Hunornak a méret a lényeg, és ez visz minket a PSD csónakjába

Kelemen Hunor kedden mondott egy mondatot a romániai kormányválságról, amelyet nehéz lenne nem észrevenni, már csak azért is, mert a politikai tárgyalások kellős közepén az RMDSZ elnöke meglehetősen sajátos anatómiai, vagyis inkább pornóipari megközelítést alkalmazott a hatalmi viszonyok értelmezésére.

„A politikában, akarod, nem akarod, a méret a lényeg”

– mondta Kelemen, amikor arról kérdezték, hogyan viszonyul az RMDSZ ahhoz, hogy a PSD elnöke, Sorin Grindeanu lehetne Románia következő miniszterelnöke. Amikor pedig a kérdező visszakérdezett, hogy ugyan már, ebben a koalícióban kié a nagyobb méret, Kelemen válasza olyan világos volt, mint egy vakablak: azoké, akiknek több mandátumuk van.

A magyar politikai szótárban ezt eddig úgy hívtuk, hogy parlamenti erőviszonyok, de kétségtelen, hogy Kelemen Hunor új megközelítése valamivel szemléletesebb, és talán még a választópolgár is könnyebben megérti belőle, miért olyan fontos a megfelelő méretű péniszközösség. Aki nagyobb, az diktál, aki kisebb, az pedig eldöntheti, hogy sértődötten távozik, vagy leejti a szappant egy minisztérium előtt. Kelemen egyébként ezzel gyakorlatilag azt is jelezte, hogy az RMDSZ nem zárkózna el Sorin Grindeanu támogatásától, ami azért meglehetősen érdekes fordulat, mert alig néhány héttel korábban a Szövetség még Siegfried Mureșant tekintette saját jelöltjének a miniszterelnöki posztra. Az RMDSZ szélkakas jellegét mutatja, hogy a mostani kormányválság kezdetén az RMDSZ fogadkozott, hogy nem tart majd a koalíciót nemtörődöm módon, az általuk folyamatosan patás ördögként lefestett AUR-ral közösen felrúgó PSD-vel. Mureșan viszont a PNL-ből érkezik, abból a PNL-ből, amelynek párthatározata tiltja, hogy a liberálisok koalícióra lépjenek a PSD-vel, vagyis Grindeanunak nagyjából annyi esélye van PNL-szavazatokat szerezni, mint Szálasinak a Népbíróság előtt jóindulatot.

Kelemen szóhasználata azonban nem merült ki a méretezésnél. Az RMDSZ elnöke korábban már fogalmazott úgy, hogy valamiféle fegyverszüneti kormányra lenne szükség, vagyis olyan kabinetre, amely átmenetileg működőképes, miközben mindenki pontosan tudja róla, hogy hosszú életűnek aligha nevezhető, de az előrehozott választások elkerülése ma legalább két pártnak elemi érdeke: az egyik a PSD, a másik pedig történetesen éppen az RMDSZ. És hát van az a politikai opció, amikor az ülésrend határozza meg az álláspontot, mert képviselőként üldögélni a parlamentben, jó fizetésért, jelentős politikai befolyással, a hatalomhoz kapcsolódó üzleti lehetőségekkel és azzal a kellemes tudattal, hogy a kormányválság idején mindenki hirtelen nagyon kíváncsi lesz arra, mit gondol az ember, mégiscsak meglehetősen vonzó életforma. Olyan vonzó, hogy az ember egy idő után akár politikai filozófiát is tud hozzá gyártani, például arról, hogy miért nem feltétlenül szükséges választásokat tartani. Ennél mondjuk Nicaragua sokkal egyszerűbb, ott direktbe megmondta az elnök, hogy többet nem lesznek választások, mert azon még nyerne az ellenzék... Kelemen ezt természetesen elegánsabban fogalmazza meg. Szerinte egyelőre nincs értelme arról beszélni, kit támogatna az RMDSZ, mert – mint mondta –

„még nem vagyunk abban a filmben”.

Ez kétségtelenül igaz. Az RMDSZ még nem tudja, melyik filmben van, de a jegyet már eladta, a népet pedig beterelte a filmszínházba, most meg nézzük 36 éve, hogy miért mindig ugyanazt csinálják ugyanazok, a mozigépész már rutinból tolja, behunyt szemmel, álmából is felköltve. És itt még nem állunk meg a Kelemeni tirádák mai sorában, az elnök ugyanis közölte, hogy

„nem szállok ki a csónakból”,

amíg nincs meg a megfelelő kinevezés, és amíg nem tudja, milyen irányba akarja vinni az országot az államfő. A metafora egyébként egészen kiváló, csak éppen nem biztos, hogy Kelemen szándéka szerint, mert az ember rögtön elképzeli a román politikai csónakot, amelyben a PSD, a PNL, az USR és az RMDSZ ülnek egymás mellett, miközben mindenki azt próbálja kideríteni, ki evez, ki nevez, ki ül a kormányrúdnál, ki dobta már ki a másikat a vízbe, és ki tartja a mentőmellényt arra az esetre, ha végül mégis előrehozott választás lenne. Kelemen Hunor pedig ott ül középen, legalább tripla mentőmellényben, és közli, hogy ő bizony nem száll ki.

Miért is szállna?

Az RMDSZ egyik legnagyobb politikai teljesítménye ugyanis éppen az, hogy a romániai parlamenti matematika következtében szinte bármilyen választási eredmény után képes valamilyen módon visszatalálni a kormányzati asztalhoz. Van erre egy régi román politikai vicc is, amely szerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy eldöntsék, kivel fog kormányozni az RMDSZ. A vicc pedig azért működik ilyen jól, mert van benne valami kellemetlenül valóságos. Lehet, hogy a PSD nyer, lehet, hogy a PNL erősödik meg, lehet, hogy más pártok jönnek fel, de amikor eljön a koalíciós alkudozás pillanata, az RMDSZ valahogy mindig ott ül az asztalnál, és érdeklődve nézi, mit lehetne kérni a támogatásért cserébe, szigorúan csak olyasmit, amiből az erdélyi magyar közösségnek semmi haszna nem származik, de ha kára mégis, az sem baj, sőt, elvégre a méret a lényeg, és azzal basznak meg minket, amekkorájuk csak van.

Úzvölgye megvan? Abból is az RMDSZ-nek lett haszna.

Karczag Anna