Hasznos idióta huszár egyenruhában: Berki Roland, a lebukott orosz kém

LÉNYEGES utólagos kiegészítés: Olvasónk jelezte, hogy a Telex cikket alapvető ponton értettem félre: a nagykövetségi állásra pályázó anonim fiatalember és Berki Roland nem ugyanaz a személy. Ez mindenképp jó hír: így már nem érvényesek az alábbi cikknek azon részei sem, ahol fogom a fejem a magyarországi külügyminisztérium HR osztályán szolgálatot teljesítő közszolgák miatt. Olvasóimtól elnézést kérek, és kérem, hogy először a Dezső András cikkét olvassák el - talán így majd nálam is könnyebben eligazodnak az alább található információk között, és ki tudják szűrni azokat a részeket, amelyek az én félreértésem miatt kerültek bele a cikkbe.

Amint arról korábban írtunk, a Telex – Dezső András értesülései alapján – egy furcsa kémügyről számolt be: a magyar hatóságok nemzetbiztonsági átvilágításán bukott meg egy oroszok által támogatott magyar kémtanonc. A történetet ott olvashatjátok, ajánljuk. A Telex azonban a cikkében csak B. Rolandként említette a főszereplőt, és Alexander V.-ként az orosz diplomata barátját. Mi most bemutatjuk őket a nagy nyilvánosságnak.

B. Roland valódi neve: Berki Roland. És innentől a történet még kínosabb – nem is elsősorban rá, hanem a magyar államra nézve.

A Facebook-oldal, amit senki nem nézett meg

Mert nézzük meg, mi is történt itt pontosan. Berki Roland beadta a jelentkezését egy olyan állami munkakörre, amely nemzetbiztonsági átvilágítást igényel. Túljutott a HR első (vagy ki tudja, hányadik) körén, aztán nemzetbiztonsági szakértők kezdtek el vele beszélgetni. Vagyis a folyamat eljutott egészen az átvilágításig – és eddig a pontig, úgy tűnik, senki nem vette a fáradságot, hogy rákeressen a jelölt teljesen nyilvános Facebook-oldalára. Pedig érdemes lett volna, mert ott, rögtön az egyik első poszt egy közös fotó Igor Ribakov orosz oligarchával – akit Berki a cége inspirálójának nevez.

Álljunk meg Ribakovnál egy pillanatra: a Forbes szerint az Oroszországi Föderáció 84. leggazdagabb embere, a vagyonát 2,4 milliárd dollárra becsülik. Nem nagyhal – de nem is kis tóparti béka. Épp az a fajta oligarcha, aki még nem elég vagyonos ahhoz, hogy a nyugatiak figyelmét villákkal, jachtokkal és fociklubokkal felkeltse, de nem is olyan szegény, hogy ne tudna kémpalántákat finanszírozni - talán ez a legveszélyesebb kombináció. Ribakov ellen egyébként Ukrajna és Lengyelország is szankciókat vezetett be – maradjunk annyiban, hogy nem közömbös az ukrajnai hódító háború iránt, és a nem közömbösségét pénzzel is kifejezi. És ha ez nem lenne elég: alig egy görgetésnyire ott a poszt, amelyben Berki büszkén számol be arról, hogy egy bizonyos Nino Samsonadze hosszabb publikációt tett közzé, amelyben őt méltatja. Samsonadze sem akárki – ő Igor Ribakov kreatív igazgatója. Berki ekkoriban épp Ribakov üzleti önsegítő könyvét próbálta magyarul kiadni Kiéhezve címmel. Egy régebbi üzleti partnerével összeveszett, aztán jött a Covid is – de a könyv végül tényleg megjelent magyarul.

A red flag, ami vörös zászlórengeteg volt

És akkor még ott van az, amiről a Telex is írt: hogy Berki Roland szervezte a 2024-es (a teljes körű invázió megindítása után két évvel!!!) szocsi Ifjúsági Világfesztiválra utazó „magyar delegáció" kiutaztatását. Ez önmagában is olyan jelzés, amelynél egy alapszinten híreket követő HR-esnek is meg kellett volna állnia egy pillanatra, de a profil ennél is beszédesebb. Berki ugyanis büszkén pózol Evgenyij Sztanyiszlavovval, Oroszország magyarországi nagykövetével is.

És higgyük el: orosz nagykövetek nem emelik csak úgy a jobbjukra idegen népek fiait, pusztán a két szép szemükért. Egy ilyen fotóért meg kell dolgozni – legyen az a munka bármi. Berki pedig láthatóan kitett magáért. 2024. március 15-én – az 1848-as forradalmunk évfordulóján – kék huszármentében, mellén kokárdával köszöntötte... a tatárokat Kazanyban.

Van ebben valami olyan groteszk, hogy az embernek elakad a szava. A magyar szabadságharc napján, annak jelképeibe öltözve, egy olyan birodalom egyik tatár tagköztársaságában ünnepelni, amelynek jogelődje 1849-ben leverte ezt a szabadságharcot – ehhez tényleg különleges érzék kell. Ilyenkor tényleg el kell gondolkodni azon, mikor nyitja meg a Corvin közben az Andropov-emlékkiállítást, mert Orbán Balázs biztosan szívesen adna hozzá háttérzenét meg ideológiai magyarázatot.

A Rusprofile oldalt minden OSINT-al kapcsolatba kerülő újságíró ismeri - ez amúgy a magyar Céginfó orosz változata. Berki Roland pedig valóban alapított az Orosz Föderációban egy céget 2019-ben Matrix Monitoring néven, amely 2020 január 28-án kezdte meg tevékenységét. A Matrix Monitoringot mindössze 10 ezer rubeles kezdőtőkvel, azaz a törvényes minimummal alapította meg, hogy 2025-ben már 1,6 millió rubel bevételre tegyen szert. Nem sok, de el lehet belőle lébecolni az Orosz Föderáció és Magyarország között, ha elfogyna a lové az FSZB majd feltölti, ugye? 

Orosz diplomata FSZB-s színekben

A Telex által »Alexander V.«-ként említett harmadik titkár neve a jelek szerint Alekszandr Verhnyev - az Agentsztvo független orosz oknyomozó portál épp egy ilyen nevű harmadik titkárt sorol a nagykövetség titkosszolgálati kötődésű munkatársai közé, az erről szóló cikkük 2026. április 8-án jelent meg. Az Agensztvo egy emigrációban működő, független orosz szerkesztőség, a Proekt társlapja, amely rangos orosz és nemzetközi újságírói díjakat nyert. Badanin a Stanford egyetem ösztöndíjasa is volt, a lap nyugati akadémiai és újságírói körökben elismert. A módszertana kiszivárgott adatbázisokra, nyilvántartásokra és nyílt forrású adatokra épül — pontosan ez a technika áll a magyarországi nagykövetségről szóló cikk mögött is (regisztrációs címek, katonai alakulatok, telefonkönyvi bejegyzések keresztezése.

Akkor most kinek az ügyessége?

A Telex cikke szerint Berki végül azzal bukott le, hogy megpróbálta eltitkolni az orosz nagykövetségen dolgozó diplomata barátját. (Zárójelben: aligha van olyan nyugat-európai ország, ahol az orosz diplomata ne az orosz hírszerzésnek dolgozna – akár nyíltan, akár fedésben.) Ez az átvilágítás igencsak furcsa lehetett, mert Berki Rolandnak elég nagy hülyének kellett lennie ahhoz, hogy tagadja a kapcsolatot – bár azt nem tudjuk, ténylegesen tagadta-e, vagy csak egyszerűen nem beszélt róla. A helyzet az, hogy amikor valakinek a nyilvános Facebook-oldalán oligarcha, orosz nagykövet és kazanyi huszármente sorakozik, akkor nem a lebukás a meglepő, hanem az, hogy egyáltalán eljutott az átvilágításig – és most a komplett FSZB tisztában van azzal, hogy egy X álláshoz szükséges nemzetbiztonsági átvilágítás Magyarországon milyen részletekre terjed ki, meddig lehet eljutni egy sima elhallgatással, és így tovább. Roland kis kalandja egy szakértő hírszerző kezében valóságos kincsesbányává válik.

Az is sok nyílt kérdést hagy maga után, hogy Alekszandr Verhnyev miként tudott több alkalommal is találkozni Rolanddal úgy, hogy ezt a jelek szerint a magyar hírszerzés figyelmen kívül hagyta – bezzeg, ha Gundalf lett volna, ugye? Nos, azért egy olyan diplomata, akiről kiderül, hogy az FSZB fedett ügynöke, csak nem hagyhatja el úgy a nagykövetséget, hogy nem követik, hogy nem térképezik fel a magyarországi kapcsolatait, és így tovább? A helyzet elemzésekor azt is vegyük figyelembe, hogy a Tisza-kormány alig háromhónapos; elhiszem, hogy ennyi idő alatt nem lehetett rendet vágni a titkosszolgálatoknál, meg különben is, nagy a káderhiány, az egykori bürokratákban pedig pont ezért nem lehet bízni – nem tudni, hogy kit, mikor és mennyire épített be a ruszki.

Az eset jobb megértéséhez játsszunk el a gondolattal, hogy mi történhetett volna, ha Berki Rolandnak – és rajta keresztül Alekszandr Verhnyevnek – sikerül a beépülés; kijön a matek. A tippkutató megnevezés helyes és fontos, de a befolyásolási ügynök szerep sem kizárható – különben is, ezek a szakterminusok a valós terepmunka során összemosódnak, nincs közöttük éles határ. Nos, Berki Roland bekerül új munkahelyére, egy olyan vállalathoz, ahol titkos információkhoz férhet hozzá – legalábbis ezért kellett a nemzetbiztonsági átvilágításon átesnie. Ne higgyük azt, hogy ő lesz a James Bond, aki egy mandzsettagombban kicsempészi majd az atomtitkokat és a komplett NATO-dokumentációt – a magyar szervereken amúgy is visszajáró vendégek a ruszkik. De képzeljük el, ahogy Roland barátunk a kávészünetekben elbeszélget a kollégáival: mesél arról, hogy milyen volt Szocsi, milyen szép az orosz nyelv és irodalom, a férfitársainak mesél a hosszúcombú Pinuska Kurnyikováról, aki nem olyan finnyás, mint a magyar lányok, a csajoknak mesél a macsó, de a házimunkát sem kerülő, pénzes orosz csávókról, akik igazi férfiak, mesél arról, hogy 10 ezer euróból miként csinált 1,6 milliót, hogy Oroszországban mégiscsak jó az élet, és vannak üzleti lehetőségek és így tovább. Aztán, amikor Verhnyevvel találkozik, csak annyi infót kell átadnia: kinek csillant fel a szeme az erotikus tartalomra, kinek a pénz hallatán, és – ez talán a legfontosabb – ki az, aki a közös kávé- és cigiszünetekben ellenállást mutat Roland orosz meséivel szemben. Őket kompromattal, szarkeveréssel majd szépen el lehet távolítani az államapparátusból; az ilyesmiről sokat tudna mesélni egy olyan orosz ügyész, aki Jelcin elnök után nyomozott – Jelcint pedig egy ügyes kompromatépítő politikus védte be, tönkretéve az illető ügyészt, hogy aztán beüljön Jelcin székébe: ő volt Vlagyimir Putyin.

Karczag Anna