Csoma Botond bejelentette: a szélsőjobbos szavazatok már nem is olyan büdösek

Az RMDSZ-nek elvileg van saját miniszterelnök-jelöltje: Siegfried Mureșan. Ezt most Csoma Botond is elmondta, mintha valamiféle komoly politikai kapaszkodót tett volna az asztalra, de a mondat második fele rögtön megette az elsőt, mert ha Nicușor Dan államfő mégsem Mureșant, hanem Sorin Grindeanut jelölné kormányfőnek, vagyis a PSD régi iskolás hatalmi gépezetének egyik leggyakorlottabb emberét, akkor az RMDSZ nem zárja ki, hogy megszavazza őt. Csoma szerint persze előbb még összeülne az RMDSZ vezetősége, megtárgyalnák, mérlegelnék, politikai felelősséget gyakorolnának, és minden bizonnyal olyan komoly arcot vágnának hozzá, mint amikor valaki már rég eldöntötte, mit fog rendelni, de azért még öt percig nézi az étlapot, hogy a pincér érezze a demokráciát.

Csoma Botond szerint, ha olyan többség körvonalazódik, amelyben az RMDSZ nem kerül „egy csónakba” az AUR-ral, akkor a szövetség odaadhatja a szavazatait a kormányalakításhoz. Azt is hozzátette, nem hiszi, hogy az RMDSZ részt venne a kormányzásban, ha nem Siegfried Mureșant jelölik miniszterelnöknek. Ez első hallásra keménynek tűnik, de csak addig, amíg az ember vissza nem emlékszik az elmúlt hetek nyilatkozataira. Kelemen Hunor és Cseke Attila már korábban is jelezték, hogy Grindeanu nem feltétlenül vörös vonal számukra, hiába éppen az AUR-ral együtt buktatta meg azt a kormányt, amelynek az RMDSZ is része volt, de az elmúlt évtizedek is eszünkbe juthatnak, amikor az RMDSZ nem tudott nemet mondani a kormányzásra, legyen akármilyen mocskos korrupt a kormány élén és a koalíciós társak között, lásd a Dragnea-korszak alatt románokat elkönnygázosító rendszert és így tovább. A történet tehát nem arról szól, hogy az RMDSZ hirtelen elvi magaslatra kapaszkodott, hanem arról, hogy a vörös vonal náluk is mozgatható tárgy: ha kell, odébb teszik, ha nagyon kell, ráírják, hogy „stabilitás”.

A legérdekesebb rész nem is Grindeanu neve, hanem az AUR körüli finom szagpolitika. Csoma szerint az RMDSZ minden olyan megoldásban érdekelt, amelyben az AUR nem játszik szerepet, ami szépen hangzik, csak közben a román kormányalakítási matek már rég arról szól, hogy a PSD, az RMDSZ, a nemzeti kisebbségek és a Victor Ponta köré szerveződő szuverenista, átcsomagolt, innen-onnan lepotyogott parlamenti szavazatok össze tudnak-e állni egy működő többséggé. Vagyis az AUR mint párt büdös, de az AUR-ból, SOS-ból, POT-ból vagy más szélsőjobboldali, oroszbarát zsebkonstrukciókból kiszakadt képviselő szavazata már nem feltétlenül az. Lehet, hogy szaga van, de a befogott orr még mindig hozhat kormányzati széket. Az a képviselő, aki tegnap még szuverenista, szélsőjobboldali, oroszbarát pártban ült, ma már lehet „független”, „nem afiliált”, „átgondolta”, „helyet hagyunk a jó napot-nak”.

Ezt magyarázza Botond is: Romániában ismert jelenség, hogy szélsőjobboldali pártok képviselői menet közben átülnek más pártok soraiba. Ez igaz. Romániában sok minden ismert jelenség: a pártváltás, a politikai túlélőmutatvány, a tiszta elvek ünnepélyes bejelentése és másnapi újracsomagolása, a „független” képviselő, aki pontosan tudja, melyik ajtón kell bemenni, ha valamiért szavazni kell, saját szavazók leárulása, soha el nem ért autonómia, de midnig beígérve és így tovább. Csakhogy attól, hogy egy jelenség ismert, még nem lesz ártatlan - attól, hogy a szélsőjobbos képviselő leveti az egyik pártlogót, még nem lesz belőle hirtelen európai demokrata, csak kevesebb grafikai elem marad rajta. A politikai mosógép nem attól működik, hogy valaki átül egy másik padsorba.

Márpedig az RMDSZ most pontosan ezt a kis ajtót hagyja nyitva. Azt mondja, az AUR-ral nem akar egy csónakba kerülni, de közben nem mondja ki ugyanolyan erővel, hogy az AUR-ból, SOS-ból, POT-ból és más szuverenista konstrukciókból kisodródó szavazatokra épülő többség is vállalhatatlan. Csoma szerint „helyet kell hagyni a józan észnek”. Ez szépen hangzik, csak itt a józan ész úgy néz ki, mint egy parlamenti menekülőút: aki tegnap még szélsőjobboldali pártban építette a politikai karrierjét, ma már megkaphatja az esélyt, hogy egy kormánytöbbség tartozékaként új életet kezdjen. Nem politikai megtisztulás ez, hanem hasznosítás, pedig a kérdés egyszerűbb, mint amilyennek be akarják állítani. Ha az AUR vörös vonal, akkor nemcsak az AUR pártként vörös vonal, hanem az AUR-szavazatokkal, AUR-ból kiszakadt képviselőkkel, szuverenista töredékfrakciókkal összerakott parlamenti túlélőcsomag is az. Ha a szélsőjobboldali, oroszbarát politika veszély, akkor nem csak addig veszély, amíg George Simion logója alatt ül, akkor is veszély, ha átül, átcímkézi magát, „függetlenedik”, vagy Victor Ponta körül talál magának új parkolóhelyet. A politikai fertőzés nem pártlogón keresztül terjed, hanem szavazatokon, alkukon, kormányt életben tartó függőségeken keresztül.

Csoma Botond mostani óvatossága ezért nem magyarázat, hanem tünet. Az RMDSZ már látja, hogy a kormányalakítási matekban megint kulcsszerepe lehet, és ilyenkor a párt régi reflexei gyorsabban kapcsolnak, mint bármilyen elvi megfontolás. Mureșan jó jelölt, persze, mondják. Grindeanu nem ideális, de ha az államfő őt jelöli, majd összeülünk. Az AUR nem jöhet szóba, természetesen, de az AUR-ból, SOS-ból, POT-ból kiáramló parlamenti anyaggal kapcsolatban legyünk már realisták. A realitás pedig az RMDSZ értelmezésében többnyire azt jelenti: nézzük meg, milyen szavazatból lesz minisztérium. És az AUR? Köszöni szépen jól van, erősödik, ami nem is csoda, hiszen eddig azon kevés pártok egyike, amelyik tényleg valós megoldást javasolt: az előrehozott választásokat.

Vajon miért félnek ettől a többiek?

Ugar

Forrás: G4Media