A MASZÍN hazudik, a transtelexes Vig Emesének volt igaza

HELYREIGAZÍTÁSI KÉRELEM

A MASZÍN Magyar Színházi Szövetség elnöksége helyreigazítási kérelemmel fordult a Transtelex portál szerkesztőségéhez egy, a portálon megjelent cikk kapcsán.

Minthogy érveinket az utóbb közzétett részleges pontosításban is csupán részben ismertették, ezúton közöljük helyreigazítási kérelmünk eredeti, teljes szövegváltozatát:

Tisztelt Szerkesztőség!

Alulírottak, a MASZÍN Magyar Színházi Szövetség vezetőiként, értetlenséggel és megdöbbenéssel olvastuk Vig Emese 2026 október 1-jén, a Transtelex portálon közölt Villámpályázaton oszt százezer eurókat a kulturális tárca, a pénz csak látszólag független szereplőkhöz vándorol című írását, amelyben számos megalapozatlan, rosszhiszemű feltételezés, sugalmazás mellett egyértelmű ténybeli tévedéseket és jogilag is értelmezhetetlen minősítéseket olvashattunk színházi szövetségünkkel kapcsolatban.

A szerző írásában két, a Cultura la Dubă portálon megjelent román nyelvű cikket szemléz, Alexandra Tănăsescu tollából, amelyek – talán nem véletlenül – eredetileg nem tesznek említést színházi szövetségünkről, sem annak bukaresti fesztiváljáról az általa nehezményezett programok között – következésképp nyilvánvaló, hogy rendezvényünk kifejezetten a Transtelex újságíróját „zavarja”, aki szövetségünket valamiért az „álcivil szereplők” közé sorolja, az általunk alapított bukaresti magyar színházi fesztivált pedig azon projektek közé, amelyek szerinte „tankönyvi példái annak, hogyan csatornázzák át a civil/független projekteknek szánt forrásokat közintézményeknek vagy állami finanszírozású szereplőknek egy egyesületi paraván mögött”.

Az újságíró – minthogy cikkének tanúsága szerint maga sem tájékozódott erről – „természetesen” említést sem tesz arról a körülményről, amelyről az érintettek megkérdezése nélkül nem is értesülhetett: hogy szövetségünk végül nem kapta meg az igényelt és az értékelőbizottság minősítése alapján el is nyert támogatást, éppen a szaktárca rigorózus eljárásrendje miatt, következésképpen az ezekben a napokban már éppen zajló fesztiválunkat a Kulturális Minisztérium támogatása nélkül szerveztük meg és bonyolítjuk le éppen. Valójában magunk is úgy jártunk tehát, mit a néhány sorral lentebb tárgyalt „konkrét civil szereplő”, akivel szemben a szerző mély empátiával ismerteti, hogy „adminisztratív elutasításba futottak”, annak okát is sietvén ismertetni: „Mivel a sietve benyújtott terveken utólag nem módosíthattak, a megvalósítás során nehezen tartható keretek közé kényszerültek.”

Úgy gondoljuk, ha a szerző vette volna a fáradságot, hogy utánanézzen – horribile dictu, az érintettek megkérdezése útján is – az általa közölt információk hitelességének és tudomására jutott volna, hogy a romániai magyar színjátszás e jelentős fesztiválja, a BukFeszt, végül ugyanígy elveszítette az eredményhirdetés pillanatában még megítélt támogatási összeget, ha az említett bukaresti egyesülettel szemben tanusított empátiájára nem is, de korrektebb és elfogulatlanabb minősítéseire talán magunk is joggal számíthattunk volna.

A fentieknél is súlyosabb újságírói tévesztésnek gondoljuk, hogy a szerző két különböző pályázati kiírást kever össze, azokat egymás azonos tartalmú folytatásaként láttatva – amit az általa hivatkozott eredeti cikkek szerzője két külön cikkben tárgyal, alighanem azért, mert szerzőnkkel ellentétben érti a két pályázati kiírás közötti, már azok címében is jelzett különbségeket. A Schema de ajutor de minimis pentru proiectele prioritare című program ugyanis nem azonos a Schema de ajutor de minimis pentru sectorul cultural independent privind finanțarea nerambursabilă a proiectelor culturale című programmal, dacára, hogy szerzőnk az utóbbi kritériumrendszerét minden tekintetben igyekszik az előbbire is visszavetíteni (amit a forrásául szolgáló román cikkek szerzője egyáltalán nem kísérel meg ekként láttatni).

Míg az előbbi program – amelyre szövetségünk is pályázott – a címéhez mérten leginkább egyfajta „sürgősségi alap”, kiemelt programok számára, amelyet finanszírozási válságban lévő, többnyire már meg is hirdetett programokra igényelnek, addig utóbbi – amint azt már a címe is jelzi – valóban a független szférát célozza meg. Ezúton is szeretnénk megnyugtatólag tájékoztatni szerzőnket és olvasóit, hogy utóbbi kiírásra szervezetünk annak ellenére sem pályázott, hogy tagszínházaink között, a szerző téves tájékoztatásával ellentétben, jelenleg is van alapítványi fenntartású, azaz nem önkormányzati vagy állami fenntartású közintézményként működő tagszínház.

A cikk további elemzésétől eltekintve – és anélkül, hogy megpróbálnánk értelmezni a szerző olyan minősítéseit, mint az „álcivil” vagy a „konkrét civil” – a továbbiakban szeretnénk a közvélemény korrekt tájékoztatása céljával tisztázni néhány alapvető ténykérdést színházi szövetségünkkel kapcsolatban:

1. A MASZÍN Magyar Színházi Szövetséget 2017-ben alapította négy önkormányzati fenntartású intézmény (a temesvári, nagyváradi, szatmárnémeti és székelyudvarhelyi színház) és egy alapítványi fenntartású projektszínház (az Aradi Kamaraszínház), amelyhez a későbbi években további önkormányzati és immár minisztériumi fenntartású színházak is csatlakoztak (csatlakozási sorrendben: a Csíki Játékszín, a kézdivásárhelyi Udvartér Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata).

2. Szövetségünk egyesületi formában működik, létrehozásáról a 2016-os szatmárnémeti IFeszten szervezett igazgatói kerekasztal alkalmával döntöttek az alapítók, évtizedes párbeszéd nyomán, amelyben újra és újra felmerült egy romániai magyar szakmai szervezet megalapításának igénye. Megalakulásunk teljes mértékben „alulról jövő” kezdeményezés volt tehát, amelyet semmilyen politikai szervezettel nem egyeztettünk.

3. Szövetségünk kizárólag a tagjai által befizetett tagdíjakból, vissza nem térítendő pályázati forrásokból, magánadományokból és fesztiváljainak bevételéből gazdálkodik, önálló jogi személyként. Az immár ötödik kiadását megélő BukFesztet is kizárólag ilyen forrásokból és a tagszínházak áldozatvállalásából tudjuk megvalósítani.

4. A minisztérium sürgősségi alapjából szövetségünk döntően a tagszínházak utaztatási és terembérlési költségeit szerette volna fedezni – a projekt sikerességéhez azonban elengedhetetlenül szükséges lett volna adminisztratív szempontból egy másik, ugyancsak pályázati forrásból származó „finanszírozási láb” megléte, amelyre, az elmúlt évek sikerei nyomán megalapozottan mertünk számítani. Minthogy azonban reményeinkkel ellentétben e másik pályázati kiírást nem sikerült megnyernünk, a minisztériumhoz benyújtott pályázatunk társfinanszírozásból származó „önrésze” kiesett az összköltségvetésből, így – szerzőnket idézve – mivel a „benyújtott terveken nem módosíthattak”, szervezetünk és tagszínházaink is „a megvalósítás során nehezen tartható keretek közé kényszerültek”.

Amint arról, újságírói kérdésre, a rendezvényünk iránt érdeklődő sajtómunkatársaknak az UNITER székházában tartott beharangozó sajtótájokoztatónkon is számot adtunk – amely eseményről fájóan hiányoltuk a Transtelex képviselőit – az idei fesztiválkiadásunk megvalósulása (és ezáltal további sorsa) épp a fentebb vázolt körülmények folytán vált kérdésessé átmenetileg.

Hogy „konkrét” és/vagy „álcivil” fesztiválközönségünk ezekben a napokban mégis magyar nyelvű előadásoknak tapsolhat a román fővárosban, azért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az Etnikumközi Kapcsolatok Kormányhivatalának (DRI), amiért az utolsó pillanatban társszervezőként beszállt az idei fesztiválkiadás megszervezésébe – de valamennyi további partnerünknek, szponzorunknak, médiapartnerünknek és tagszínházainknak is, akik segítik ezt a nemes kezdeményezést.

Ahogy az eddigiek, úgy az idei fesztiválkiadás sem valósulhatna meg állami források és civil támogatók nélkül (akár „álcivilnek” minősülnek, akár „konkrétnak”, egyes publicisták személyes terminológiájában).

A fentiek tükrében ezúton kérjük a Transtelex szerkesztőségét jelen levelünket teljes terjedelmében és változtatások nélkül közölni oldalukon, helyreigazításként.

Tisztelettel, a MASZÍN Magyar Színházi Szövetség nevében:

Bessenyei Gedő István, a MASZÍN elnöke,

Szatmárnémeti Északi Színház, Harag György Társulat

Czvikker Katalin, a MASZÍN titkára,

Szigligeti Színház, Nagyvárad

Stier Péter, a MASZÍN ügyvezető igazgatója,

Szatmárnémeti Északi Színház

Albu István

Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

Berekméri Katalin

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat

Kolozsi Borsos Gábor

Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós

Lung László Zsolt

Udvartér Színház, Kézdivásárhely

Nagy Pál

Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely

Orbán Enikő

Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár

Tompa Gábor

Kolozsvári Állami Magyar Színház

Veress Albert

Csíki Játékszín, Csíkszereda