A „muszlim NATO” első próbája: Törökország nem küld katonákat a húszik megtámadására

Törökország kizárta, hogy katonákat küldjön Jemenbe a húszi erők elleni támadó műveletekhez, miközben továbbra is kész segítséget nyújtani Szaúd-Arábia védelméhez – jelentette ki Hakan Fidan külügyminiszter október 8-án. A bejelentés kijelöli a „muszlim NATO-ként” emlegetett török–szaúdi–pakisztáni együttműködés gyakorlati határait: Ankara védelmi támogatást vállalna, a jemeni háborúba azonban nem lépne be támadó félként.

Fidan az Orbán Anita magyar külügyminiszterrel tartott ankarai sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a megállapodás védelmi jellegű, ezért a megtámadott szövetséges támogatása nem jelent más ország területén végrehajtott támadásokat. A török és szaúdi katonai küldöttségek azt mérik fel, milyen segítségre van szüksége Rijádnak, különösen a légvédelem, az elektronikai hadviselés és a technikai támogatás területén.

A három ország augusztusban írta alá a mekkai közös védelmi megállapodást, amely szerint az egyik tag elleni fegyveres támadást valamennyiük elleni támadásnak tekintik. Október 5-én már a kollektív védelmi vállalások azonnali végrehajtásáról és katonai erők, illetve képességek gyors szaúd-arábiai telepítéséről egyeztek meg, a mostani török nyilatkozat azonban világossá teszi, hogy Ankara ezt nem értelmezi a húszik elleni jemeni hadműveletekre szóló felhatalmazásként. Az együttműködés törökországi jogi háttere sem rendezett még teljesen, mert a parlament egyelőre nem ratifikálta a megállapodást, ezért a jelenlegi segítségnyújtás török tisztségviselők szerint elsősorban kétoldalú keretek között történhet. Fidan közölte, hogy a parlamenti jóváhagyás előkészítése nagyrészt lezárult, és a dokumentumot mielőbb benyújtanák.

Ankara ugyanakkor már október 1-jén elítélte a húsziknak a medinai Próféta mecsetét kiszolgáló polgári infrastruktúra elleni támadását, és megerősítette Szaúd-Arábia támogatását, egyúttal a térségi feszültséget tovább növelő lépések kerülését sürgette. A szövetség felbomlásáról így egyelőre nincs szó, az első komoly válság viszont megmutatta, hogy a közös védelem ígérete és a szövetséges oldalán indított háború vállalása között Ankara határozott különbséget tesz.

Ugar