Lenyúlta a juhászok forradalmát az AUR

Romániában lassan külön szakága lesz a politikának a kész tüntetések eltérítése. Nem kell megszervezni az elégedetlenséget, nem kell hónapokon keresztül érdekképviseletet építeni, még különösebb program sem szükséges hozzá: meg kell találni egy létező társadalmi konfliktust, ráakasztani George Simiont, Călin Georgescu híveit, néhány „ébredj, román!” feliratot, aztán elmagyarázni a Facebooknak és a TikToknak, hogy itt tulajdonképpen már nem juhászokról, állategészségügyről vagy exportproblémákról van szó, hanem a nemzet végső szabadságharcáról.

Most a romániai juhászok szeptember 15-re tervezett bukaresti tiltakozása jutott erre a sorsra. A demonstráció eredetileg az állattenyésztők saját konfliktusaiból nőtt ki, szervezője pedig Ionică Sterp, ismertebb nevén Ionică Ciobanu, aki már a júliusi bukaresti juhásztüntetések mögött is ott volt. Augusztus 16-án tett közzé egy videót, amelyben általános mozgósítást hirdetett szeptember 15-re a kormány épülete elé, és immár kifejezetten Ilie Bolojan távozását követelte. Három nappal később megérkezett George Simion, és innentől kezdve a juhászok saját tiltakozása rohamos sebességgel kezdett átalakulni az AUR és a Călin Georgescu körüli putyinista „szuverenista” tábor újabb politikai happeningjévé.

Az előzmény ráadásul valódi probléma, nem az AUR találta ki. Júliusban a juhászok már tüntettek Bukarestben, előbb az ANSVSA, vagyis az országos állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági hatóság székházánál, majd a Victoria téren. A demonstráció elfajult, a csendőrök könnygázt használtak, az állattenyésztők pedig többek között az exportkorlátozások feloldását, az elszenvedett veszteségek megtérítését és az ANSVSA vezetőjének leváltását követelték. A kormánynál akkor Tánczos Barna ideiglenes miniszterelnök-helyettes fogadta képviselőiket.

Azóta újabb konfliktus robbant ki. Az ANSVSA juh- és kecskehimlő miatt ellenőrzéseket végzett több esztenánál, miután két konstancai településen fertőzéseket találtak. A hatóság szerint egyes állattartók elpusztult állatokat rejtettek el, azonosítatlan juhokat tartottak, illetve más megyékből származó vagy a nyilvántartások szerint korábban már harmadik országokba exportált füljelzőket használtak fel, vagyis a vizsgálat szerint a nyomon követhetőség kijátszására is kialakult egy rendszer. Az ANSVSA súlyos szankciókat, bizonyos esetekben büntetőjogi következményeket helyezett kilátásba. Vagyis volna itt miről vitatkozni. Arról, hogy arányosak-e az ellenőrzések, hogyan kezelik a járványt, ki viseli az állatok leöléséből és az exportkorlátozásokból keletkező veszteséget, megfelelőek-e a kártérítések, hogyan lehet egyszerre megvédeni a tisztességes állattartókat és betartatni az állategészségügyi szabályokat. Ez volna a juhászok ügye.

Csakhogy megérkezett az AUR.

George Simion augusztus 19-én már egy gazdával készített videót tett közzé azzal az üzenettel, hogy a juhászoknak igazuk van, szeptember 15-én pedig „az országunkért, de értünk is” utcára vonulnak. A videóban szereplő férfi arról beszélt, hogy az állam tönkretette, illetve hogy a júliusi tiltakozáson könnygáztól sérült meg. Egy aprócska életrajzi részlet valahogy lemaradt a produkcióból: az illető az AUR Giurgiu megyei tagja. Saját TikTok-oldalán ráadásul arra biztatja a juhászokat, hogy ne engedjék be az ANSVSA ellenőreit. Simion posztja több mint 80 ezer reakciót, mintegy 2800 hozzászólást és 17 ezer megosztást gyűjtött össze, innen pedig megindult a szokásos gépezet. Az AUR politikusai, a Călin Georgescut támogató oldalak és a „szuverenista” hálózatok elkezdték terjeszteni a szeptember 15-i demonstrációt, immár olyan jelszavakkal, mint a „Toată România la București”, vagyis „Egész Románia Bukarestbe”. Darius Pop AUR-képviselő augusztus 20-án már a klasszikus nacionalista mozgósító készletből vette elő az „Ébredj, román, eleget aludtál!” formulát.

És itt válik igazán érdekessé a történet, mert az AUR-nak politikailag szinte tökéletes alapanyag hullott az ölébe. Van egy valóban dühös társadalmi csoport, vannak létező sérelmei, volt már összecsapása a csendőrséggel, lehet mutogatni könnygázt, állami ellenőröket, elpusztított állatokat, elveszített bevételeket, bürokratákat, és mindehhez hozzá lehet csomagolni a Bolojan-ellenes politikai dühöt. Az AUR-nak már csak egyetlen műveletet kell elvégeznie: a konkrét érdekkonfliktust át kell fordítania általános rendszerellenes lázadásba, majd rá kell írnia a saját nevét, a juhász pedig szépen lassan statisztává válik a saját tüntetésén. Ez egyébként nem valami román politikai különlegesség. A populista és szélsőséges mozgalmak egyik klasszikus technikája, hogy nem feltétlenül létrehozzák a társadalmi elégedetlenséget, hanem rátelepednek arra, amely már létezik. A gazda azért megy az utcára, mert nem tud exportálni. A fuvarozó az üzemanyagár miatt. A vállalkozó az adó miatt. A munkás a fizetés miatt. A politikai mozgalom pedig mindegyiknek elmagyarázza, hogy valójában ugyanarra a szereplőre dühös: a „rendszer”, a „globalisták”, Brüsszel, Ukrajna, a kormány, a Nyugat vagy éppen az aktuálisan kijelölt ellenség miatt. Az eltérő sérelmekből így készül egyetlen politikai massza.

Călin Georgescu támogatói sem véletlenül jelentek meg azonnal a történetben. Georgescu körül az elmúlt években felépült online ökoszisztéma pontosan az ilyen helyzetekben működik a leghatékonyabban: adott egy létező konfliktus, amelyhez hozzá lehet kapcsolni a rendszerellenes, összeesküvéses és „szuverenista” narratívákat. Közben Georgescu ellen már megkezdődhet az érdemi büntetőper abban az ügyben, amelyben Horațiu Potrával és további húsz vádlottal együtt az alkotmányos rend elleni cselekményekkel kapcsolatban áll bíróság előtt; az ügyészség állítása szerint Potra emberei a 2024-es elnökválasztás megsemmisítése után tüntetésekbe akartak beépülni és káoszt előidézni. Augusztus 6-án a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék véglegesen kimondta, hogy az ügy érdemi tárgyalása megkezdődhet. Ezt azért érdemes észben tartani, amikor Georgescu támogatói hálózatai egy újabb, eredetileg szakmai és gazdasági követelésekkel induló utcai megmozdulás körül kezdenek mozgósítani.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy aki szeptember 15-én juhászként kimegy Bukarestbe, az AUR-tag, Georgescu-hívő vagy putyinista lenne. Éppen ellenkezőleg: ez az egész történet lényege. A juhászoknak vannak saját problémáik, és éppen ezért lehet politikailag ellopni a tüntetésüket, ha eleve AUR-demonstráció volna, nem kellene elfoglalni. Az AUR viszont pontosan tudja, hogy egy valódi társadalmi csoport valódi dühének sokkal nagyobb politikai értéke van, mint száz pártzászlónak egy előre meghirdetett George Simion-nagygyűlésen. A pásztor hitelesebb díszlet, mint a pártaktivista, a könnygázzal lefújt gazda jobb Facebook-videó, mint Darius Pop újabb beszéde, a „nép fellázadt” pedig nagyságrendekkel jobban hangzik annál, hogy az AUR megint szervezett egy AUR-tüntetést. Ezért kell figyelni arra, mi történik szeptember 15-én: nem elsősorban arra, hány juhász érkezik Bukarestbe, hanem arra, hogy ki fogja addigra politikailag birtokolni a demonstrációt.

Ugar