Trump hátba szúrja Ukrajnát, majd jóváhagyást kér Putyintól

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök október 20-án, kedden Ukrajna biztonsági garanciáiról tárgyalt Steve Witkoff amerikai különmegbízottal Oslóban, miközben Kijivnek azzal kell szembenéznie, hogy Washington a jelenlegi védekezéséhez szükséges együttműködést is bizonytalanná teszi. A találkozó után Zelenszkij közölte: a garanciák különböző változatait egy dokumentumban foglalták össze, amelyet Witkoff megoszt az orosz vezetéssel. Az amerikai megbízott szerdán, azaz ma Szentpétervárra érkezett, hogy Vlagyimir Putyinnal egyeztessen, és a tervek szerint az oroszországi tárgyalások után újabb konzultációkra tér vissza Oslóba. Tehát: Ukrajna jövőbeli védelmi garanciáiról most annak az agresszornak a véleményét kérik ki, akitől meg kellene védeni.

Az oslói megbeszélésen Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnök és Alexander Stubb finn elnök is részt vett, Jared Kushner pedig távolról kapcsolódott be. A norvég és a finn vezető a találkozó után Zelenszkijjel közös sajtótájékoztatót tartott, Witkoff azonban ezen már nem jelent meg. Amikor egy újságíró a távolmaradásáról kérdezte Størét, a miniszterelnök azzal válaszolt, hogy ez a politikai vezetők sajtótájékoztatója. Hogy Witkoff valójában miért maradt távol, ebből nem derült ki, de a kínos kérdéseket mindenesetre megúszta: például azt, hogyan kínálhat Washington hiteles védelmet a jövőre, miközben Kijiv szerint a már kifizetett légvédelmi rakéták átadását is akadályozza. Zelenszkij beszámolója szerint a tárgyalásokon Ukrajna NATO-tagsága, az Észak-atlanti Szerződés kollektív védelemről szóló 5. cikkelye, valamint az annak mintájára kialakítható biztonsági garanciák is szóba kerültek. Az ukrán elnök megköszönte az amerikai félnek, hogy ismét hangsúlyozta: a garanciák erősek lesznek. Elmondása szerint a különböző lehetőségeket tartalmazó dokumentumot Witkoff az oroszok elé tárja, és két nappal később már megismerhetik Moszkva válaszát - ez Zelenszkij optimistának tűnő várakozása; a beszámoló nem említ orosz részről vállalt válaszadási határidőt.

A diplomáciai udvariasság mögött azonban ott van az a nehezen megkerülhető kérdés, hogy mennyit ér egy Trump által vállalt garancia, ha az amerikai elnök éppen akkor gyengíti Ukrajna helyzetét, amikor annak a legnagyobb szüksége volna kiszámítható támogatásra. Az agresszor gazdasági mozgásterét bővíti, a megtámadott ország vezetőjét nyilvánosan támadja, és közben azt várja Kijivtől, hogy bízzon a következő amerikai ígéretben. Az ukránok számára ez a hátbaszúrás nagyon is gyakorlati kérdés: megérkezik-e az elfogórakéta, működik-e a katonai műholdas kapcsolat, időben jön-e a figyelmeztetés a következő orosz ballisztikus rakétáról? És jelenleg ezekre mind NEM a válasz... Zelenszkij kedden, az oslói út során éppen ezekről beszélt telefonon Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel: a Starlink működéséről, a légvédelmi elfogórakétákról és a hírszerzési támogatásról, majd a sajtótájékoztatón azt is megerősítette, hogy ismét működik az orosz ballisztikus rakétatámadásokról érkező amerikai korai figyelmeztetés. Ezt most eredményként lehetett bejelenteni, pedig ennek a háború közepén magától értetődő együttműködésnek kellene lennie: olyan információról van szó, amely nélkül az ukrán lakosság és a légvédelem is életbevágóan fontos időt veszít - az életbevágót is tessék szó szerint érteni!

Kijiv továbbra is támogatja az amerikai energetikai tűzszünet kezdeményezését: kész tartózkodni az érzékeny orosz energetikai létesítmények támadásától, ha Oroszország is leáll az ukrán energetikai infrastruktúra bombázásával, azonban Putyin elutasította ezt a javaslatot, az orosz csapások pedig folytatódtak. Ukrajna egy Zelenszkij–Trump–Putyin háromoldalú találkozót is szorgalmaz, amelyen a területi kérdésekről és a háború lezárásának feltételeiről közvetlenül a vezetők tárgyalhatnának. A megállapodást tehát Kijiv is keresi, csakhogy a kölcsönösséghez ragaszkodik: az ukrán erőművek szétbombázása közben ne kelljen büntetlenül hagyni az orosz hadigazdaságot kiszolgáló létesítmények működését.

A Bloomberg keddi értesülése szerint magas rangú NATO-tisztviselők attól tartanak, hogy Donald Trump és Zelenszkij kapcsolata olyan mértékben megromolhat, hogy már nagyon nehéz lesz helyreállítani az együttműködést, ami tovább gyengítheti Ukrajna helyzetét, és fájdalmas rendezési feltételek elfogadására kényszerítheti Kijivet. A Bloomberg beszámolóját ismertető Glavred szerint a NATO képviselői ezért a Washingtonnal kialakult feszültség enyhítésére kérték az ukrán felet, mert veszélybe kerülhetnek az európai szövetségesek által finanszírozott amerikai fegyverszállítások is. Így végül a megtámadott országnak kell ügyelnie arra is, hogy meg ne sértse azt az amerikai elnököt, aki az agresszorral üzletel, miközben rajta kéri számon a béke hiányát - ha más nem, de ez, mint tengert a csepp, úgy mutatja meg a nyugati civilizáció teljeskörű és történelemkönyvekbe beleírandó impotenciáját. Trump pedig a moszkvai engedmények mellé rendszeresen odateszi a Kijivnek szánt nyilvános megalázást is: szerinte Ukrajna sokat kapott, de semmit sem adott cserébe, Oroszország pedig hatalmas gépezetként halad előre, ezért az ukránoknak ideje megállapodniuk. Az orosz támadások helyett újra és újra az ukrán ellenállás kerül a vádlottak padjára, mintha a háború azért tartana, mert a megtámadott ország még mindig nem hajlandó megfelelő lelkesedéssel átadni a földjét.

A nyomásgyakorlás legsúlyosabb eleme azonban az, ami közvetlenül érinti Ukrajna védelmét. A Kyiv Independentnek nyilatkozó ukrán tisztviselők szerint egy jelentős, a szövetségesek által már kifizetett Patriot-elfogórakéta-szállítmány átadása is késik, mert Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter még nem hagyta jóvá. Kijivben politikai döntést sejtenek a késedelem mögött, az amerikai fél ezt vitatja, Rubio pedig elismerte a késedelem lehetőségét, de tagadta a politikai indítékot; NATO-tisztviselők szerint közben a PURL-program más szállításai, köztük légvédelmi eszközök is, továbbra is érkeznek. A konkrét szállítmányra váró ukránok szempontjából azonban a különbség aligha megnyugtató: az orosz rakéta nem várja meg, amíg Hegseth megtalálja a golyóstollat.

Ismerve Trump eddigi lépéseit, aligha lehet megnyugtatónak nevezni azokat a garanciákat, amelyekkel most Witkoff Szentpétervárra megy. Az egész eljárás azt a benyomást kelti, mintha Ukrajna védelmét Putyinnal kellene engedélyeztetni, miközben Washington már előre világossá teszi, hogy a megállapodás elmaradásáért elsősorban Kijivet fogja hibáztatni. Az amerikai elnök hétfőn azt állította, hogy Kijivnek új tárgyalót kellene keresnie - ugyanezen a napon egy orosz dróntámadás hat embert, köztük két gyermeket ölt meg egy ukrajnai parkban, a narancshajú idióta mégis az ukrán képviselet lecserélésével foglalkozott: a megtámadott ország szuverenitását nagyjából olyan tisztelettel kezelte, ahogyan azt Moszkvától megszokhattuk. Kijivnek ezek után kellene elhinnie, hogy Washington majd következetesen kiáll ugyanezért a szuverenitásért egy következő orosz támadás idején.

A következő kérdés az, hogy Moszkva mit válaszol a felvetésekre, és az eddigi álláspontok alapján nehéz optimistának lenni: Putyin továbbra is követeli, hogy Ukrajna vonuljon ki a Donyeck megyei, még ukrán ellenőrzés alatt álló területekről, amit Kijiv elutasít, az ukrán fél ehelyett a jelenlegi frontvonal mentén állítaná le a harcokat. A területfeladás tehát nagyon is része az orosz követeléseknek; az a kérdés, Washington mennyire teszi a sajátjává ezeket, és meddig hajlandó elmenni azért, hogy elfogadtassa őket Ukrajnával. Elképzelhető, hogy éppen az egymástól távoli álláspontok miatt került többféle biztonsági garancia a dokumentumba: ha Moszkva elutasítja az erősebbet, Washington a gyengébbet ajánlhatja. Ha pedig a garanciák ára végül a Donbasz lenne, Kijiv olyan alkuval találhatná szemben magát, amelyben az agresszor területet kap, a megtámadott pedig ígéretet. És akkor még annak is örülhetne Ukrajna és Európa civilizált része, ha a Trump and Putyin Ltd. nem állna elő újabb területi követelésekkel.

Egy ilyen ígéret hitelét viszont már most lerombolta az amerikai elnök. Trump a jövőre védelmet kínál annak az országnak, amelynek a jelenben gyengíti az alkupozícióját, miközben gazdasági könnyítésekkel segíti az agresszort. Ezért az oslói garanciák igazi próbája már a papír aláírása előtt kérdéseket vetnek fel: megérkezik-e az a fegyver, amellyel az ukrán városokat ma kell megvédeni, és hajlandó-e Washington Putyint is nyomás alá helyezni. Amíg Kijivnek a támogatás elvesztésétől kell tartania, Moszkva pedig újabb engedményeket remélhet, az amerikai békeközvetítés továbbra is az ukránok hátában forgatott kés marad.

Ugar