Putyin vörös csillagos-horogkeresztes hibrid rezsimje, amely naponta mészárolja az ukránokat. BZSA szerint az eltérő vélemény, az önálló gondolkodás „fertőzés”. Ez az illiberális, tekintélyelvű hozzáállás azonban nem védi meg a nemzetet – hanem szellemi és erkölcsi fulladásba taszítja.

És igen: Trianont sem az őszirózsás forradalom vagy Kun Béla okozta. Hanem az azt megelőző évtizedek szellemi önelégültsége, az uralkodó kaszt vaksága, amely nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a világ megváltozott.

Kolozsvár nem áruló város, és a székelység nem „asszimilációra hajlamos” massza

A cikk szerint Kolozsvár "kozmopolita fertő", ahol Pride is van – innen már csak egy lépés, hogy árulónak bélyegezzük az egész várost. Ez nem más, mint a közösség elleni nyílt uszítás, erősen gyanítom, hogy Asztalos Csaba újonnan kinevezett alkotmánybíró, a romániai antidiszkriminációs ügyvivő harcból felmentett RMDSZ-es aktívája majd elengedi mindezt a füle a mellett…

A székelység asszimilációs „hajlamáról” szóló állítás ráadásul mélyen sértő. Az identitás nem kőbe vésett kódex – hanem élő, változó szövet. Egy közösség nem akkor gyengül, ha nyitott más értékekre, hanem akkor, ha bezárkózik, és elkezdi üldözni saját kritikusait. Nem az a veszély, ha egy székely Tolnában él, vagy elmegy egy Pride-ra – hanem az, ha valaki mindezt hazaárulásként, identitásgyilkosságként állítja be.

BZSA szerint az erdélyi magyarság csakis a románokkal szembeni elnyomottságban tudja meghatározni magát, ezzel viszont pont saját nemzetét taszítja vissza a kollektív pszichózisba. Igen, a magyar-román viszony történelmi terhekkel teli, és igen, Romániában (és máshol is) bőven van még tennivaló a kisebbségi jogok terén. De aki a nemzeti identitást kizárólagosnak, másokkal szemben építi, az nem nemzetet véd – hanem bálványt imád. Kereszténység, hahó, tetszett érteni valamit belőle?

A nemzet nem múzeumi tárgy

Nem formalinban úszó, egykor élő, ma már halott relikvia. Nem valami, amit üvegvitrin mögé kell tenni, és büszkén mutogatni a világnak. A nemzet élő szövet – amely ma, sajnos, egy rákos kórral küzd. Ennek a betegségnek pedig neve is van: putyinizmus.

És akik ma ennek a szellemi megfelelőit hirdetik, azok nem megvédik, hanem lassan megfojtják azt, amit védeni vélnének: a magyar nemzetet.