Nyugati agyhalál: Trump Witkoffja Putyinnak: "ön humánus"

Witkoff, ez az ingatlanügynök, akit Donald Trump demens amerikai elnök az ukrajnai béke előmozdítására nevezett ki elnöki megbízottnak, azaz full hatalma van tárgyalni, zsarolni, kedveskedni, ígéreteket tolmácsolni és viszontígéreteket begyűjteni, tegnap olyan műsort mutatott be Szentpéterváron, amitől a totális hányinger kap el minden értelmes és jóérzésű embert, de kezdjük az elején.

Witkoff azért utazott Szentpétervárra, hogy ott Putyinnal találkozva tolmácsolja neki azokat a biztonsági garanciákat és az ezekhez kapcsolódó rendezési elképzeléseket, amelyekről előző nap Oslóban egyeztettek Zelenszkij ukrán elnökkel, Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnök és Alexander Stubb finn elnök társaságában. Zelenszkij akkor úgy fogalmazott, hogy két nap múlva tudni fogjuk Moszkva válaszát, ami meg is érkezett, de erről majd később. Az oslói egyeztetést követően az amerikai megbízott október 21-én a szentpétervári Konsztantyin-palotában ült le az orosz elnökkel.

Szóval Witkoff megérkezik Pétervárra, lepacsizik Putyinnal, körbenyalja az orosz háborús bűnös elnököt, de még a jelen lévő tolmácsokat is leszopja, majd mint egy két úrnak szolgáló lakáj Trumpot említi, akiről nem felejti el megjegyezni, hogy milyen humánus elnök, aztán Putyinhoz intézi szavait: ön is humánus, elnök úr. A jelenet pontos menete még ennél is émelyítőbb:

Putyin a nyilvános beszélgetés elején arról beszélt, hogy Trump elsősorban humanitárius megfontolásokból foglalkozik az ukrajnai háború lezárásával, majd Melania Trumpnak is megköszönte a humanitárius ügyekben vállalt szerepét - az amerikai first lady az Oroszország által elrabolt ukrán gyerekek hazatérésben vállal munkát és szerepet, nem tudom, érzi-e valaki még az orosz maró gúnyt és lenézést Putyin köszönöm-je mögött? Witkoff ezután Stephen Hubbard amerikai állampolgár szabadon engedéséért fejezte ki háláját, mondván, Trump és az egész amerikai nemzet köszönetét hozta, mert a férfi Putyinnak köszönhetően hazatérhet a családjához - az esetről s annak hátborzongató magyarországihoz való hasonlóságáról itt írtunk. Putyin ekkor közbeszólt, hogy Hubbard már a pulkovói repülőtéren van. Witkoff közölte, hogy találkozni fognak vele, majd visszakanyarodott a kölcsönös emberségméltatáshoz, és ebből lett a mondat, amelyet érdemes megőrizni az utókornak:

„Ön is humánus ember, uram. Méltatom önt, és ismét köszönöm.”

Igen, az amerikai megbízott, akinek a szabad világ első emberének akaratát kellene közvetítenie, és az igazságosságra kellene törekednie, Putyint humánusnak nevezi. Történt mindez tegnap délután, hogy aztán estére ismét ballisztikus rakéták lepjék el az ukrán égboltot, érkezzenek a drónok és a cirkálórakéták, és öljenek, öljenek, öljenek, mert Ilja Ehrenburg* nem veszett el, csak átalakult: a német utalást kicserélték ukránra. Ezzel pedig üzenek a sok woke-agyhalottnak is, akik még mindig képesek az úgynevezett orosz kultúrában bízni mint biztos megoldásban és a gyilkosságok alóli felmentésben, mintha nem Goethe népe lett volna az, amelyik milliószámra küldte haláltáborokba a zsidókat, de civilizációnk egyik legbiztosabb és örök időkön átívelő jellemzője, hogy soha nem tanul saját történelméből.

Humanizmus, negyvenezer tonnás kiszerelésben,
a pénzügyi részleteket még egyeztetik

És mit válaszolt Putyin arra, hogy ő milyen humánus? A hozzáférhető leiratban semmit. Witkoff folytatta a beszédét az oslói egyeztetésekről, a háromoldalú tárgyalások lehetőségéről és az amerikai–orosz gazdasági együttműködésről, majd az orosz dízelszállításokért is hálálkodott. Putyin következő rögzített megszólalása már erről szólt: az árak csökkenését emlegette, bejelentette, hogy az első, negyvenezer tonna dízelt szállító tanker két-három napon belül elindulhat, és felvetette, hogy műtrágyát is szállíthatnának az amerikai gazdáknak.

Ami a tárgyalást magát illeti: semmiféle érdemi választ nem kaptunk arra nézve, hogy Putyin mit szól az Oslóban megfogalmazott biztonsági garanciákhoz, és úgy általában mit akar a jövőre nézve, hogyan akarná leállítani a háborús gépezetét. Jurij Usakov elnöki tanácsadó annyit közölt, hogy Witkoff ismertette az európaiak és Kijev megközelítésének új elemeit, de ezekben Moszkva szerint nem sok használható volt a rendezés szempontjából. Vagyis a válasz megérkezett, csak a békéhez nem kerültünk közelebb: az orosz fél a saját feltételei felől értékelte a javaslatokat, és nem jelentett be semmilyen konkrét vállalást a támadások leállítására.

Megtudtuk viszont, hogy a Kreml hajlandó – érted, még ő az, aki hajlandó – részt venni a háromoldalú tárgyalások újraindításában. Kijev, Washington és Moszkva november közepén ülhetne le egymással tárgyalni, de ezt is csak egy Kreml-tisztviselő nyilatkozta, akinek körülbelül annyi befolyása van az események alakítására, mint a pétervári külvárosban üzemelő kupleráj portásának, bár utóbbinak azért lehet, hogy több. A hivatalos közlés szerint Putyin elvben beleegyezett a folytatásba, amelynek témáját Usakov máris Oroszország és Ukrajna háború utáni biztonsági rendszerének kialakításaként írta le, mert Oroszország biztonsága fontos és megkerülhetetlen kérdés.

Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter mindenesetre sietett leszögezni az újabb éjszakai támadás után, hogy Kijev lakói most meghallhatták, milyen az orosz „humanizmus” valódi hangja. Ballisztikus rakéták csapódtak energetikai létesítményekbe, egészségügyi intézményekbe, bevásárlóközpontokba és lakónegyedekbe, miközben más ukrán városokat is támadás ért. Szibiha szerint a megbékítés, a szolgalelkűség és a hízelgés nem állítja meg ezt a háborút, csak az erő.

Magyarán: a seggnyalás és az önfeladás nem fogja lezárni a háborút, de ezt Washingtonban aligha fogják megérteni.

Karczag Anna

*Ilja Ehrenburg: ízig-vérig bolsevik orosz író, költő, műfordító. A második világháború idején költeményeiben biztatta az orosz katonákat arra, hogy öljenek, leghírhedtebb versének is ez a címe: "Öljetek" . Ezt itt hagyom alább, a német szót tessenek kicserélni ukránra, és utána megkérdezni, hogy pontosan mi is változott azóta a nagy orosz lélekben?

"Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények. Az a szó, hogy “német” a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek. Ölnöd kell, és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett! Ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket. Ha csendes körülötted a front, és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz. Öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át! Ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! A megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett. Öld a németet, ez a nagyanyád kérése! Öld a németet, ezért imádkozik az anyád! Öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! Öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet haza! Ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicső szovjet harcosok, öljetek!"