Közeledik a személyre szabott rákellenes mRNS-vakcina

A Moderna és a Merck augusztus 19-én bejelentette, hogy a személyre szabott mRNS-alapú rákvakcinájuk, az intismeran autogene, a 3. fázisú INTerpath-001 klinikai vizsgálatban elérte mindkét legfontosabb előre meghatározott hatékonysági célját: a kezelés statisztikailag szignifikáns és klinikailag is jelentős javulást hozott a kiújulásmentes túlélésben, illetve a távoli áttétek kialakulásának megelőzésében a Keytruda önmagában történő alkalmazásához képest. Ez az első pozitív 3. fázisú eredmény, amelyet személyre szabott neoantigénterápiával, illetve mRNS-alapú rákterápiával valaha elértek. És itt azért érdemes egy pillanatra megállni, mert a „rák elleni vakcina” kifejezés hajlamos arra, hogy az ember fejében azonnal megjelenjen valami olyasmi, hogy beoltanak, és onnantól a rák szépen összecsomagol, majd távozik. Nos, nem egészen erről van szó.

Ez a kezelés azoknak a betegeknek készül, akiknél a melanómát már műtéttel eltávolították, de fennáll a veszélye annak, hogy a betegség visszatér vagy áttétet képez. A vakcina minden egyes beteg esetében más. A kutatók a daganat szövetéből azonosítják a rák sajátos mutációit, ezekből kiválasztanak akár 34 neoantigént, majd olyan mRNS-t állítanak elő, amely ezekről a célpontokról „informálja” az immunrendszert. A cél az, hogy az immunrendszer megtanulja felismerni az adott beteg ráksejtjeit, és ha azok később újra megjelennének, ne nézze őket úgy, mintha valami ártalmatlan szobanövény lennének.

A mostani 3. fázisú vizsgálatba 1137, teljesen eltávolított, magas kockázatú, IIB–IV. stádiumú melanómában szenvedő beteget vontak be. A résztvevők egyik csoportja Keytrudát és az egyénre szabott mRNS-kezelést kapta, a kontrollcsoport pedig Keytrudát önmagában. Az eredmény mindkét vizsgált fő hatékonysági mutatóban kedvező volt a kombináció számára. Ez azért különösen fontos, mert a Keytruda önmagában sem valami kamillatea. A pembrolizumab az úgynevezett PD-1-gátlók közé tartozó immunterápia, amely már eleve komoly szerepet tölt be a melanóma kezelésében. Vagyis a Moderna és a Merck nem egy hatástalan kezelést próbált egy kicsit feljavítani, hanem egy már működő immunterápia mellé tettek egy személyre szabott, mRNS-alapú új fegyvert, és a kombináció bizonyíthatóan jobb eredményt mutatott.

A korábbi, 2b fázisú vizsgálat már megadta az első komoly okot az optimizmusra. Az ötéves követésben a kombináció 49 százalékkal csökkentette a kiújulás vagy halálozás kockázatát, a távoli áttét vagy halálozás kockázatát pedig 59 százalékkal a Keytruda önmagában történő alkalmazásához képest. A mostani 3. fázisú eredmény ezt az irányt erősíti meg, immár egy több mint ezer beteggel végzett nagy vizsgálatban.

De azért ne nyissuk ki még a pezsgőt úgy, mintha a rákot tegnap este végleg kirúgtuk volna az emberiségből. A vállalatok ugyanis egyelőre csak a legfontosabb, úgynevezett topline eredményeket hozták nyilvánosságra. A pontos kockázati arányokat, a konfidenciaintervallumokat, a különböző betegcsoportok részletes eredményeit és mindenekelőtt a teljes túlélési adatokat még nem ismerjük. A vizsgálat folytatódik, hogy ezeket a további végpontokat is kiértékeljék, és a részletes adatokat egy következő nemzetközi orvosi konferencián mutatják majd be. Ez nem apró betűs melléklet, hanem egy nagyon fontos különbség. Egy rákkezelésnél ugyanis nem pusztán azt akarjuk tudni, hogy a daganat később tér-e vissza, hanem azt is, hogy a beteg tovább él-e. A kiújulásmentes túlélés nagyon fontos mérőszám, különösen egy olyan melanómánál, amelynek kiújulása és áttétképzése komoly veszélyt jelent, de az össztúlélési adatok nélkül még nem látjuk a teljes képet.

A történetnek van egy másik, legalább ennyire érdekes része is.

Az mRNS technológiát az elmúlt években hajlamosak voltunk kizárólag a COVID-vakcinákkal azonosítani. Az mRNS azonban önmagában nem „COVID-technológia”, hanem egy biológiai információátadási módszer, amelynek egyik legizgalmasabb lehetséges felhasználási területe éppen a személyre szabott rákkezelés lehet.

A gondolat ugyanis meglehetősen elegáns. A rák minden emberben másképp néz ki. Miért kellene tehát mindenkinek pontosan ugyanazt a kezelést adni? Ha egy daganatnak vannak olyan mutációi, amelyek megkülönböztetik a beteg egészséges sejtjeitől, akkor ezekből lehet olyan célpontokat választani, amelyekre az immunrendszer ráállítható. A technológia tehát nem egyszerűen egy „rákvakcinát” akar létrehozni, hanem egy konkrét ember konkrét daganatára készít immunológiai célzórendszert. Persze van itt egy kellemetlenül prózai probléma is: a személyre szabás nem olcsó. Minden beteg daganata más, minden beteghez külön kell azonosítani a mutációkat, meg kell tervezni az oltóanyag összetételét, majd elő kell állítani és be kell adni a személyre szabott készítményt. A technológia tudományosan fantasztikus, de a gyártási folyamat egyáltalán nem olyan egyszerű, mint levenni a polcról egy doboz gyógyszert, és ráírni, hogy „melanóma ellen, két tabletta reggel”.

A Moderna számára azonban most mégis óriási jelentőségű a bejelentés. A vállalat a COVID-vakcinák példátlan sikere után brutális üzleti és piaci visszaesést szenvedett el, így az mRNS-technológia új felhasználási területei nem pusztán tudományos, hanem nagyon is húsba vágó vállalati kérdéssé váltak. A piac reakciója ezt pontosan megmutatta: a Moderna részvénye az eredmények nyomán több mint duplájára is emelkedett, miközben a Merck árfolyama is jelentősen megugrott. A Reuters szerint a Moderna piaci értéke egyetlen nap alatt mintegy 30 milliárd dollárral nőtt.

Nem arról van szó tehát, hogy „feltalálták a rák elleni vakcinát”, és holnaptól senki nem hal meg daganatos betegségben. Ezt most még nem tudjuk, és aki ezt állítja, az inkább reklámot ír, mint tudományos hírt. Arról viszont már beszélhetünk, hogy egy személyre szabott mRNS-alapú rákterápia először jutott el oda, hogy egy nagy, 3. fázisú klinikai vizsgálatban statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős előnyt mutasson egy meglévő standard immunterápiával szemben, mert ha a következő hónapokban megérkeznek a részletes adatok, majd a szabályozó hatóságok is zöld utat adnak a kezelésnek, akkor az igazi kérdés már nem az lesz, hogy lehet-e mRNS-sel rákot kezelni, hanem az, hogy meddig tudjuk még továbbvinni ezt az ötletet.

Lehet, hogy egy nap bemegyünk a kórházba, levesznek egy mintát a daganatból, a számítógépek elemzik a mutációit, a labor elkészíti a hozzá illeszkedő mRNS-terápiát, az immunrendszer pedig megkapja a saját személyre szabott haditervét. A rák pedig – ha minden jól megy – végre találkozik egy ellenféllel, aki ismeri a nevét, az arcát és a gyenge pontjait. Most még csak az első komoly csatát nyertük meg, de ez már valóban olyan győzelem, amelyre érdemes odafigyelni.

Ugar