#RMDSZ

A kirajzolódó mintázat pedig persze az RMDSZ kezére játszik – miután az összes oroszpárti hírtévé és obskúrus portál lenyomta a fent említett kötelező körét, beindult az erdélyi magyar sajtónak nevezett akármi, és a Maszol, a Krónika, a Transtelex, minden, de minden azzal van tele, hogy ismét bántják a románok a magyarokat, elővették a magyar kártyát, nyakunkon a kés – ez az üzenet megy majd ki Budapestre is, és vélhetően annyi haszna mindenesetre lesz, hogy Tarr Zoltán belassul a korábbi évek támogatásainak átvizsgálásával, márpedig aki időt nyer, életet nyer. Hunorék pedig köszönik szépen Dan Dungaciunak, aki egyébként remek podcast-barátságban van azzal a Zakariás Zoltánnal, aki az orbánizmusában csak oroszpártiságában erősebb EMSZ nevű minialakulat képviselője – így hát a kör bezárul, így a farkába harap és marad minden a régiben, legalábbis egy ideig. Egy ideig, de ki időt nyer, életet nyer - mondom megint.

Tény: valakinek el kell árulnia valakit - A PNL-nek el kell árulnia saját pártelnökét, Bolojant, az USR-t és úgy általában a PSD-ellenes jobboldalt. Ebben az esetben a PSD-nek és a PNL-nek együtt van 204 szavazata, amihez készségesen csatlakozik majd az RMDSZ, így 235 vokssal a hátuk mögött már csak arra kell vigyázniuk, hogy a valószínűleg megsértődött Bolojan úgy hagyja ott a frakciót, hogy egynél több embert ne vigyen magával. A PNL-t ismerve ez nem elképzelhetetlen, ugyanakkor egy ilyen esetben a PSD-ellenes jobboldal nagy része az AUR-hoz, kisebb része az USR-hez vándorolna, a liberálisok pedig a következő választásokon a parlamentbe se jutnának be.

A három szerkesztőség felhívása tehát nem rossz – csak nem megy elég messzire. A 2 milliárd visszavonásának követelése mellé legalább ennyire hangosan kellene követelni egy vizsgálóbizottság felállítását, amely az összes eddigi sajtótámogatást – a BGA-n, a Communitas-on és minden más csatornán átfolyó összeget – tételesen megvizsgálja, és az eredményeket nyilvánosságra hozza.

A Kreml regionális stratégiájának egyik legrégebbi és leghatékonyabb eszköze az etnikai feszültségek szítása. Nem kell ahhoz közvetlen beavatkozás, hogy egy kisebbség és a többségi nemzet egymásnak feszüljön – elég egyetlen hangfelvétel, egyetlen félrevezető újságcím, és a közösségi média elvégzi a többit. A Demeter-ügy pontosan ebbe a sémába illeszkedik: egy kontextusában teljesen érthető kijelentésből percek alatt lett „magyar áruló", aki az oroszoknak akarja eladni a moldovai román nyelvű közszolgálati rádiót. Az etnikai gyúanyag megvolt, csak egy szikra kellett – és az RMDSZ, ahelyett hogy ezt azonnal és határozottan kommunikálta volna, lemondást követelt. Ezzel nemhogy oltotta volna a tüzet, hanem benzint öntött rá.

A kiszivárgott hangfelvétel önmagában nem is annyira botrányos. A miniszter sztorizgat egy kicsit kollégái előtt, hogy miként keménykedett az ügyészséggel. A sztorit színezi, előadja a bátort, hogy az alkalmazottak is lássák: a főnök kemény gyerek, nem retten meg még az ügyészségtől sem - végül pedig ma este bejelentette lemondását. Közösségünk gyengeségét jelzi, hogy az összes eddigi botrányát, ellenünk elkövetett tettét megúszta, és végül egy kocsmai hangulatú sztorizgatásba bukott bele.

A forgatókönyv egyszerű: az ő javaslatára megemelték az ÁFÁ-t, a pénztárcák kiürültek, az emberek megszenvedték – aztán elég volt várni egy évet, hagyni, hogy a kollektív amnézia elvégezze a dolgát, és máris lehet hősként visszatérni a porondon: „Én csökkenteném az adót!" Lájk, megoszt, szavaz.

Valamikor a gyurcsányi éra legsötétebb óráiban jelent meg az akkor még valóban magas szakmai színvonalon dolgozó Index hasábjain A féltudású magyar elit című cikk. Ez a szöveg – ha létezne ilyen kötet – méltán kerülhetne be a rendszerváltás utáni legfontosabb közéleti írások közé. Nyers, pontos és kegyetlen kritikával írta le a magyar értelmiség önáltatásait, szerepzavarát és szellemi leépülését.

Az elit első számú szerepe a morális együttható melletti kiállás - nos, a Transtelexen zajló vita mégsem volt céltalan: megtudhattuk belőle, hogy az erdélyi magyar elit erre teljesen képtelen.

Az Átlátszó Erdély ellátogatott az RMDSZ kongresszusára, ahol megpróbálta szembesíteni a Szövetség politikusait korábbi kampányígéreteikkel. Hogy ez mennyire sikerült, azt mindenki döntse el magának, a videó alább megtekinthető, majd biztonság kedvéért mi is összeírtunk pár kérdést, amelyet szívesen feltettünk volna az RMDSZ politikusainak.

Az erdélyi magyar sajtó – legalábbis az a maradvány, amit még annak lehet nevezni – hangosan tárgyalja Nicușor Dan román államfő távolmaradását. Az illető ugyanis elkövette azt a hibát, hogy nem ment el az RMDSZ kongresszusára, ráadásul rossz nyelvek szerint azért, mert ott a résztvevők a Székely himnuszt éneklik. Iohannis 2.0 történet következik.

Kelemen Hunor megint odatette magát: saját Facebook-oldalán veri a mellét, hogy lám, ők javasolták és el is tudták fogadtatni az alapvető élelmiszerek profitrátájának fenntartását. És hozzátette, hogy a magyar családok számíthatnak az RMDSZ-re. Persze, számíthatnak…körülbelül annyira, mint a csapolt sörre a fesztiválon: mire rád kerül a sor, már langyos és híg.

Lenne egy kérdésem Kelemen Hunorhoz. Illetve több is, de most maradjunk egynél, ami lehet, hogy majd többfelé ágazik jelen írás során – de ilyen az emberi elme: inkább pókhálós, semmint selyemcérnás. Selyempaplanból nem jut mindenkinek, de ki mint veti ágyát…

Most, hogy a romániai elnökválasztások véget értek, és a bölcs választók egy matematikusra bízták a demokrácia megmentését, valamint most, hogy az RMDSZ-t soraiban tudó román kormány a mi zsebünkből veszi ki azt a pénzt, amit a korábbi lopások miatt kell visszapótolni az államkasszába, illendő lenne, ha mi, magyarok, kicsit magunkba néznénk. Fel kellene tennünk a kérdést: hogyan tudott minket így

Interjút adott Tánczos Barna a Transtelex háziportálnak. Az interjúnak több érdekes része is van, végül is az egészet fel lehetne fogni, mint egy beismerő vallomást – csak hát ehhez kellene egy csipetnyi őszinteség is, legalább. Na de az meg nincs, sehogy sem akar megjönni. Igaz, a kérdező Cseke Péter sem szántotta fel a padlót a keresztkérdéseivel – és akkor még finoman fogalmaztunk.

Erdélyben szokatlanul hangos a csend: augusztus második felében nincs igazi uborkaszezon, mert uborka nincs, víz alig, és pont a patakokban bővelkedő Székelyföldön robbant ki vízhiány-botrány,

Ha nincs elég tehetséged a napos oldalra jutni, ne aggódj: lépj rá valakire, akinek a saját fényétől már napszemüveg kell a környezetének. Ha elég ügyes vagy, elnyomod őt, és hirtelen mindenki egyformán szürke lesz. Legalább nem kell többé attól tartanod, hogy a saját tehetségtelenséged feltűnik. Ezt az ősi receptet nem Karácsony Benőtől idéztük, viszont az erdélyi magyar politikusaink egy része a

A Krónika portál hasábjairól tudhatjuk meg, hogy immár Erdélybe is exportálta digitális őrültségét az Orbán-kormány. A Harcosok Klubja azonban ravaszul lett felépítve: a hegyeken és erdőkön túl nem biztos, hogy mindenki jól rezonálna erre az elnevezésre, nem beszélve a román hatóságokról, ezért a nevük Transzilván lett.

Nem, nem elírás. Praid, mint Pride. Kicsit kisebb, kicsit savanyúbb, de a miénk, vagyis a név a románoké, de mi átnyaljuk, mint kecske a sót, hogy maradjunk a helyi viszonyoknál. Annyira a miénk, hogy párolog belőle a demokrácia, mint Dinnye bácsi hónaljából a víz a negyvennégy fokos kánikulában.

Egy új elnök ül a Cotroceni trónján, egy új kormány lép a nyakunkra, az RMDSZ pedig, mint egy csendes vízi hulla, sodródik a Dâmbovița habjain. Ja, bocsánat – nem is csak sodródik, hanem ott ül benne nyakig. Két miniszter, egy kormányfőhelyettes, teljes díszlet, csokornyakkendő, aktatáskás alázat. Csak épp a hangjuk tűnt el - mint a sikoly, amit lenyelt a gázáremelés.

A kormány legcicomásabb díszpárnája: a Fenntartható Fejlődésért Felelős Főosztály (DDD), amelynek élén az RMDSZ vén diófáinak karcsú törzsű főemlőse áll.