Nicușor beismerte: Románia nem szuverén állam!

Bolojan mintha kedvesebb lenne a szokásosnál: most éppen nyitva hagyta az ajtót egy PSD-kormány előtt. Koalícióra ugyan továbbra sem akar lépni a vörösökkel, de azt már el tudja képzelni, hogy bizonyos körülmények között a PNL megszavazza egy kormány beiktatását, hogy aztán kívül maradjon azon. Grindeanu még ne bontson pezsgőt, mert névre szóló támogatást nem kapott, de azért készíttetheti a poharakat. Előbb persze meg kell várni, kit jelöl az államfő, aki hétfőre ígérte a döntését azon a meglehetősen obskúrus sajtótájékoztatón, amelyről tegnap írtunk. Addig mindenki úgy tesz, mintha egyáltalán nem sejtené, kinek a segge alatt szeretne végre miniszterelnöki széket látni a PSD.

Bolojan tegnap esti Digi24-interjújának volt egy másik érdekes része is: az amerikai gázüzlet. Az ügyvezető miniszterelnök elmagyarázta, hogy támogatják a Görögországból északra tartó gázfolyosót, de abból még nem következik, hogy Romániának vásárolnia is kell a rajta érkező amerikai gázból. Ehhez ugyanis két, diplomáciai körökben nyilván roppant kellemetlen kérdést kellene megválaszolni: szükségünk van-e rá, és mennyibe kerül. Bolojan szerint Románia jövőre gázexportőrré válik, a vásárlásról pedig a vállalatoknak kell gazdasági számítások alapján dönteniük. Borzasztó hozzáállás, tényleg: megérkezik a nagy amerikai barátság, ez a makacs román meg elkezdi nézegetni az árcédulát. A fekete-tengeri kitermelés ráadásul valóban közeledik: az OMV Petrom és a Romgaz szeptember végi tájékoztatása szerint a Neptun Deep első gázmennyisége 2027 első felében kerülhet a hálózatba, teljes kapacitáson pedig évi mintegy nyolcmilliárd köbméteres termeléssel számolnak, úgyhogy a stratégiai partnerség azért mégse jelentse azt, hogy barátságból lehúznak a kasszánál, mert ugye itt van nekünk Kimberly Guilfoyle, a MAGA athéni nagykövetnek kinevezett gázkufára, aki a diplomáciai munkaköréhez a jelek szerint a kormánybuktatásról szóló nagypofájú társalgást is hozzácsapta. A Financial Times szeptember 29-én saját forrásain keresztül is megerősítette a WSJ által leírt athéni beszélgetést: Guilfoyle már március 18-án a román kormány eltakarításáról beszélt.

Ettől azonban még kurvára nem lett megnyugtatóbb a történet. Volt amerikai gázüzlet, volt román ellenállás, voltak találkozók a PSD vezetőivel, és van egy nagykövetnek tulajdonított hencegés arról, hogyan lehet más országok kormányait eltakarítani. Bolojan közben gondosan védi az amerikai partnerséget, és azt mondja, a kormányzattal nincs nézeteltérésük a román gázhelyzet megítélésében, hogy aztán a háttérben ki mit ígért kinek, és a májusi kormánybuktatásban pontosan mekkora szerepe volt az amerikai üzleti érdeknek, azt még ki kell bontani - ahogy a román oknyomozó sajtó, képességeit ismerjük, ez csak idő kérdése, a román politikai osztály pedig természetesen önerőből is eljut ugyanoda, nem kell ehhez amerikai segítség; errefelé a hátbaszúrás nem külföldről behozott technológia, hanem gondosan ápolt nemzeti sport. A nagykövet asszony egyébként korábban Donald Trump Jr. menyasszonya volt, ugyanazé az ifjabb Trumpé, akinek későbbi esküvői ünnepségeibe a Putyinhoz kötődő Umar Kremljov is szépen beszállt. Ez önmagában persze nem a román kormánybuktatás bizonyítéka, csak egy kis családi háttér ahhoz a társasághoz, amelyik olyan lelkesen oktatja a világot hazafiságból, szuverenitásból és nyugati értékekből - menyegzőn azért elfér az orosz pénz, ne legyetek már ilyen ünneprontó gecik.

Szóval Bolojan nyitva hagyja az ajtót, amiben azért lehet némi ravaszság. Tegyük fel, hogy a PNL-frakció megszavazza a PSD kormányát, de nem lép koalícióra, és tartós parlamenti támogatást sem ígér. Grindeanu megkapja a széket, aztán minden fontosabb törvényért külön végigjárhatja a folyosókat: vagy enged a liberálisoknak, akik ellenzékből meglehetősen kényelmesen kérhetnek ezt-azt, vagy megint az AUR-nál köt ki. Utóbbi esetben pedig minden együttszavazással tovább koptatja azt a mesét, hogy a PSD valamiféle európai szociáldemokrata párt, amelyet csak a gonosz ellenfelei kevernek össze a nacionalista, reformellenes posvánnyal. Ráadásul ha a választó azt látja, hogy a PSD és az AUR ugyanazt a sértődött, nemzetieskedő, álhazafias szart árulja, csak az egyik hangosabban, előbb-utóbb megkérdezi, minek maradjon a régi kereskedőnél. Iliescu eredeti demokráciájának országában ez nem teljesen ismeretlen probléma: a nyugatos berendezkedésből kellene a pénz és a kényelem, a számonkérésből meg lehetőleg lófasz se. A nemzeti büszkeség aztán szépen ráborul mindenre, mint egy jó nagy terítő arra az asztalra, amely alól közben elhordják az országot. Moszkvától Budapestig és Bukaresttől Washingtonig meglepően jól értik egymást az efféle hazafiak.

Bolojan egyébként nem kímélte Grindeanut a Digi24-nél: cinikus értelemben ő volna a megfelelő miniszterelnök arra, hogy senkit se zavarjon - mondta, csak hát Románia ezt nem érdemli meg. Magyarán, ahogy én olvasom: végre mindenki fellélegezhetne, akinek Bolojan reformjai kellemetlenséget okoztak, és vissza lehetne ülni a megszokott vályú mellé.

Persze Grindeanu is beszélt, méghozzá az Antena 3-nál; néha már abból is elég sokat megértünk a román politikából, hogy ki melyik stúdióba megy megmagyarázni önmagát. A PSD elnöke megnyugtatott mindenkit, hogy ha az államfő őt jelöli, bizony szeretne miniszterelnök lenni. Nahát, ki hitte volna? Én már azt gondoltam, valami kellemetlen kötelességnek érzi, csak nem tud kitérni a felkérés elől, szegénykém. Most legalább van egy biztos pontunk ebben a kibaszott káoszban: Grindeanu akarja az állást, és a Bolyaiak óta tudjuk, hogy megfelelő támaszponttal a világ is kifordítható a sarkaiból, bár Sorinnak első körben Románia válságba taszítása remekül sikerült. Azt is hozzátette, hogy a PSD nem támogat olyan kormányt, amelynek maga nem része, ő pedig világos, átlátható többséget akar, nem alkalmi szavazatokból összeguberált beiktatást. Vagyis szeretné a hatalmat, szeretné hozzá a minisztereket, és szeretné, ha valaki még a biztos parlamenti hátteret is odakészítené mellé. Szinte hallom, ahogy Cseke Attila szívéről potyognak lefelé a kövek, én pedig szeretnék részt venni egy űrutazáson, csak nem voltam jóban Viktorral, most pedig már erről is lemaradtam; biztosan ez az egyetlen akadálya.

Közben az államfő sem ül a golyóin, ha már a parlamentben olyan szépen begyűjtötték neki őket. Bár a hivatalos konzultációkat hétfőre hirdette meg, a G4Media értesülése szerint a hétvégén informálisan is egyeztet a PSD, a PNL, az USR és az RMDSZ vezetőivel. Hétfő délután pedig már jelölni is akar, úgyhogy legalább kezdjük érteni, hogyan fér majd bele a nagy alkotmányos megvilágosodás egyetlen munkanapba. Prágából hazatérve Dan azt is leszögezte, hogy nem támogat olyan kormányt, amelynek az AUR része, mert őt a választók az ország nyugati irányának megőrzésével bízták meg. Hát igen, valóban ezért szavaztunk rád, kedves Nicușor, és éppen ezért lett volna kurva jó, ha ez akkor is eszedbe jut, amikor a PSD nekiállt szétverni a kormányt, te pedig a nagy elnöki egyensúlyozás közben valahogy mindig elfelejtetted világosan megmondani, kinek a felelőssége a cirkusz. Az AUR kormányon kívül tartásához ráadásul kellene valami működő parlamenti megoldás. Vagy a korábbi partnerek közül szerez támogatást a PSD, akár kívülről, akár egy új koalícióban, vagy máshonnan kell összekaparnia a voksokat. Egy PNL–USR–PSD-kibékülésbe az RMDSZ persze aligha halna bele, csak ehhez előbb úgy kellene tenni, mintha az elmúlt öt hónapban nem ütötték volna egymást összevissza ugyanazok az emberek. Azt mondanám, hogy ebből nehezen lesz együttműködés, ha egy normális országban élnék, de ez továbbra is Románia, ahol a tegnapi árulásra rendszerint az a válasz, hogy rendben, de akkor kié lesz a fejlesztési minisztérium. Az államfő másik megjegyzése azonban ennél is szebb, úgyhogy most tessék megkapaszkodni. Nicușor Dan az előrehozott választásokat többek között ezzel utasította el:

Előadta azt is, hogy az új választás hónapokkal hosszabbítaná meg az ügyvezető kormányzás időszakát, akadályozná a költségvetési kiigazítást, Románia pedig hitelből él, ezért nem kockáztathatja a finanszírozását. Rendben, ezt hallottuk. Most pedig rágjuk meg egy kicsit, hogy Románia kibaszott államfője mit tett ezzel a mondattal.

Először is, kötve hiszem, hogy a befektetők rejtélyes sokasága egyetlen kórusban üzente volna meg neki, mit szabad és mit nem, bár a MAGA-féle gázdiplomácia után már nehéz eléggé cinikusnak lenni. De nem is az a legfontosabb, pontosan milyen szavakkal fogalmaztak a bankárok, hanem az, hogy mit kezdett vele az elnök. Nos, akkora politikai balfaszságot követett el, hogy az embernek lassan külön erőfeszítésébe kerül puszta ügyetlenségként értelmezni. Mert mit hall ebből a választó? Azt, hogy a pártok hónapok óta képtelenek kormányt alakítani, az államfő hónapok óta képtelen lezárni a válságot, de amikor szóba kerül, hogy talán újra meg kellene kérdezni a népet, hirtelen előkerülnek a hitelezők, akik ezt nem szeretnék. Öt hónap politikai töketlenkedés belefért, egy választás viszont már felelőtlen kaland volna. A politikusok nyugodtan elbaszhatják az időt, a választó azonban ne nagyon szóljon közbe, mert ideges lesz a pénzpiac.

Az AUR egész idegenellenes világmagyarázatának az az egyik alapja, hogy Romániáról mások döntenek, a nép nyakára kívülről ültetik a vezetőket, a nyugatos elit pedig külföldi érdekeket szolgál. Erre megérkezik az az államfő, aki elvileg meg akarja védeni az országot ettől a párttól, és közli, hogy az előrehozott választások ellen a hitelezők is szóltak. Simionnak most már tényleg nem kell megizzadnia a következő videóért: kivágja ezt a mondatot, aláírja, hogy „ugye megmondtuk”, és kész. És igen, ebben az egy kérdésben az AUR-nak van igaza: attól, hogy Simion előrehozott választást akar, az még nem lesz ördögtől való. Nem fogok csak azért belenyugodni egy működésképtelen parlament és egy tehetetlen államfő végtelenített szappanoperájába, mert különben egy mondat erejéig egyetértenék vele. A választó megkérdezése nem szélsőjobboldali találmány, és különösen szép teljesítmény a nyugatosoktól, ha sikerül úgy viselkedniük, hogy végül a szélsőjobb sajátíthassa ki ezt a követelést.

Egy eladósodott országnak persze figyelnie kell arra, miből működik, de az államfő azért kapta a felhatalmazását, hogy politikai döntéseket hozzon és felelősséget vállaljon értük, nem pedig arra, hogy úgy ismertesse a hitelezők véleményét, mintha az lezárná a vitát. Mert ebből tényleg az jön át, hogy a demokrácia nagyon szép dolog az ünnepi beszédekben, csak amikor a nép beleszólna valamibe, akkor kiderül, hogy most éppen nem alkalmas. Hitelből élünk, reformok helyett egymást buktatjuk, de azért kuss legyen, mert a stabilitás megköveteli, hogy ugyanazok alkudozzanak tovább, akik idáig juttattak bennünket. Ha pedig valaki komolyan azt hiszi, hogy a jelenlegi parlament 2028-ig történő életben tartásával kifogyasztják az AUR-t a levegőből, annak üzenem: fiúk, ti éppen most kötöttétek rá őket a sűrített oxigénre. Nem tudjuk, milyen eredményt érnek el két év múlva, de az biztos, hogy a saját alkalmatlanságotokat nem lehet a végtelenségig a demokrácia védelmének eladni. Egy idő után a választó már nem azt hallja, hogy megóvjátok Simiontól, hanem azt, hogy megóvjátok magatokat a választótól.

És ezt most maga Nicusor tolta bele az arcunkba...

Karczag Anna