A Fekete-tenger néma halála: Oroszország háborúja a delfinek ellen - is!
Június 5-én a Tuzly-lagúnák Nemzeti Természetvédelmi Park munkatársai olyasmivel szembesültek, amire korábban még nem volt példa: egyetlen nap leforgása alatt 22 elpusztult cetfélét találtak a Fekete-tenger partján, mindössze 25 kilométeres partszakaszon. Húsz barna delfin, egy palackorrú delfin és egy közönséges delfin tetemei sorakoztak a homokban – néma tanúbizonyságaként annak a pusztításnak, amelyet Oroszország teljes körű inváziója végez nem csupán Ukrajna városain és lakóin, hanem a térség teljes ökoszisztémáján is.
Az ökológusok egyértelműen kijelentik: a 2022 februárjában megindított orosz invázió kezdete óta egyetlen napra sem esett ekkora számú cetféle-pusztulás. Ez önmagában is döbbenetes adat, ám a valódi mérték ennél jóval tragikusabb lehet. A szakemberek figyelmeztetnek arra, hogy a partra sodródott állatok csupán a töredékét képviselik az áldozatoknak – a pusztulások jelentős része a nyílt tengeren következik be, a tetemek pedig soha nem érik el a partot, hanem csendben süllyednek el, láthatatlanul és dokumentálatlanul.
A jelenség ráadásul messze túlmutat Ukrajna partvidékén. Május végén és június elején a román és bolgár tengerparton is tömeges delfínpusztulást rögzítettek, az odesszai öbölben pedig élő, de súlyosan megrendült idegrendszerű állatokat találtak – olyanokat, amelyek a felszínen lebegtek, képtelenek voltak tájékozódni, és kénytelenek voltak elszenvedni mindazt, amit az ember okozott nekik.
A szakemberek nem kertelnek: a tömeges pusztulás hátterében egyértelműen a háborús tevékenységek állnak. A lehetséges okok hosszú és dermesztő listát alkotnak. A robbanások – aknák, torpedók, rakéták becsapódása – olyan erőteljes nyomáshullámokat keltenek a víz alatt, amelyek a cetfélék érzékeny belső szerveiben, mindenekelőtt a hallórendszerében és az agyában súlyos, sokszor halálos sérüléseket okoznak. A katonai hajók által alkalmazott aktív szonár szintén megsemmisítő hatású: az állatok ezeket a hangjeleket képtelenek kiszűrni, a tartós expozíció dezorientációhoz, pánikrohamhoz, majd halálhoz vezet. Rakétakilövések percei alatt a vízfelszín közelében tartózkodó delfinek olyan intenzitású hanghatásnak vannak kitéve, amely az emberi fülre is súlyos maradandó károsodást okozna. Mindehhez társul a vegyi szennyezés: a háborús tevékenységek következtében mérhetetlenül sok olajszármazék, nehézfém és robbanóanyag-maradvány kerül a tengerbe. Elsüllyedt hadihajók, lezuhant drónok, rakétatörmelék és lőszerdarabok mérgezik a vizet, a tengerfenéket és a tápláléklánc minden szintjét – a plánktontól egészen a delfinek szervezetéig.
Azt a tényt, hogy mindez Oroszország döntéseinek közvetlen következménye, nem lehet diplomatikus szófordulatokba csomagolni. Moszkva indított jogellenes háborút egy szuverén állam ellen, Moszkva telepített aknákat a Fekete-tengerre, Moszkva lő rakétákat és torpedókat, és Moszkva az, amelynek hadihajói aktív szonárral pásztázzák azokat a vizeket, ahol cetfélék generációi élnek évezredek óta. Az orosz katonai gépezet nem csupán ukrán emberéletek százezreit teszi tönkre, hanem szisztematikusan rombolja a Fekete-tenger egész élővilágát – és ezt nem véletlenül teszi, hanem azért, mert a háború folytatása fontosabb számára bármely más megfontlásnál, beleértve egy egész tenger halálát is. A Tuzly-lagúnák Nemzeti Természetvédelmi Park munkatársai ezért minden egyes elpusztult állat esetét dokumentálják, és egyértelműen minősítik: ez bűncselekmény a természet ellen. Nem metafora, nem költői túlzás – hanem jogi és erkölcsi állásfoglalás.
A Fekete-tenger cetféle-populációinak állapota kritikus. Az ökológusok szerint ezek az állatok elveszítik életképességüket és természetes megújulási képességüket – ami azt jelenti, hogy a háború végével sem áll helyre automatikusan az egyensúly. Az évtizedek alatt felépített populációk összeomlhatnak, egyes fajok helyi szinten eltűnhetnek, és az ökoszisztéma olyan mérvű károsodást szenvedhet, amelynek helyrehozatala emberöltőket vesz igénybe. A delfinek nem tudnak tiltakozni. Nem tarthatnak sajtótájékoztatókat, nem fordulhatnak nemzetközi bíróságokhoz, és nem szavazhatnak az elnyomóik ellen. Ők csupán elszenvedik – és elpusztulnak.
A mi kötelességünk, hogy ne nézzük el csendben: sem a háborút, sem annak minden egyes áldozatát, legyen az ember vagy állat, városban vagy a tenger mélyén.
FORRÁS: Glavnoe.ua