Agyf@sz Berlinből: "Ukrajnának jó, tehát nincs szüksége Taurus rakétákra"
Az alábbi hírtől nem kicsit lehet agyfaszt kapni, valószínűleg a hőség is közrejátszhatott Boris Pistorius német védelmi miniszternél, amikor azzal az érveléssel utasította el a Taurus rakéták Ukrajnának történő szállítását, hogy Kijev amúgy is jól harcol a drónokkal, tehát nincs szükség a német lövegekre. A Bildnek adott exkluzív interjújában Pistorius kijelentette: nem gondolja, hogy Ukrajnának szüksége lenne a Taurus rakétára.
Hozzátette, hogy Ukrajna már a hazai fejlesztésű fegyverekkel is eléri a céljait – ahogy fogalmazott, ezt "lenyűgöző módon bizonyítja" a nagy hatótávolságú drónok, robotrepülőgépek és egyéb rendszerek bevetésével, amelyek jelenleg is hatékonynak és ütőképesnek bizonyulnak, súlyos károkat okozva az orosz infrastruktúrában. Csakhogy Ukrajna hónapok, sőt évek óta ismételten kéri a precíziós irányítású Taurus rakétákat, amelyek több mint 500 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, és képesek megsemmisíteni olyan erősen megerősített célpontokat is, mint a hidak vagy a föld alatti parancsnoki bunkerek – vagyis pontosan azokat a célpontokat, amelyeket a jelenlegi ukrán drónarzenál nem képes hatékonyan elérni. Berlin ugyanakkor következetesen elutasította ezeket a kéréseket, arra hivatkozva, hogy a fegyvereket Oroszország mélységi célpontjai ellen is be lehetne vetni, és hogy ez Németország közvetlen belesodródásához vezethetne a konfliktusba.
És itt válik nyilvánvalóvá a logikai bukfenc: a németek eldöntötték, hogy Ukrajnának "jó" a jelenlegi helyzet, és ha jó, akkor azt is eldöntötték helyette, hogy mire nincs szüksége. Ezen a logikán továbbmenve hamarosan odáig is eljuthatunk, hogy azért nem kell légvédelmi rakétákat küldeni Ukrajnának, mert úgyis már mindent lebombáztak az oroszok, minek a romokat védeni. Ha Oroszország nem is tud nyerni a háború kinetikus szakaszában Ukrajna ellen, akkor a nyugati defetizmus – a félelem, a habozás, az örökös "de mi van, ha ez eszkalációhoz vezet" reflex – gondoskodik arról, hogy Oroszország mégis győzzön, ha nem is Ukrajna, hanem Európa felett. És akkor még az AfD meg sem érkezett a hatalomba.
A valódi kérdés tehát nem az, hogy Ukrajnának "szüksége van-e" a Taurusra a saját fegyverei helyett – hanem az, hogy miért pont Berlin dönti el helyette, mi elég neki ahhoz, hogy túlélje azt a háborút, amit nem ő indított.
FORRÁS: G4Media
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:

Boldog születésnapot, Putyin elvtárs! Megérdemlünk téged!
Ma van Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin 74. születésnapja. Nagy kár ez nekünk, az emberiség civilizált részének, igazán megelégedtünk volna mondjuk a 64-gyel mint végső gyertyafújással, de a Jóisten úgy gondolta, próbára teszi az eltunyult európaiakat. Jelentem, a próba megvolt, az eredmény alulmúlja a PISA-tesztekét is.

Isten nem ver bottal: pestisjárvány Oroszországban?
Donald Trump felajánlotta segítségét, írta a mainstream, és a debil amerikai valószínűleg tényleg megtette, és segítséget ajánlott Moszkvának a pestisjárvány leküzdésében vagy megelőzésében, egyelőre nem tudni, ugyanis az eset körül pont annyira sok a homály, ahogy az Oroszországban lenni szokott. Azt tudjuk, hogy van valami, azt is tudjuk, hogy ez kapcsolódik a pestishez, de az orosz hatóságok…

Szele Tamás: Hol terem az orosz vityáz?
Ha egyszer megváltozik az orosz világ – amire, belátom, kevés az esély, hiszen Moszkóviában fennállása óta nem volt soha még elviselhető kormányzat sem, nemhogy jó, demokratikus vagy rátermett – azért mégis ezeket a toborzókat, ezeket az emberi hiénákat kell majd kivinni elsőként a frontra. És ha épp nincs háború, az se baj: két csapatra kell osztani őket, aztán harcoljanak egymással.

Szele Tamás: A Fekete-tenger csatája
Oroszország veszélyes játékba kezdett, mert magának akarja az egész Fekete-tengert. Kérdés, hogy mit szól majd ehhez a török, bulgár és román flotta.

Általános iskolásoknak kampányolnak az RMDSZ-es honatyák, az osztályteremben!
Emlékeztek még arra, kedves öreg gyerekek, kedves örökgyerekek, amikor Nicolae és Elena Ceaușescu arcképe és titulusainak listája fogadott minket minden tankönyv első lapjain, és minden év elején a Pártnak köszöntük a tankönyveket - még akkor is, amikor Románia már olyan szegény volt, hogy már csak a nemlétező tankönyveket tudtuk a Pártnak megköszönni?