„Britannia Iszlám Köztársaság" — Netanjahu a nyugati szélsőjobb szövegkönyvéből olvas fel

Van egy pillanat, amikor egy politikai vezető lelepleződik — nem attól, amit tesz, hanem attól, kinek a szavait kölcsönzi. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök épp egy ilyen pillanatot produkált, amikor egy izraeli hadseregrádiós podcastban a szövetséges Nagy-Britanniát „Britannia Iszlám Köztársaságának" nevezte. A kijelentés önmagában is durva, de az teszi igazán árulkodóvá, hogy szó szerint a nyugati szélsőjobb régóta koptatott, tényszerűen hamis narratíváját visszhangozza. És miközben Netanjahu Londont gyalázza, épp azoknak dolgozik, akik a legkevésbé barátai akár Izraelnek, akár a szabad Európának — mindenekelőtt Nigel Farage-nak.

Nézzük pontosan, mi hangzott el. Netanjahu a Winston Churchill unokája, Randolph Churchill 1967-es, hatnapos háború alatti Izrael-párti tudósításait méltatta, majd gúnyosan hozzátette:

„Próbáld ezt megtalálni a mai Britanniában, amelyet nyugodtan nevezhetnél Britannia Iszlám Köztársaságának."

Néhány perccel később visszatért a témára, és egy még durvább képpel folytatta:

„Valaki azt mondta, hogy az első atomfegyverrel rendelkező iszlám köztársaság Britannia Iszlám Köztársasága lesz — mi pedig gondoskodunk róla, hogy ne legyen egy másik, tudod, itt, Iránban."

A beszélgetés kontextusa külön is figyelemre méltó. A podcast házigazdája, Avi Harus egy volt katonatiszt, akinek a fia 2024-ben elesett Gázában — ő tette fel a kérdést, hogy „nem vált-e már egész Európa ilyenné", mire Netanjahu rábólintott. Vagyis a miniszterelnök nem elszólta magát, hanem egy egész, végiggondolt európai iszlamizáció-narratívát fejtett ki, amelyet tavaly is hangoztatott, amikor arról beszélt, hogy Európát a muszlim országokból érkező „féktelen bevándorlás hódítja meg".

Mielőtt a politikai jelentőségre térnénk, tegyük tisztába a tényeket, mert ezek makacs dolgok. Netanjahu állítása — a nyugati szélsőjobbal együtt, amely évek óta azt terjeszti, hogy Britannia egyes részei a saría uralma alá kerültek — tényszerűen megalapozatlan. A legfrissebb, népszámláláson alapuló adatok szerint a muszlimok a brit lakosság mintegy 6 százalékát teszik ki. Nincs saría-uralta „no-go zóna", nincs iszlám köztársaság — ez a fajta beszéd a bevándorlásellenes propaganda visszatérő rémképe, nem a valóság leírása. És van egy pikáns tárgyi hiba is magában a „nukleáris iszlám köztársaság" poénban. Az állítás ugyanis egy 2024-es JD Vance-kijelentést visszhangoz — az amerikai alelnök akkor sugallta, hogy Nagy-Britannia lehet az első „valóban iszlamista" atomhatalom. Csakhogy ez így egyszerűen téves: Pakisztán, amelynek hivatalos neve Pakisztáni Iszlám Köztársaság, már évtizedek óta atomhatalom. Vagyis a „szellemes" figyelmeztetés nemcsak iszlamofób, de még a saját belső logikáján belül is megbukik.

London gyorsan és élesen reagált. A brit kormány „teljességgel elfogadhatatlannak" minősítette a kijelentést, és jelezte, hogy szóvá tette az izraeli kormánynál, de a leginkább figyelemre méltó reakciók épp a brit zsidó közösség felől érkeztek — ami sokat elárul arról, mennyire nem képviseli Netanjahu azt, akinek a nevében beszélni vél. A Movement for Progressive Judaism vezetői, Charley Baginsky és Josh Lev rabbik veszélyesnek és megosztónak nevezték a szavakat, és nyomatékosították: Netanjahu nem beszél a brit zsidók nevében. A Muslim Council of Britain szóvivője szerint az eset épp azt mutatja, hogy Nagy-Britanniának újra kell gondolnia az Izraelhez fűződő viszonyát. Gavin Barwell, a Downing Street korábbi kabinetfőnöke pedig kertelés nélkül „nyílt iszlamofóbiának" nevezte a kijelentést, hozzátéve:

„Reméljük, mostantól mindenki elveti azt a látszatot, hogy ez az ember Nagy-Britannia barátja volna."

Ahhoz, hogy értsük, miért mond ilyet egy miniszterelnök egy szövetségesről, az izraeli belpolitikát kell néznünk. Netanjahu ugyanis súlyos bajban van otthon: Izraelben október 27-én előrehozott parlamenti választás lesz, a felmérések szerint az izraeliek több mint 75 százaléka szerint távoznia kellene, a kormánykoalíciója pedig töredezik. Ahogy Rodwan Abouharb, a University College London nemzetközi kapcsolatok szakértője fogalmazott: Netanjahu megjegyzései „valószínűleg inkább belső célokat szolgálnak, a széthullott kormánykoalíciója megtámogatását". Vagyis a Britannia-gyalázás elsősorban hazai fogyasztásra készült — a nacionalista, iszlamofób regiszter mozgósítja Netanjahu szélsőjobboldali bázisát, épp amikor a legnagyobb szüksége van rá. Még a saját táborából is jött kritika: Avi Dabush, a Demokraták listájának politikusa az X-en rótta meg:

„Miniszterelnök vagy. Van felelősséged — létezik ilyen szó —, te meg ott ülsz, és Nagy-Britannián viccelődsz. Egy olyan Biztonsági Tanács-tagon, amely hatszor akkora, mint Izrael."

A verbális támadás egy régóta romló kapcsolat mélypontja. London az elmúlt két évben látványosan eltávolodott a Netanjahu-kormánytól: 2025-ben felfüggesztette az új kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat és néhány fegyverexport-engedélyt, a gázai helyzetre és a nemzetközi humanitárius jog megsértésének kockázatára hivatkozva. Ugyanabban az évben Nagy-Britannia — Ausztráliával, Kanadával, Új-Zélanddal és Norvégiával együtt — szankciókat vetett ki két izraeli miniszterre, Itamar Ben-Gvirre és Bezalel Smotrichra, a ciszjordániai palesztinok elleni erőszakra való ismételt uszítás miatt. A legnagyobb törést pedig 2025 szeptembere hozta, amikor Nagy-Britannia hivatalosan elismerte a palesztin államot. A feszültség az új brit miniszterelnök, Andy Burnham alatt tovább nőhet. Burnham, aki 2026. július 20-án vette át a hatalmat, miután a Munkáspárt élére került, még hivatalba lépése előtt bocsánatot kért azért, ahogy a Labour kezdetben a gázai háborúra reagált, és élesebb nyomást sürgetett Netanjahu kormányára — beszélt új szankciókról, sőt a megszállt palesztin területeken lévő izraeli telepekről származó termékek kereskedelmének betiltásáról is. Nagy-Britannia ráadásul a februárban indított amerikai-izraeli Irán-háborútól is távol tartotta magát — ami tovább mélyítette a szakadékot.

Most érkezünk el a történet legárulkodóbb rétegéhez. Mert kinek a szövegkönyvéből olvas Netanjahu, amikor „Britannia Iszlám Köztársaságáról" beszél? Pontosan abból, amelyet a brit szélsőjobb — mindenekelőtt Nigel Farage Reform UK pártja — évek óta koptat. A Reform UK 2025 eleje óta vezeti a brit közvélemény-kutatásokat, méghozzá szinte kizárólag a bevándorlás- és iszlámellenes retorikára építve. Amikor tehát az izraeli miniszterelnök szó szerint a „iszlamizált Britannia" rémképét idézi, akkor — akár szándékosan, akár sem — épp a Farage-féle narratívát legitimálja, nemzetközi tekintélyt kölcsönözve neki. A „valaki azt mondta" fordulat mögött ott a JD Vance-féle amerikai MAGA-jobb és a brit Reform egész eszmei holdudvara.

És épp ez az, ami az egészet olyan visszássá teszi, mert Nigel Farage aligha az a szövetséges, akire egy magát a szabad világ védelmezőjének beállító vezetőnek büszkének kellene lennie. Farage-t ugyanis évek óta kíséri az oroszbarát megnyilvánulásainak sora: nyilvánosan Putyint nevezte meg azon világvezetőként, akit a legjobban csodál (mint politikai „operátort"), és a 2022-es invázió után is azt állította, hogy a Nyugat és a NATO „provokálta" Oroszországot — ezzel gyakorlatilag a Kreml narratíváját ismételve. Vagyis Netanjahu egy olyan politikai tábor vizét hajtja a malmára, amelynek a vezéralakja rendszeresen a Putyin-féle vonalat visszhangozza. A gázai háború miatt megharagudott Izrael miniszterelnöke így, London gyalázása közben, épp azokkal kerül egy platformra, akik Európa gyengítésén és Oroszország felmentésén dolgoznak.

Ugar

Kapcsolódó: