Putyin titkos szigetlaborja: az ukrán hírszerzés szerint biológiai fegyveren dolgoznak az oroszok

Egy elzárt sziget, körülötte lezárt vízterület, FSB-védelem, katonai helyőrség, légvédelem és elektronikai hadviselési rendszerek, a kerítésen belül pedig olyan modern laboratóriumok, amelyek a legveszélyesebb kórokozókkal is képesek dolgozni. Az ukrán katonai hírszerzés szerint mindez nem valamelyik kémregény díszlete, hanem egy jelenleg működő oroszországi kutatókomplexum a Tveri területen fekvő Liszij-szigeten, amely papíron civil intézmény, valójában azonban az orosz védelmi minisztérium érdekeit szolgálhatja.

A HUR a Kyiv Postnak adott exkluzív interjúban beszélt részletesen arról, mit tud a létesítményről. Az ukrán hírszerzés képviselője, Andrij Csernyak szerint a komplexum hivatalos neve Kísérleti Élettani Központ, és az orosz Szövetségi Orvosbiológiai Ügynökség alá tartozik. Hivatalosan háziállatok betegségeit, köztük brucellózist, tuberkulózist, valamint más bakteriális és vírusos fertőzéseket vizsgálnak itt, a HUR szerint azonban a labor tényleges feladatai ennél jóval messzebbre vezethetnek.

A helyszín önmagában is figyelemre méltó: a komplexumot eredetileg még 1938-ban építették egy különálló szigeten, amelyet könnyű elszigetelni és ellenőrizni. A Szovjetunió összeomlása után az épületek fokozatosan leromlottak, hosszú időn keresztül komolyabb felújításnak sem volt látható nyoma. Aztán 2022-ben, ugyanabban az évben, amikor Oroszország megindította Ukrajna teljes körű lerohanását, minden megváltozott - Vlagyimir Putyin utasítására nagyszabású rekonstrukció kezdődött. A régi épületeket lebontották, helyükre modern laboratóriumokat emeltek, amelyeket biológiai mintákkal és vegyi anyagokkal végzett munkára alkalmas, megerősített védelemmel láttak el. A létesítményt eközben hivatalosan is Oroszország „védelmi képességének és biztonságának biztosítása” szempontjából fontos objektummá minősítették.

A HUR szerint a sziget körül kialakított biztonsági rendszer különösen nehezen egyeztethető össze egy egyszerű állategészségügyi kutatóintézet képével. A komplexumot az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSB, valamint a legfelsőbb állami vezetők és stratégiai objektumok védelméért felelős egységei őrzik, mellettük egy teljes katonai helyőrség állomásozik a térségben. A létesítményt légvédelmi és elektronikai hadviselési eszközökkel is biztosítják, a sziget körüli vízterületet pedig 2023 óta lezárták a nyilvánosság elől. Az ukrán hírszerzés szerint nem véletlen, hogy Moszkva éppen a régi szovjet létesítményt élesztette újjá. A sziget elszigeteltsége ideális arra, hogy illetéktelenek ne láthassák, mi történik odabent, és szükség esetén a teljes területet könnyen le lehessen zárni. A hely története ráadásul jóval régebbi kérdéseket is felvet. Csernyak szerint nyugati hírszerző szolgálatok már az 1950-es és 1960-as években gyanakvással figyelték a komplexumot, az amerikai CIA pedig korabeli jelentéseiben lehetséges biológiai fegyver-fejlesztési központként azonosította. Ez természetesen önmagában nem bizonyítja, hogy a mai labor ugyanilyen programot folytat, az ukrán hírszerzés szerint azonban a jelenlegi fejlesztések és a katonai kapcsolatok miatt a régi gyanú ismét relevánssá vált. További érdekesség, hogy a Liszij-szigeti komplexum rekonstrukciójával nagyjából egy időben egy másik, az orosz védelmi minisztériumhoz tartozó kutatóintézetet is bővíteni kezdtek. Ez a Moszkva közelében működő 48. Központi Kutatóintézet, amelyet az ukrán hírszerzés az orosz biológiai hadviselési képességekhez köt, Csernyak szerint pedig a két fejlesztést ugyanannak a programnak a keretében finanszírozták, ami a HUR értékelése szerint arra utal, hogy a két létesítmény között kapcsolat van.

Van azonban egy ennél kézzelfoghatóbb nyom is.

Az orosz Szövetségi Orvosbiológiai Ügynökség idén májusban laboránst keresett a szigetre. A munkaköri leírás szerint az alkalmazottnak az orosz veszélyességi besorolás szerinti I–IV. csoportba tartozó patogén biológiai ágensekkel is dolgoznia kellett volna. Az első csoportba az orosz rendszer szerint különösen veszélyes, súlyos vagy halálos fertőzéseket okozó ágensek tartoznak. A HUR szerint az orosz besorolási rendszerben többek között a pestishez, az Ebolához, a fekete himlőhöz és a lépfenéhez kapcsolódó kórokozók is a különösen veszélyes kategóriák között szerepelnek. Az ukrán hírszerzés ezért azt kérdezi: ha a Liszij-szigeten valóban csak háziállatok betegségeit kutatják, miért keresnek oda olyan laboratóriumi szakembert, akinek a legveszélyesebb patogén biológiai ágensekkel is dolgoznia kell?

A HUR ennél is tovább megy, és felveti, hogy a létesítmény működésének köze lehetett az Oroszországban 2026 tavaszán szarvasmarhák között észlelt ragadós száj- és körömfájásos esetekhez. Csernyak egyelőre elméletként beszélt erről az összefüggésről, arra hivatkozva, hogy egy biológiai fegyverprogramnak időnként terepi tesztekre lehet szüksége. Felidézte azt is, hogy az érintett területeken az orosz hatóságok kevés információt közöltek a lakossággal, az állatokat pedig – beteg és egészséges példányokat egyaránt – lefoglalták és megsemmisítették. A Kyiv Post interjújának egyik legsúlyosabb része azonban nem is arra vonatkozik, hogy mit fejleszthetnek a szigeten, hanem arra, mi történne, ha egy ilyen szigorúan őrzött létesítményben baleset következne be. Csernyak szerint agresszív vegyi anyagok vízbe jutása a helyi ökoszisztéma pusztulását okozhatná, a szennyezés pedig a folyórendszereken keresztül továbbterjedhetne, és akár százezrek ivóvízellátását veszélyeztethetné. Patogén mikroorganizmusok kiszabadulása esetén ennél is súlyosabb forgatókönyvekkel kellene számolni, az ukrán hírszerzés képviselője szerint ráadásul nem lehet biztosra venni, hogy egy ilyen incidens esetén az orosz állam időben tájékoztatná a környék lakosságát.

A biológiai fegyverek fejlesztését, gyártását és felhalmozását tiltó nemzetközi egyezményt a Szovjetunió 1972-ben aláírta ugyan, Oroszország pedig a Szovjetunió jogutódjaként továbbra is részes fele, de a szovjet történelem azonban ezen a területen különösen sötét örökséget hagyott maga után: Moszkva az egyezményhez való csatlakozás után is titkos biológiai fegyver-programot működtetett.

Amit eddig biztosan tudni lehet, az önmagában sem hétköznapi: laboratóriumi komplexumot, amelyet ma ennyire kiemelten védenek, miközben olyan szakembert kerestek oda, aki a legveszélyesebb kategóriákba sorolt kórokozókkal is képes dolgozni, az több mint gyanús, ám azt, hogy pontosan mi zajlik odabent, azt Moszkva nem akarja a külvilág orrára kötni, és valószínűleg éppen ezért őrzik ennyire.

És persze voltak azok a bizonyos „ukrajnai amerikai biolaborok”

Az egész történetnek van egy különösen mocskos iróniája. Oroszország ugyanis éveken keresztül, de különösen Ukrajna teljes körű megtámadása után ipari mennyiségben gyártotta és terjesztette azt a propagandát, hogy Ukrajna területén titkos, amerikai irányítás alatt álló biológiai fegyverlaboratóriumok működnek. Nem néhány elszórt Telegram-posztról beszélünk: az orosz külügyminisztériumtól és védelmi minisztériumtól kezdve az állami médián át a propagandacsatornákig mindenki ezt harsogta, majd a történetet készségesen átvette Európa teljes putyinista ökoszisztémája, a szélsőjobboldali pártoktól a konteógyárosokon át Moszkva minden rendű és rangú hasznos idiótájáig.

A valóság ennél prózaibb volt. Ukrajnában valóban működtek és működnek biológiai laboratóriumok, és az Egyesült Államok valóban támogatott ukrán laboratóriumokat a Biological Threat Reduction Program keretében, és ezt soha nem is kellett titkos dokumentumokból előásni: Washington és Kijev nyilvánosan beszélt az együttműködésről. A program célja veszélyes kórokozók biztonságos kezelése, betegségek megfigyelése és a szovjet biológiai programból megmaradt kockázatok csökkentése volt. Arra viszont, hogy ezek amerikai biológiai fegyver laboratóriumok lettek volna, Moszkva soha nem mutatott be hiteles bizonyítékot, az ENSZ illetékes tisztviselői 2022-ben azt is közölték, hogy nincs tudomásuk Ukrajnában működő biológiai fegyver-programról.

És itt kezd igazán kínossá válni a történet Moszkva számára. A teljes körű háború ötödik évében járunk. Az orosz hadsereg Ukrajna keleti és déli területeinek jelentős részét megszállta, komplett városokat, állami intézményeket, ipari létesítményeket és kutatóhelyeket foglalt el. Orosz katonák és titkosszolgálatok évek óta járkálnak a megszállt területeken, és még mindig nem került elő az a kurva amerikai biolabor. Egy sem. Nem láttunk lefoglalt biológiai fegyvereket, nem láttunk működő amerikai katonai biolabort, nem láttunk olyan dokumentációt, amely bizonyítaná az orosz propaganda központi állítását. Márpedig ne legyenek illúzióink: ha az orosz hadsereg akár egyetlen olyan laboratóriumot elfoglalt volna, amelyről hitelt érdemlően bizonyítani tudja, vagy legalább valamennyire hitelesen el tudná bábozni, hogy az Egyesült Államok Ukrajnában biológiai fegyvereket fejlesztett, attól lenne hangos a fél bolygó. Lavrov reggeltől estig mutogatná az ENSZ-ben, az RT huszonnégy órás különkiadást sugározna róla, az orosz külügyminisztérium naponta százszor posztolná, és Európa putyinista hasznos idiótái már pólóra nyomtatva járnának vele.

Az orosz propagandának van egy régi, szinte tankönyvszerű tulajdonsága: azzal vádolja az ellenfelet, amit Oroszország maga csinál, csinált, vagy amire készül. Ezt nyugodtan vehetjük minden egyes orosz vádból automatikusan levezethető természeti törvénynek, és propagandatechnikaként annyiszor találkoztunk már vele, hogy az orosz vádakat nemcsak vádként, hanem önkéntelen önvallomásként is érdemes kezelni.

Forrás: Kyiv Post