Se kerek, se nemzet, se politika – csak a hazudozás asztala

És eljött a nemzetpolitikai kerekasztal ideje is a tusványosi szellemi és fizikai dagonyában. Ez az a pont, ahol még az elnevezés is hazugság, ugyanis ezek a nem egészen kerek asztal mellett ülő, egészében nem lovagok mindenről összefossák a szót, csak épp a nemzetről és a politikáról nem. És még ez a szellemi hitványság és lelki üresség sem akadályozza meg őket abban, hogy nyakra-főre hazudjanak. Nem is húzom tovább az olvasó idegeit: a Telex beszámolója alapján itt vannak a főbb kamuzások, félrebeszélések, manipulációs trükkök.

Nem igaz, hogy a Fidesz bárkit is kirekesztett volna a nemzetből, ideje, hogy a Tisza abbahagyja ezt a vádaskodást, jelentette ki Németh Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője a Tusványoson rendezett nemzetpolitikai kerekasztalon, amin Semjén Zsolt egykori miniszterelnök-helyettes és a határon túli magyar szervezetek képviselői is részt vettek. A kerekasztalra meghívták Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztert is, ő azonban nem jött el Tusványosra.

Gondolom, a dicső lovagok sértve is érezték magukat, amiért Tarr Zoltán nem tette tiszteletét a helyszínen. De hát így jár az, aki a magyar miniszterelnököt deklaráltan nem hívja meg, mert nem tetszik neki, hogy Magyar Péter szómágia nélkül mond ki olyan igazságokat, amelyek kényelmetlenek a Fidesznek. A Fidesz pedig igenis sok mindenkit kirekesztett a nemzetből. Hogy most hirtelen ne a poloskázásra utaljak vissza, de maradjunk Viktor Orbán oroszbáb, egykori és szerencsére hatalmasat bukott miniszterelnöknél: pont Tusványoson fejtegette nézeteit a kevert fajúságról, ami csak azért nem a nemzetből való kirekesztés előszobája, mert ez már egyenesen a nappali.

A Tisza tehát nem „vádaskodik", hanem az igazat mondja – ráadásul több ezer tiszás aktivista érezte ezt a kirekesztést a saját bőrén, szó szerint, amikor késsel fenyegették vagy autóval ütötték el a standjukat, a 2024-es EP- és a 2026-os országgyűlési kampány során. Úgyhogy Németh Zsolt emberarcáról ismét lekerült a maszk, és ott rondult mögötte a vérbeli fideszes, újfent bizonyítva, hogy ezek semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek: tehát ugyanazok.

Semjén elismerte, hogy a külhoni magyarságnak nyújtott támogatások egy része nem fenntartható, ha nincs ugyanaz a nagyságrendű magyarországi támogatás. De például a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatását fenn kell tartani, különben vagy a szakok számát kéne csökkenteni, vagy „be kell hozni a román pénzt". De ha beengedik egyszer „a román pénzt az ajtórésbe", onnantól a románok bele fognak szólni az egyetem működésébe.

Ízlelgessük: „román pénz" – annyira jó, ahogy a kevert fajúság elmélete valutaváltót nyit az enyhének sem nevezhető idiotizmussal kombinált sovinizmus konyhakertjében. Csakhogy ez önmagában már nem is hazugság, hanem a külön valóság, a szuperszürreál valóság felfestése a hallgatóság mentális térképére. A helyzet ugyanis az, hogy épp fordítva kellene működjön a dolog: a Sapientia kapjon csak „román pénzt", mert magyar ajkú román állampolgárok is fizetnek adót ebben az országban. Semjén logikája viszont jól érthető: amíg a köldökzsinór vége Budapesten van, addig mindenféle politikainak álcázott közpénzlenyúlásos alku létjogosultsága nem megkérdőjelezhető, akkor sem, ha "nem fenntartható". Csak az ősi, közhellyé nemesült vicc jut eszembe: "Uram, mit tegyek, üres a kassza? Tedd vissza". Tarr Zoltán viszont bejelentette, hogy visszamenőleg is vizsgálni fogják a határon túlra átcsorgatott milliárdokat. Nagyon helyes, várjuk az eredményeket.

Visszautasította azt a vádat is, hogy a „Fidesz-maffia kiépítette a külhoni lerakatait". Szerinte ez nem fér bele, ahogy az sem, hogy az RMDSZ-t a Fidesz ügynökének nevezik. A vádaskodás helyett kölcsönös tiszteletre alapuló párbeszédre van szükség, ő lát még esélyt arra, hogy kivonják a pártpolitikai csatározásokból a külhoni magyarság kérdését, a Fidesz erre nyitott lenne.

Hát persze, hogy nem a Fidesz ügynöke az RMDSZ. Jól elvan az magától is: akkor is pont ilyen maffiaállapotú volt, amikor a Fidesz még ellenzékben szóba sem akart állni velük, most is jól van, köszöni szépen, és a jövőben is jól lesz – legalábbis ha az örök két csecsen múlik, amiből a tejet kapja. Bukarest, Budapest, pénzek innen is, pénzek onnan is, és egy jól kiépült rendszer, amin keresztül pártvagyonná és magánvagyonná konvertálják ezeket. Nem az RMDSZ a Fidesz kistesója, hanem ő a Mester, akit a tanítvány Fidesz túlszárnyalt.

A magyar államnak a politikától független kötelessége a külhoni egyetemek, iskolák és intézmények támogatása, ebben józan együttműködésre van szükség.

Annyira jól hangzik ez a politikától független, hogy majdnem bedőltünk neki – na jó, még csak majdnemre sem volt elég, de legalább törekedett a szarvasgyilkolásban aranykeresztes dobogós Semjén urunk. Viszont ez egy tőrőlmetszett hazugság, amelyet életbe is léptettek az elmúlt 16 évben – ennek isszuk most a levét.

A politikától való függetlenség ugyanis azt jelentette, és jelenti most is, hogy a magyarországi adófizető lehetőleg kussoljon, amikor X milliárdot áttolnak valamiféle határon túli magyar projektre. Egyébként az X, ha nem is tart a végtelen felé, de eléggé pörgött a számláló az utóbbi évtizedben. Szóval a magyar adófizető rá ne kérdezzen, hogy erre ugyan bizony miért volt szükség; esetleg a dunabogdányi Péter bácsi nehogy jelezze a térségi országgyűlési képviselőjének egy fogadóórán, hogy ugyanbizony, neki gyergyói rokonai vannak, és ők azt mondták, hogy ez olcsóbban is megoldható, vagy nem erre kellene költeni – mert különben Péter bácsi könnyen hazaáruló lehet, aki románok elé dobja szegény erdélyi véreink testét, lelkét.

A probléma pont abban van, hogy el kellene ismerni: a magyar adófizetőnek joga van tudni, hogy a kormánya mire költött és mennyit, azt is, hogy miért. Az Erdély-ellenesség, amely létező jelenséggé vált Magyarországon, pont emiatt született: a Péter bácsik csak a rádióból értesültek arról, hogy X milliárdot adtak az erdélyi magyar médiának, és ha nem is sajnálták azt a pénzt, azért csak furán néztek, amikor azt kellett megtudják, hogy az az erdélyi magyar média írott része úgy szűnt meg, hogy Trianon után sem volt ennyire kevés írott magyar szó az erdélyi sajtóban.

Úgyhogy hagyjuk csak a politikától való függetlenséget, nem tisztelt, de legalább nagyot bukott fideszes és kádéenpés vezírek – és hagyjuk ezt a Tusványost is a francba már.

Annyira unjuk ezt a sok hazugságot…

Karczag Anna