A PSD telibeszívatta az egész kormányalakítást, de az RMDSZ sem panaszkodhat

Nagyot fordult a világ három nap alatt, avagy a templom tornyán az érckakas csikorog, Dan Tanasănak pedig románul: erțcocoșul face cârț-cârț. Három nappal ezelőtt ugyanis Csoma Botond azzal állt ki a tágabb (Digi24) és szűkebb (Transtelex) környezete elé, hogy az RMDSZ nem lesz része a következő kormánynak, mondván, az mégsem járja, hogy egyik héten a PNL–USR-rel, a másik héten a PSD-vel akarunk összebútorozni.

Ezúton is jelzem az RMDSZ háznagyi pozícióját az AUR-ral való közösködéssel megőrző és ebben csakis technikai procedúrát látó Csomának, hogy a kurvaság mértékegysége nem az egységnyi idő. Mire ezen veretes gondolatomat megszültem volna, Csomára tromfolt Kelemen „a méret a lényeg” Hunor, és kicsit visszatekerte a libidót az óvatosságba, kijelentve, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása másodlagos kérdés – ami egyúttal azt is jelenti, hogy nincs kategorikusan kizárva.

Így indultunk neki a mai napnak, amikor a kijelölt kormányfő, Luca Niculescu elindult négocsiálni a pártokkal – úgy is írhatnám: tárgyalni, de ez olyan fennkölt szó, nem fedi le azt, amit valójában csinálnak ezek az általunk megválasztott Isten barmai, ahogy a magyar politikai „elit” is félrevezető, ebben az esetben pedig a román politikai „osztály” a magvasabb, de ennyit a mai román–magyar szemantikáról. Délben aztán izzott Sorin Grindeanu, mint a galagonya: a Niculescuval folytatott négocsiálása után nyilatkozott. Mondott ő sok mindent, ebből sok hülyeséget, de két dologra kell nekünk most figyelnünk, mert érdemes:

• Nem szavaznak meg technokrata kormányt.

• Meghívta a PNL-t, valamint az RMDSZ-t, hogy együtt alakítsanak kormányt.

Na, bedobta a gyeplőt, Csoma csak úgy keresi, de szerencsés a fickó, galamb szarta le ma a vállát, így bizakodó a jövőt illetően – nem vicc, a G4Media is beszámolt róla, de nézzük, mit mondott erre a PNL. Bolojan szerint fontos, hogy legyen legitim kormánya az országnak, de a PNL nem vesz részt olyan kormányban, ahol ott van a PSD, viszont a stabilitás érdekében talán megszavazzák. Az ajtót nyitva hagyta tehát, viszont elég konkrét volt abban, hogy a liberálisok ellenzékbe vonulnak.

Az RMDSZ-szel is négocsiált egy kört Luca Niculescu, aki saját szavai szerint „nyitottságot” tapasztalt a Tulipán KFT részéről, blabla. A hablatyolásánál többet az RMDSZ sem mondott, viszont érdekes mozzanatként emelném ki, hogy a sajtótájékoztatót Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere tartotta – tudtommal se nem parlamenti képviselő, se nem szenátor, úgyhogy ez elég érdekes intermezzo, jelentőségét majd később fogjuk megtudni, ha egyáltalán van neki. Én tulajdonítok neki, már csak azért is, mert sok karót láttam már, és eddig mindegyiken volt varjú. Antal Árpád szerint nem tárgyaltak az RMDSZ kormányzati részvételéről, várják a PSD és a PNL álláspontját, szeretnék a régi koalíciót újraszőni, azaz a PSD–PNL–RMDSZ–USR csapatot, amit pont a PSD buktatott meg, de részletekbe ne menjünk bele, és vágyakat ne ítéljünk el. Nem ragaszkodnak a kormányzáshoz, de nem is vetik el – hoppá, Csoma, figyeld Árpit! –, valamint ezt a kérdés-választ figyeld:

De nézzük, milyen forgatókönyvek bontakoznak ki:

 1. eset:

Luca Niculescu mégiscsak úgy dönt, hogy saját miniszterekkel vág neki annak a kalandnak, amit Románia kormányzása jelent, így technokrata kormánnyal áll a parlament elé. Ha Nicușor Dan nem lőtte volna el patronjait a Mureșan-kormányalakítási kísérletkor – miszerint a külföldi befektetők nem akarnak előrehozott választást, így nem kell aggódni, ha nem megy át a kormány –, akkor az államfő most benyöghetné: ha Luca sem, akkor előrehozott választás következik. Ekkor meglátnánk, hogy ki szájhős és ki nem, hiszen manapság már a PSD is arról beszél, hogy állnak a választások elébe, és az RMDSZ-nél is megnézték, megvan-e még a „Hogyan találjunk magyar voksokat Teleormanban” című, nagy sikerű thriller. (Megvan. Ott volt a Hogyan kergessük el a családokat Erdélyből c. VHS-kazetta alatt!)

Azonban egész más lenne ez a menősdi, ha Nicușor bejelentené: amennyiben a Luca-kabinet sem jön össze, akkor feloszlatja a parlamentet és kiírja az előrehozott választásokat. Ha a politikai osztály mentalitását nem is, de a népét azért befolyásolja az a tény, hogy a románok által kedvelt célpontnak számító Spanyolországban ennél jóval kisebb politikai nehézségek miatt Sánchez kiírta az előrehozott választást, amit novemberben már meg is tartanak. Persze az is lehet, hogy a pártok végül megszavazzák Luca technokrata kormányát, ez pedig úgy nézne ki, hogy sem a kormányfőnek, sem a minisztereknek nincsen pártbeli támogatottságuk, így a parlament véres alkudozások színterévé válna, például az annyira sürgető költségvetés elfogadásakor – vagyis egy ilyen kormány körülbelül gyökkettőig bírná, ami köztudomásúan nem hosszú idő.

 2. eset:

Luca úgy dönt, hogy amelyik párt jönni akar, az jöjjön – és csak egyedül a PSD vállalkozik a menésre, így létrejön egy PSD-kormány, amelynek az élén egy független – Luca Niculescu áll. Nagy valószínűséggel ezt azért sem a PNL, sem az USR nem szavazná meg, bár erre nem vennék mérget. Bolojanék elmondanák, hogy miattuk és csakis az ő önfeláldozásuk miatt szűnt meg a politikai blokád, és ezzel ellenzékbe vonulnának. Ennek a forgatókönyvnek némileg kibővített változata a PSD–RMDSZ duón alapuló kormány. A két pártnak együtt nincs meg a 233 voksa a többséghez, de az említett külső, egyszeri PNL- és USR-támogatással még egy ilyen kormány is felállhat. Ebben az esetben a PNL és az USR valamikor a közeljövőben egyesülne, fuzionálna, vagy mindegy, hogy nevezzük, de kialakulna egy erős ellenzéki tömb – jelenleg csak az AUR ellenzéki. Ugyanakkor ez a kormány, mivel nem rendelkezik többséggel, ugyanúgy alkudozásokra kényszerülne, mint az előbb említett technokrata variáció, és azért lássuk be: könnyen megbuktatható lenne. Két évet aligha húzna ki.

 3. eset:

A PNL meggondolja magát, azt mondja, mégiscsak jobb kormányon, mint ellenzékben. Megtalálják majd azt a minimális közös nevezőt, amiben egyet tudnak érteni a PSD-vel, és kormányra mennek, mivel kettejüknek együtt sincs meg a 233 voks, így beveszik az RMDSZ-t is. Ez stabil formációnak ígérkezne, legalábbis matematikailag. Politikailag? Kétséges, és ezzel viszont az USR nyerné a legnagyobbat, hiszen nem szélsőséges pártként gyakorlatilag egyedül lenne ellenzéki, sok csalódott PNL-st is magához vonzana. Mindezzel együtt ez a forgatókönyv plauzibilis, és ebben az esetben el kell gondolkodnunk azon, hogy mit követelünk az RMDSZ-től, ugyanis Hunoréknak jócskán megnőne a zsarolási képessége, nélkülük nincs kormánytöbbség, így akármit is kérhetnek. Ebből egyenesen következik, hogy semmit sem fognak követelni, elérni pedig még annyit sem.

 4. eset:

Az utolsó, szintén plauzibilis forgatókönyv: Luca Niculescu megunja a pöcsölést, és még a parlamenti szavazás előtt fogja magát, és visszaadja megbízatását az államfőnek. Nicușorra ekkor még nagyobb nyomást helyez az AUR – és a nép jelentős része! –, hogy írja már ki az előrehozott választásokat, de ő gondolkodik, nem tudja eldönteni, hogy újabb jelöléssel foglalkozzon vagy előrehozott legyen, ezért feldob egy érmét: ha fej, akkor újabb jelölés, ha írás, akkor előrehozott választás.

Csakhogy az érme mindkét felén érckakas van. És nyikorog.

Karczag Anna