Feléltük a Földet: a kilenc bolygóhatárból hét a vörös zónában

A Föld stabilitását meghatározó kilenc bolygóhatár közül hetet már átlépett az emberiség, és mind a hét a valaha mért legrosszabb állapotban van – állapítja meg a 2026-os Bolygóegészségügyi Jelentés (Planetary Health Check). Az éves felmérést hétfőn tette közzé a németországi Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet (PIK) Bolygóhatár-tudományi Laboratóriuma; a jelentést több mint hatvan tudós készítette.

„A diagnózis egyértelmű. Minden olyan bolygóhatár mentén nő a nyomás, amely már kívül esik a biztonságos működési téren. (...) Ez azt jelenti, hogy nő a nagy léptékű, tartós és akár visszafordíthatatlan változások kockázata, miközben egyre szűkül a mozgásterünk ezek kezelésére."

– mondta Boris Sakschewski, a PIK kutatója, a jelentés egyik vezető szerzője.

A bolygóhatárok elméletét Johan Rockström, a PIK mostani igazgatója és kutatótársai 2009-ben dolgozták ki a Stockholmi Rezilienciaközpontban. A keretrendszer kilenc olyan földi folyamatot ír le, amelyeknek biztonságos határokon belül kell maradniuk ahhoz, hogy a bolygó stabil és ellenálló maradjon – vagyis hogy az emberi civilizáció számára élhető feltételek fennmaradjanak. A jelentés szerint átlépett határ az éghajlatváltozás, a bioszféra integritása (vagyis a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák működése), a szárazföldi rendszerek átalakulása (elsősorban az erdőirtás), az édesvízkészletek változása, a biogeokémiai körforgások – főként a nitrogén és a foszfor – megzavarása, az úgynevezett újszerű anyagok, például a műanyagok és a szintetikus vegyi anyagok kibocsátása, valamint az óceánok savasodása. Ez utóbbi a legfrissebb: a tavalyi jelentés lépte át hetedikként. Az iparosodás kezdete óta az óceánok felszíni vizének kémhatása mintegy 0,1 egységgel csökkent, ami nagyjából 30 százalékos savasságnövekedést jelent, elsősorban a fosszilis eredetű szén-dioxid miatt.

Csak két határ van a biztonságos tartományon belül: a sztratoszférikus ózonréteg elvékonyodása és a légköri aeroszolterhelés. Mindkettő javult az elmúlt évtizedben, a szerzők azonban figyelmeztetnek, hogy a globális javulás elfedheti azt, hogy egyes régiókban az aeroszolszint továbbra is veszélyes. Levke Caesar, a laboratórium vezető kutatója a Courthouse Newsnak írt e-mailben hangsúlyozta, hogy a folyamatok nem választhatók el egymástól.

„Nem hét egymástól független rendszert tolunk ki a biztonságos határaikon túlra; egy összefüggő rendszer több részét változtatjuk meg egyszerre"

– fogalmazott. Hozzátette: az éghajlatváltozást és a bioszféra integritását tekintik a két „alaphatárnak", nem azért, mert a többi másodlagos volna, hanem mert bármelyikük tartós megváltozása önmagában is alapjaiban módosíthatja a Föld rendszerének állapotát.

A jelentés egy olyan év után készült, amelyet sorozatos, az ember okozta felmelegedéssel összefüggő időjárási katasztrófák jellemeztek. Pakisztánban a 2025-ös monszunáradások több mint 6,9 millió embert érintettek. Az óceánok hőtartalma tavaly új rekordot döntött, ami hozzájárult ahhoz, hogy a Melissa hurrikán rendkívül gyorsan 5-ös kategóriájú viharrá erősödjön, mielőtt elérte Jamaicát. 2023 januárja és 2025 szeptembere között a világ korallzátonyainak mintegy 84,4 százalékát érte olyan hőterhelés, amely fehéredést okoz – ez a valaha mért legnagyobb ilyen esemény. Idén Nyugat-Európa a mérések kezdete óta legmelegebb június–júliusi időszakát élte át. Aszály sújtotta Franciaországot, Spanyolországot, Németországot és az Egyesült Királyságot, Európa-szerte és Kanadában hatalmas erdőtüzek pusztítottak, rekordmeleget mértek Japánban, Dél-Koreában és a Közel-Kelet egyes részein is. A Scientific American szerint a légköri szén-dioxid-koncentráció 426 ppm-es (milliomodrész) rekordszintre emelkedett. Ez jóval meghaladja a sok tudós által biztonságosnak tartott 350 ppm-et, és az iparosodás előtti 280 ppm-es szintet is.

A jelentés egyik legnyugtalanítóbb kérdése az, hogy a szárazföldi szénnyelők – az erdők és a talajok, amelyek az emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátás jelentős részét elnyelik – meggyengülnek-e az ismétlődő hőség, aszály és tüzek hatására. A szerzők szerint a szénnyelők kapacitását becslő modellek túlbecsülhetik ezeknek a rendszereknek az ellenálló képességét.

„A nettó nulla kibocsátás felé vezető utunk működő szénnyelőkre épül. A mostani megfigyelések riasztó jelek arra, hogy bolygónk elveszítheti a pufferképességét"

– mondta Sakschewski. Johan Rockström egyszerre sürgető és bizakodó hangot ütött meg.

„Nincs luxusunk az időhúzásra, de megvan a tudásunk, a képességünk és a megoldásaink ahhoz, hogy irányt változtassunk"

– mondta. Szerinte az emberek életének és megélhetésének védelméhez elengedhetetlen, hogy felgyorsuljanak az erőfeszítések, amelyekkel minden bolygóhatár mentén vissza lehet térni a biztonságos működési térbe. Hindou Oumarou Ibrahim, a jelentést támogató Planetary Guardians nevű csoport elnöke arra kérte az olvasókat, hogy olvassák el még egyszer a katasztrófák listáját:

„Pakisztán, a Karib-térség, Európa, a korallzátonyok az óceánok mélyén. Ezek nem különálló vészhelyzetek. A bolygó minden régióban egyszerre jelzi, hogy felborult az egyensúlya."

A Bolygóegészségügyi Jelentést 2024 óta évente teszik közzé. Az első kiadás hat átlépett határt mutatott ki, a tavalyi már hetet. A keretrendszernek vannak bírálói is: egyes fejlesztéskutatók szerint az alkalmazása aránytalan terheket róhat a globális délre.

Forrás: PIK-Postdam, Courthouse News

Ugar